A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-02-11 / 6. szám

A Japán kajnlkazék, az öngyilkos pilöták tör­ténete 1944 szeptemberében kezdődött, abban az Időszakban, amikor a Japánok már belátták, hogy az amerikai flotta előrenyomulását nem lehet többé megállítani. A Japán vezérkar még egy utolsó csapásra készült: összevonta flot­táinak megmaradt egységeit, hogy megpróbál­ja megfordítani a háború sorsát. Ha a Japán flot­ta veszít, a Császárság közvetlen végveszély­be kerüli Az „utolsó csapás" már nem győzel­met, hanem csak időt akart biztosítani a fasisz­ta Japán klmerülőtélben levő Iparának és a bu­kással küszködő kormánynak. A császári (hadvezetésnek pontos felderltő­­adatokra van szüksége: Usuburo Suzuki, főhad­nagy, a Japán légierők egyik legkiválóbb tiszt­je, megbízást kapott, hogy századával derítse fel az amerikai flotta mozdulatait. Szeptem­ber 22-én hajnalban rajtolt a tlzennény „Zeke“ (Nulla) típusú gép, de hatvan perccel később már csak a főhadnagyé maradt a levegőben, mert az amerikai hajók radarral irányított üte­gei mindjárt lelőtték társait, amikor ezek még meg sem pillanthatták a hajóhadat... Az ügye­sen manőverező Suzuki azonban elérte a flottát — gépét találat éri, zuhanni kezd, majd rádión elbúcsúzva támaszpontjától, ráveti magát egy rombolóra. Közvetlenül a lőszerraktár felett fú­ródik ennek fedélzetében és Iszonyú robbanást idéz elő. A romboló perceken belül elsttly­­lyedt... Tokióban a főparancsnokság először egy le­hallgatott washingtoni rádiójelentésből értesült az esetről és csak néhány órával később kapta meg a manllal támaszpont beszámolóját. Onlsi Takagiro, a hadügyminisztérium légügyi főigaz­gatója már régóta tudta, hogy hazájának repü­lőgépiparra nem veheti fel a versenyt az ameri­kaival, hiszen fejlődésének csúcspontján, 1944 elején is mindössze 17 százalék volt az ameri­kai repülőgépgyártáshoz viszonyítva. Ezért a vezérkarhoz továbbított Jelentéshez rövid fel­jegyzést mellékelt, amelyben „a légltaktlks anyagi okokból történő megváltozásának szük­ségességére" hívja fel a figyelmet és kiemeli, bogy a szeptember 19—22 között felszálló 123 támadó gép közül csupán egyetlenegy, az ön­gyilkos Suzuki főhadnagyé ért célt. A Jelentés Mlosl és Kavasima tábornokok elé került, akik leszögezték: „Létesítsünk önkéntesekből szerve­zett osztagokat, melyek rávetik majd magukat az ellenséges hajókra, úgy mint Suzuki, s az Ilyen drasztikus támadóerő előtt megtorpannak a szövetségesek.“ * Szeptember 25-én a vezérkar bizonyos reális ellenérvek mellett Is 11:10 arányiban megsza­vazta az öngyilkosjelölt-kötelék felállítását. Há­rom nappal később a „Különleges támadócso­portnak“ már 1500 önkéntes tagja volt. A Je­lentkezők egy része a légierők fanatizált, fa­siszta tisztjeiből került ki, a többség azonban 16—18 éves flatalokböl, akik a „rendkívüli ka­tonai dicsőség" ábrándját kergetve Jelentkeztek a kamlkazék iskoláiba. Miután az idő és a hadihelyzet sürgetett, a ^.kiképzés“ csak egy 14—15 napos tanfolyamból állt. Ezen elsősorban az emelkedés, a zuhanás, fordulás fortélyait tanították: az öngyllkosje­­löltek nem is tudtak leszéllnl, nem tudták használni a repülőgépek fegyvereltl