A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-02-18 / 7. szám

— Úgy örülök, szívem, hogy Igent mondtál... Maid meglátod, mindent elkövetek, hogy boldog légy. Hát persze. En állom a szavam. Nagyszerű nászutunk lesz .. Hát hogyne ... Teljes három hónapot utazgatunk. A bejárt országokból képeslapokat küldünk a barátainknak. Minden a kívánságod szerint történik. Először Európában utazgatunk. Róma, Velen ce, Milánó ... Nizza, Párizs, Berlin. Hogy Angliába? Természetesen elmegyünk oda is. Aztán Amerika... Ha egyszer akarod... Három hónapig járjuk a világot.

— Nézd, szivecském, mondok valamit. Igen, kívánságod szerint három hónapos nászúira megyünk. De nem lesz sok a három hónap? No neeem, hiszen te tudod... Ha a három hónap helyett csak egy lenne, és a többi pénzen szép házat bérelnénk? No?.. Mit szólsz hozzá?

— Szóval beleegyezel, ö, milyen édes, milyen jószívű lány vagy te. Nézd, kis szívem, mit mondok. Mi a csudának utazzunk küllőidre? Nem mehetnénk idehaza nászúira? Legalább nem adunk ki valutát. Nem kár érte? Először egy fekete-tengeri utazás, aztán a Földközi-tengert nézzük meg. De milyen szép is a hajókázásl ló?

— Angyal vagy, szivecském, hiszen előre tudtam, hogy elfogadod. Mondjak valamit? Ilyenkor nagyon nehéz az utazás. A hajók zsúfoltak, a tenger is viharos. Legjobb, ha elmegyünk egy hétre Brussába. Nem? Nincs Igazam? Szebb is, meg olcsóbb is, és főleg nyugodtabb. Aranyból van a szí ved. Te földre szállt angyal!

— Kedvesem, miért veszkölőd nénk mi szállodákkal? Azon a pén zen Inkább veszek neked egy brosstűt. A legdrágábból, he? Nem jó? Hogy? Nem tartod jó ötletnek, édesem? Háát, ahogy akarod Ötezer líra? Ha akarod, tízezer líráért. Utazás, hotel, motel, ezek

Lám.,

elmúlnak, és vége. A brosstű legalább tartós érték. Persze, természetes ... Különben Is te vagy a világon a legokosabb kislány.

a

— Várj csak, hadd mondjak valamit. Ez a ötlet biztosan tetszik majd neked. Nézd ... Szóval mire való tulajdonképpen ez a brosstű? Jó ízlésű lány vagy, igaz? Nem fogod a csecsebecséket mutogatni mindenkinek, mint az úigazdfr gok. Hagyjuk ezt a brosst. Azon a pénzen inkább pompás esMüvőt tartunk. Hetedhétországban híre set. Grace Kellynek sem volt kü lönb lakodalma. Ah, milyen ló is vagy te, kis szívem ...

— Lakodalom, igaz? Esküszöm nem is tudom ... Most azért esi

A téglagyárból kiálltak a magas és szögletes gyárkémények, a füst lompos lihegése nélkül. Az agyagbánya és présház között vonuló drótvezetéken hóval, léggel rakottan, dermedten lógtak a vascsillék. Néha egy egy sovány alak mászott végig a teljesen kihalt és leállt téglagyáron. Mindenfelé munkásházak rendetlenül épült csoportjai húzódtak. Egyiknek valami öblös vascső volt a kéménye, de a negyedik napja nem füstölt; a másiknak a kéményét félig elhordta a szél: innen se pöfögött elő a füst Se szén, se munka, se ennivaló harmadik hónapja. Maga a téglagyár gondnoka is ágyban fekvő, súlyos beteg volt ősz óta. A tüdejét köpte. A gyáriak nem szerették, nem is szánták, sőt neki rótták föl, hogy betegségével csak akadályozza azokat a munkákat, amiket egy egészséges gondnok a télvíz dacára is elvégeztethetett volna a szűkölködőkkel.

Ugyanekkor a plrosbetűs naptárak szerint farsang volt. Álarcosokat már nemigen lehetett látni: csupán a papírüzletek kirakata mögött tombolt a farsang; a lila orrú mandarinok, ferde szemű muzsikok és gyapjas hajú négerek álorcái ott búsongtak eladatlanul, spárgára akasztva királyok, hősök és bolondok maskarái között. A gyerekek bámulgatták őket, de az árak olyan magasak voltak, hogy csak a szemük telt meg velük.

Furcsa farsang volt: az egyik utcai pádon, azt hitték, huncutságból tetteti magát holtnak egy fekete kendőben burkolt anya, karján dermedt csecsszopójával^ Azt hitték, valami álarcos mókája az is, hogy úgy feküdt a folyó kemény jegén, szétloccsant fővel, mintha hívogatná a parton bámulókat: csússzatok csak hozzám, nézzétek, milyen szép maskarám van ... — s csendesen megmutatná nekik szétloccsant, fagyos velővel fröcskölt fejét. Nem hiányoztak a fára akasztott bábuk sem, akikkel részegek hajnalban eljátszottak, élcelődtek, s éltették a halálnak áldozatul akasztott farsangi bábut.

