A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-02-18 / 7. szám

Árulók olrettcntátűl kirakott teje Sanaa városkapudnál. Eleket as embereket Ssaád- Arábiából pénzelték, bogy a köztársaság ollen harcoljanak.

Magas hegyláncok veszik kb rfll Sanaát, s a hegyekben ott vannak a királypárti zsoldosok — támadásra és toszlogavagy egy .németé lőhetett. Kereken háromszáz zsoldos vezeti a királypártiak műszaki szolgálatát, s próbálnak egy kis .korszerű hadvezetést vinni ebbe a háborúba, amely a középkorra emlékeztet.

Itt minden elmúlt korokat Idéz. Elsősorban az emberek mentalitása. Csak a fegyverek, a Jármüvek és egy pár szörnyű betonépítmény emlékeztetnek a huszadik századra.

Két napja folyt le egy csata, amely inkább Attila idejébe való, mint a miénkbe: a köztársasági haderő főparancsnoka, hogy a Sanaa körül vont ostramgyürün rést nyisson, katonáikat küldött a Talsba vezető útra: szervezett csapatokat, a népi mlllcla tagjait és egy, a köztársaság pártjára Alit törzs harcosait. Hogy a törzsi harcosoknak elvegyék a kedvét a dezertálástól, a katonák és a mlliclstálk közé osztották be őket. De alig Indult meg a támadás a monarchlsták állásai ellen, az állítólag köztársasághü törzs tüzet nyitott az előtte menetelő katonákra. Sok halott volt. Néhány aranypénz elég volt ahhoz, hogy a törzsi harcosokat a királypárti oldalra csábítsa.

A Jement törzsek számára váratlan áldás ez a háború. Hozzájutnak ahhoz, amit a legjobban szeretnek a világon: fegyverekhez, é3 aranyhoz. Ahelyett, hogy keserves munkával teraszos művelésre tegye alkalmassá a köves hegyoldakat, ma egy ember többet kereshet egy hónap alatt, mint egy évi mezőgazdasági munkával. Semmivel sem lelkesebb hive a királynak, mint egy belga az imám Szolgálatában. ö Is zsoldos, éppúgy, mint a fehér, és azt akarja, hogy a lehető legtovább tartson a háború.

Mit eredményez a törzsek számára a királypártiak esetleges győzelme, ha ezzel bedugul az aranyforrás? Sanaa bevétele — miért ne? Ott vannak drága ékszerekkel teleaggatott nők, Európa és Arábia árugazdagságával felszerelt üzletek és meglntcsak pénz — ellenállhatatlan csábítás azoknak a férfiaknak a számára, akiknek megígérték, hogy — ha elfoglalják — szabadon fosztogathatnak a városban.

De ki lesz az első, aki bevonul Sanaába? Melyik törzs zsebelheti be a város .kincseit? Kivel kell osztozkodnia a zsákmányon? Amíg törzsi torzsalkodás és ' rivatítás lesz a hercegek között, addig az ostromlott Sanaa tartani fogja magát.

Közben sikerül a köztársasági vezetőknek bevehetetlenné tenni Sanaát. Az újabban a miniszterelnöki tisztséget Is ellátó er ős kezű Hasszán al-Amri tábornok vezetése alatt a hadsereg kezd lassan Jól kiképzett, hivatásos alakulattá válni. Ehhez Jön a népi milícia — mindem férfi 14 és 60 év között. Minden házat erődítménnyé építenek Ikil. Minden lakásban géppisztolyok, aknavetők és puskák találhatók. „Minden férfinak négy fegyver van ma a birtokában“, mondta nekünk Amrl tábornok. Ez húszezer Aliig felfegyverzett embert jelent.

Ha Amrl és a köztársasági rendszer nem lenne népszerű, az a tegyverraktár-város már rég elűzte volna őket. Annál Is Inkább, mert Sanaában mindenki tudja, mire számíthat. Achmed .király már 1948-ban rászabadította ugyanazokat a törzseket a városra, amelyek ma a környező hegyekben foglalnak állást. Akkor — raboltak, gyilkoltak, nőket erőszakoltak meg. Női kezek ugyanolyan kedvelt zsákmánynak számítottak, mint a férfifejek. Hogy a matrónáknak levehessék karkötőiket és

Az asszonyok, hogy megmentsék a kezükül, gyűrűiket 6s karperecelket már elásták.

Korszerű fegyverek az USÁ-ból. A kulisszák mügiitt ott vannak az Imperialista hatalmak.

gyűrűiket, amelyeket még fiatalkorukban tettek fel, a harcosok levágták a kezűket. Most, az asszonyok óvatosságból szétvágták a húsukba bevágódő aranykarpereceket és egyéb -ékszereikkel együtt elásták.

Mindenki felkészült a legroszszabbra, de pániknak nyoma sincs. Senkivel sem találkoztunk, aki a királypártiaknak a város harc nélküli átadására vonatkozó ultimátumát elfogadta volna. Sanaa és a köztársasági Jemen elhatározta, hogy mindenáron kitart. Ha a város mégis elesne, ez csak árulá-s következménye lehet.

Amikor az egyiptomi katonák elhagyták a várost, az ENSZ-mlsszló vezetője, anélkül, hogy az Egyesült Nemzetek Illetékes szervével ezt megtanácskozta volna, kivonta munkatársait Sanaából. Kitört a pánik. A külföldi diplomatáik és műszaki szakemberek megrohanták a repülőtereket. Ez éppen karácsony előtt történt. Csak a kínaiak maradtak, sőt a kritikus pillanatokban még növelték Is orvosaik és műszaki tanácsadóik számát. Meg az olaszok, akik átvették valamennyi nyugati állam képviseletét.

Az ostromlott Sanaában nem volt nehéz nekünk, egyetlen újságíróknak miniszterekkel és a Dél- Jemeni Felszabadítás! Front, az NLF vezetőivel beszélgetéseket folytatni. Hét napon át éltünk az ostromlott város ritmusában: éjjelente lövöldözések voltak, kisebb csoportok támadásokat hajtottak végre, gránátok robbantak szállodánk közelében. Nappal Ismét úgy folyt tovább az élet, mint békében.

Ez az ország, amit a felületes szemlélő egy terméketlen sivatagi sejkségnek tart, csodálatos szépségében tárult fel előttünk: zöld hegyek, amelyek a 4000 méter magasságot Is elénlk. Hihetetlen ügyességgel kiépített teraszok, ahol rozsot és kávét termesztenek. Férfiak, akik énekelnek az eke mögött, hogy a .megfelelő ritmusra ösztökéljék állataikat. Falvak, amelyek középkori erődítésekre emlékeztetnek. Kőkockákból emelt, várszerűen masszív tízemeletes házak.

Most éltettük meg, miért hívták úgy a rómaiak ezt az országot, hogy „Arabia fellx“ — „Boldog Arábia . Lakossága pogány volt, majd zsidó vallásé, aztán keresztény és végül mohamedán. Felfe-deztünk Molnamed idejéből származó mecseteket, ezeket koraikeresztény templomokból építették át, amelyek olyan templomok romjain nyugodnak, amik Salamon idejéből származnak. És minden .paraszt Ismert ezek történetét, sőt mindegyik tud Imi és olvasni. Egy ország ez, amely nem Jutott el oda, hogy „fejlődő ország" legyen; nyomortanyák, rosszul fizetett, kizsákmányolt proletariátus és fogyasztási cikkek hajszája nélkül.

E23T