Minek? Úgysem lesz szükségünk erre... Az első kamlkazék október 15-én érkeztek Okinava szigetére. Vezetőjük, iMasahisa Uemu­­ra százados, a bevetés előtt végrendeletet irt, s ezt később felhasználják az öngyilkos-jelöl­tek kiképzésénél. , Az ellenség ellen vezetni egy gépet — irta Uemura — Izgalmas találkozás a halállal, mely után nagyon tiszteletreméltó ember leszel. Olyan, mint őseid, akiknek képe odahaza a házi oltáron áll és akiknek emléke­in nevelkedsz, élsz és boldogulsz majd' a túlvi­lágon.“ Uemura végrendelete tehát Jó ötletet adott arra, hegy a hadvezetöség vallási kultusszá misztifikálja ezt az esztelen katonai akciót.. Egymagában ez mégsem lett elég vonzó a to­vábbi önkéntesek toborzáséra és nagy propa­­garkdahadjárat közepette rendkívüli kedvezmé­nyeket léptettek életbe. — A különítmény tagjainak valamennyi tiszt, rangjától függetlenül, köteles ©lőre tlsztelegnll — Fizetésüket a vezérkari tisztek első foko­zatának magasságéban állapítják megl — Szükségleteiket különleges üzletekben. Jegy nélkül szerezhetik be. — Családtagjaikat az ünnepeken az első so­rokba ültetik. — Haláluk után szüleik főidet kapnak. Az Ígéretek és az ügyes propaganda megtet­te a magáét. Az első öngyilkos-jelölteknek 1944. október 20-án parancsoltak felszállást. Az utasítás úgy szólt, hogy ötvenfokos szögben kell az amerikai hadihajókra zuhanni, lehetőeg a lőszerraktá­rak közelében. Harminc gép szélit fel, de csak tizenöt érkezett a flotta fölé. Az első támadást Uemura hajtotta végre és telibetalált egy cir­kálót. Ez negyven perccel később elsüllyedt. Az amerikaiak csak harmadik hajójuk pusztu­lása után Jöttek rá, hogy egy újfajta, hihetet­lenül esztelen támadási móddal állnak szem­ben. 'Azonnal intézkedtek, bér az akkor még csak ötven kilométeres távolságra érzékeny radarok nehezen tudták a Japán légierő moz­dulatait figyelni. Az öngyilkos repülők három géptípussal tár­mádiák: valamennyit a „Kamikaze* azaz „Iste^ ni szél" nevű gyár állította elő. Ezeket az egy­motoros, „NuMa“-t!pusü gépeket egy kétmoto­­ros változat követte, mely kétszeres lehetőísé­­get nyújtott a pilótáknak arra, hogy áthatolja­nak a zárótüzeken. tgy 1945. Január 9-én egy 80 egységből álló különítmény 16 szövetséges hajöt süllyesztett el, köztük három repülőgép­­aoyahajót. A szövetségesek előnyomulását azonban ez a súlyos veszteség sem tudta megállítani. Beve­zették a radarral felszerelt vadászgépek állan­dó Járőrszolgálatát, s a jól szervezett védekezés ragyogó sikereket hozott. Egyetlenegy nap alatt például 1945. április 6-án, a Jogacsl-öbölben 335 öngyilkos repülőt főttek le, s ezek közül egy sem tudott közelebb Jutni célpontjaihoz! A lsétmotoros ,JUulla“-gépek csődje arra kész­tette a japánokat, hogy egy harmadik típust Is bevessenek a harcba. Ez egy főleg fából ké­szült, szárnyakkal ellátott rakéta-bomja lett — mindössze 60—100 kilométeres repülésre elegendő üzemanyaggal ellátva. Hordozógépek­re erő-üt"'© utazott a cél felé ős 15—40 kilomé­ter közelben a levegőből rajtolt. Vég sebessé <e megközelítette az ezer kilométert! De a szövet­séges légelhéritók ellenük Is találtak védeke­zést: májusban Okinava felett mér 11 „élő bombát“ lőttek le. Mindössze