A város legszebb sétahelyén, egy üveges fáról, hosszú, kettősre hurkolt spárgán öregember lógott. Sipkája bolondul félrecsapva, a szél elég vidáman lóbálta ... de dermedt kezei s a nyelve ... brrr, valaki, valami elrontotta ezt a farsangot.

Közben a téglagyáriak közé egy bizonyos Tír nevű, mindenkit lepipáló beszédű, ezer mesterséget próbált fickó keveredett. Nemrég lőtt, nem is azért, hogy munkát vállaljon ... inkább csak úgy benyitott ide is, oda is Az embert megkínálta bagóval, hol rendes dohánnyal, és ártatlan pofával elkezdte faggatni a házigazdát, mit gondol, meddig mehet ez így? Például tud ta ez a Tír azt, hogy enyhébb napokon még volna valami munka: Ilyenkor, beszélte, szokás a robbantott, de eső miatt othagyott agyagot belapátolní a csillékbe, s fészer alatt elraktározni; ilyenkor, mint mondogatta, a gyári kőművesek kifalazhatnák az öreg. kiégett kemencék belsejét, Javítgathatnák a munkásházak fa lát, kéményét és cserepezését. A lakatosműhely Is mehetne, mert nézzenek csak szét: mennyi kocsi hever kerék nélkül; a sínek mindenütt meg vannak pattogva; mióta kellenének az új gyári vaskapuk... s a bognárok Is dogozhatnának a tégláskocsikon, kerékagyakon... az asszonyok pedig a cserepezéshez szükséges lé ceket szögelhetnék, s jó néhány ember gipszfigurákat önthetne: törpéket, manókat, virágcsokrokat, amiket tavasszal oly szép számban vásárolnak a kertek részére.

No lám, lám elhitték neki, mert más is mondta, hogy lenne munka, csak akarná a gyár, csak merne beüzenni a központi irodába az a nyavalyás gondnok úr.

— Mindenütt lelkesedtek ezekre a hírekre. De hát csak hír volt ez is, mint a többi... kélt, szállt és letűnt. Az éhínség meg nőtt az elégedetlenséggel. Ez a Tír folyton Kínáról mesélt nekik, ahonnan nemrég érkezett vissza, ahol ő valami tábornok titkára volt egészen addig, míg a tábornokot föl nem kötötték, mert lopott a nép pénzéből. Olyasmit mondott, hogy Kínában már nincs szegény ember . a kínai bankárokat fél évvel ezelőtt egy olyan hajóra cipelték, ahol matrózok és hajósok teljesítenek szolgálatot. S ezek az örjöngő matrózok nekivágtak már a bankárokkal az óceánoknak, s addig bolyongnak kísérleti hajójukkal, míg a bankárok nem állnak napokon át fél lábon, mint a gólyák, és nem sírnak a félelemtől nevetnek, mint az örültek.

Ogy tudta ezeket nagyokat röhögve elmondani, hogy a hallgatók is nevetésre fanyalodtak, ilyen találón ütötte mindenben a szöget a fején, hogy szívből megkedvelték Öreg szlovákok, románok ültek körülötte, s asszonyok tódultak hozzá pislogó gyerekeikkel. S annyira föl tudta őket mesélgetés közben nevetve heccelni. hogy az egyik hajnalban a középső kemencébe mindenféle alakok szállingóztak be lopakodva.

A kemence mélyén, egy lámpás alatt ott ült Tír, körülötte mindenféle farsangi holmik: angyalszárnyak vegyítve kacsa és llbaszárnvakkal, két-három igazi halotti koponya, aztán színpadi hóhérpallosok, s a háta mögött egy akasztófa, a lábától meg nem messze egy koporsó. ö maga már piros, cafatos ruhába volt bújva, s a fején is valami lyukas sipka búbolt.

Aki beljebb lépett, látta, hogy hátrább, a parázsló kályha mellett, két gyári lány ül, s holmi emberi alakú bábunak éppen a fülét vari ja a helyére. Mikor ezzel megvoltak, nagy, veres bajuszt ragasztottak az orra alá: Ilyen nagy veres bajusza csak a beteg gyári gondnoknak volt.

Tír pedig hol ennek adott egy piros hóhér! ruhát, hol amannak fekete halálruhát: mint magyarázta, az alacsonyabbak lesznek a halálkák, a közel két méter magas Sztahora kocsis: a főhalál. Ennek a Sztahorának a gyászköntösére fehér olajfestékkel ki volt pingálva a halál elképzelhető bordázata is. A koponyák ketté voltak törve, és egy lyukba fűzött spárgával összeköthetők. így aki halál lett, elöl s hátul is horkolhatta magát a halotti maszkkal. Aztán Tír ezt masnira kötözte rajtuk, és rendben voltaik. Lassan beleöltöztek valamennyien: a gyászpofák között vérveres hóhérok és fehér leples angyalok mászkáltak, szárnyukat féltve. Maga az ördög föltűzte két kecskebak szarvát, s mindenféle arcokat vágott a viháncolő angyalokra. Csak a főangyaloknak jutott szép, széles szárny; a kisebbek s a gyerkőclányok: 10