A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-07 / 1. szám
Tolvaj Bertalan Dugába dől, vagy dűlőre jut! Az utóbbi hónapokban-hetekben egyre többet olvasunk és hallunk a szlovák nyelvtudás fontosságáról, s gyakori a magyar iskolákat végzett fiatalok szlovák nyelvtudását bíráló hang. Többen elfogulatlanul, reálisan néznek a kérdésre, sokan türelmetlenül vagy a való helyzetet eltúlozva, esetleg tájékozatlanul alkotnak és mondanak véleményt. A szlovák nyelvtudás szükségességét hangsúlyozni a józanul gondolkodó ember előtt ma már fölösleges. Pedagógusaink tisztában van nak ezzel. Csak rosszmájúak foghatják ránk, hogy nem akarjuk gyermekeinket szlovákul megtanítani. A s'zülők Is érzik és tudják ezt. A gyerekekben is megvan az igyekezet. I Azokban persze, akikben a matematika vagy az. anyanyelv iránt is megvan a kellő érdeklődés, mert aki ímmei ómmal tanulja mondjuk a biológiát vagy a történelmet, nehezén lehet tőle elvárni, hogy a szlovákban kiváló legyen; szerencsétlenségünkre pedig leggyakorabban éppen az ilyen tanulókon mérik le egyesek a magyar iskolák szlovák nyelvtanítási színvonalát.I Sokat beszélünk a témáról, de az arra híva tott szervek és intézmények még mindig nem tettek meg mindent a helyzet javítása érdeké ben. A tömérdek megoldatlan vagy félig megoldott probléma közül most csak néhányat említek. jó pár éve, hogy iskoláink magnetofonokkal, sőt egyesek nyelvi szaktermekkel rendelkez nek. Felhasználásukban azonban a legigyekvőbb pedagógusok is magukra vannak utalva, mert a tankönyvek nyelvgyakorlási szövegel központilag nincsenek magnószalagra véve, hogy azokat a szlovák szakos tanítók minden iskolában egységesen használhatnák. A jelenleg érvényben lévő szlovák nyelvköny .vek többsége — elismert színvonaluk ellenére — alkalmatlan a korszerű nyelvoktatásra, mert szövegrészeik nehezen vagy egyáltalán nem „magnózhatók", nem épülnek következetesen mondatmodellekre, illetve nyelvi struktúrákra, arról nem is beszélve, hogy a gyakorlási szövegekhez hiányoznak az adott szituációt megjelenítő diafilmek, az ezekkel szinkronban lévő hangszalagok pedig egyelőre csak az álom kategóriájába tartoznak. Amíg ezeket a feltételeket központilag meg nem teremtik, addig nem beszélhetünk audio-vizuális, és audio-orális nyelvoktatásról, s addig a szemrehányásokat a szóval dobálödzók hagyják meg maguknak! IA már elkészült hanglemezek és diafilmek önmagukban nem űzik el a jelenlegi gondokat.) És meg egy rejtélyes kérdés. Hogyan lehetséges és mivel magyarázható az a tény, hogy a republikában általános iskolai szinten-oktatott csaknem minden nyelv segítsére jelenik meg már folyóirat, csak a magyar iskolák szlovák nyelvoktatásához nemi Mert van ugyebár DRUZSBA — magyar szószedettel — az orosz nyelvhez. Van FREUNDSCHAFT a némethez, ez év szeptemberében indult meg a francia és az angol nyelv segítségére a L’AMl- TIE— FRIENDSHIP, de a magyar iskolákban folyó szlovák nyelvtanítás mindmáig hiányol egy hasonszőrű folyóiratot. Pedig már ezerszer elhangzott a kérdés-követelés, tucatnyi fórumon, szóban és írásban. De úgy látszik, egyelőre Süket fülekre talált. Valaki válaszolhatná: ott van a Vőielka, a Zorniéka vagy az Ohníkl Használjátok, olvassátok! Aki nem ért a pedagógiához és a didaktikához, az adhat ilyen tanácsot. Aki azonban Dssll sí tűzpiros v Vasárnapi vidámság volt a levegőben, olyanok voltak