kettő ért célt és egy a Japán védők közé zuhant. A kamlkazé-akclők utolsó felléngolásaíra végzetes csapást Jelentett a „Jamoto“ anyaha­jónak, az öngyilkos pilöták egyik fő támasz­pontjának elsüllyesztése, majd Okinava elfog­lalása. Ezután a kamlkazé-akclók rendszerte­lenné, majd szórványosaké váltak, s már majd­nem teljesen megszűntek, amikor 1945 augusz­tus elsején Japán kapitulált... A „Különleges támadócsoport" titkos Iratai­nak köszönhető, hogy a fanatikus repülők tör­ténete ma már teljésen ismert. Ezek szerint 4500 pilótát képeztek ki, de csak 2500 került bevetésre. A 2500 öngyilkos azonban 45 hajót süllyesztett el és százat rongált megl Több mint 2300 célját tévesztve vagy a levegőben vagy a tengerben pusztult el. fáz esztelen taktika klgondolól közül a japán háborús bűnösök tokiói perén Kavasima felelt a kamlkazék gaztetteiért. Cinikus vallomásé­ban beismerte, hogy az Öngyilkos-repülők be­vetésének semmi més célja nem volt, mint a végsőkig fokozni a Japán katonák harci szel' lemét és néhány látványos sikerrel megaka­dályozni a vesztes hadsereg teljes felboimblását. Kavasima úgy vélte, hogy ez teljes mértékben sikerült, hiszen Okinava szigetén például 53 000 Japán katona a szó szoros értelmében az utolsó emberig harcolt és ez a kamlkazék ál­tal ápolt magas fokú harci szellemnek küszön­­hetől A volt tábornok nem lepődött meg a ha­lálos Ítéleten, de megdöbbent s csodálkozással vette tudomásul, hogy az ügyész másfélmillió ember legydlkolásával vádolja. A véd1 képvise­lője szerint ugyanis a kamlkazék példája lega­lább másfélmillió Japán katonát késztetett az oktalan haléira ... Ml lett az életbenmeradt kamlkazék sorsa — hiszen kétezren nem kerültek bevetésre? Ezek ma 40—50 éves emberek. Néhányan az első kemtkazé-akcló évfordulóján, október 20-án 22 évi hallgatás után beszélni kezdtek. Kamuri Islmoto Iparmágnás repülögépszaibadal­­makat ad el az amerikaiaknak és részt vesz a hajdani élő-bombára rendkívül emlékeztető robot irányítású szárnyas bomba előállításában. Legjobb barátja NalmlC3l Jln, az oklnaval ön­gyilkos-repülők egykori parancsnoka, 53 esz­tendős. Büszkén meséli, hogy 1465 pilőtét veze­tett a biztos halálbal Neki kutyabaja, (hiszen „csak“ a vezetőjük voltl) — Jelenleg gazdag vaskereskedő és az amerikaiakkal együttmű­ködve a kamlkazék által elsüllyesztett csata­hajókat emeli dől a Csendes-óceánból. Miután a hajók fekvését jól Ismeri, az amerikai üzlet­társak nagyra becsülik. Az ócskavas-üzletben megtollasodott... A többi öngyilkos-jelölt be­­repülöpllóta lett. Az új gépek kísérleti repü­léseiben újra kockáztatják életüket, csak mér sem a Japán császár nagyobb dicsőségére vagy a túlvllégl boldogságért, hanem nagyon Is kéz­zelfogható összegekért. Sokan a polgári légi­­közlekedésben vállaltak éllést, vagy kereske­dők, munkásak, egyszerű földművesek lettek. Nos, ennyi elég a kamlkazék történetéből. Az öngyilkosok légiója maga a gyilkosok esz­köze — nem iWvetendő példaként szolgálhat a mai nemzedékek számárai: V. GY.. Naomlcst Jln vaske­­reskedO, egykor bti­­tos kénél vezetett 1485 kamtkazét a ba­jáiba Bevetésre Induló ka­mlkazék teljes hard díszben, 1944 Őszén . 8

Next

/
Thumbnails
Contents