valamennyien, mint akik megmámorosodtak a tavasztól. A játszótér egyik szélén folyóöböl fodrosodott, és a levegőben tavaszi melegség rezgett. A Játék ugrálássá tüzesedett. A fiúk kalapja hátracsúszott, homlokukon verejték gyöngyözött. A lányok keble pihegett, szemük ragyogott és arcukon a két gödröcske meg-megremegett. Az én párom bogyócska, bogyócska! Nem válunk mi el soha el soha! Nem nehéz ö valóba’ valóba'! toldották meg a fiúk, hogy megismétlődjék az iménti tréfa. Csakhogy a leány résen állott. A fiú a levegőbe akarta emelni, a leány leguggolt és ebből olyan bolondos mozdulat származott, hogy még erősebb nevetés csendült fel, mint az előbb. S lenn maradt az áfonya, áfonya! énekelték hamiskásan a leányok, már amennyire a nevetéstől tudták. — jó volna már abbahagyni ezt a játékot, iszonyú meleg van — indítványozta valaki. — Nem volna kedvetek „özvegy“-et játszani, Így pihenhetnénk is közben?! — Helyes, helyesl Itt a pároml A kör megbomlott, de még abban a pillanatban hosszú sorrá rendeződött. — Ejnye, hát én özvegységre jutottam? No, sebaj, tüstént vége lesz ennek a gyászévnekl —■ Utolsó pár — előre! Az utolsó pár szétfutott, az „özvegy" is megindult középről. A hely valósággal „özvegy" játékra volt teremtve: terjedelmes lejtő előttük is, oldalt is. Az „özvegyinek bizony főhetett a feje, mert az utolsó pár tudta, hogy mit csinál. Már messziről egymás felé tartottak. — He-he, adj még hozzá egy kis gőzt, te özvegyember! — nevetett a nézőközönség. És az özvegy adott hozzá, a fiú és leány közé rontott úgy, hogy dübörgött a föld. És éppen jókor érkezett. A leány fordult egyet, balra suhant, mögötte akart elosonni, de nagyon is lendületet vett, s az özvegy megfogta. — Körülmegyünk, együtt leszünk! A játékot folytatták egyre növekvő jókedvvel. Olyan nagy volt a vidámság, hogy mindenen nevettek: a rendestől csak egy kicsit is eltérő mozdulat és fordulat harsány nevetést váltott ki. ért hozzá, az tudja, hogy ezek — a szlovák anyanyelvű gyerekeknek szánt képeslapok — nem tölthetik be a kívánt szerepet. Ezért a fentebb említett folyóiratokhoz hasonló, vagy a Magyarországon megjelenő KÉPES NYELVMESTER, esetleg a Német Demokratikus Köztársaságban közkedvelt DURCH DIE WELT mintájára szerkesztett havilapra volna tanulóinknak szükségük. Kin vagy min múlik az, hogy a hazai magyar iskolák fennállása óta eltelt több mint másfél évtized nem elég egy ilyen lap kiadásához?. Nagyon itt lenne az ideje! Szeptemberig még igen jól elő lehetne készíteni! Ha valakinek már mégis tudomása volna ilyen előkészületekről, ne rejtse véka alá. Addig azonban megkérdezem: dugába dől vagy dűlőre jut? Röviden Lelkiismeretesség? — Az „év legjobb köz? alkalmazottja“ az az ügybuzgó angol kalauz lett, aki nem átallotta körömszakadtáig követelni a busztársaság 7 pennyjét egy londoni kislánytól, mikor az nem volt hajlandó jegyet váltani fehéregerének. (Lett is az ügyből akkora országos botrány, hogy végül a társaság vezérigazgatója személyesen vitte vissza luxuskocsiján a hét pennyit a sértett félnek...) Az indiai Bombay-ban magas bírsággal súlytott a bíróság egy férfit, mert verte a feleségét. Mivel azonban az elítélt sohasem dolgozott és nem volt jövedelme, a bírságot — a feleségének kellett megfizetnie. ■ Az angol rendőrség a jövőben könnyfakasztö gázt használhat a felfegyverzett bűnözők ellen. A rendőrség tagjai eddig fegyvertelenül jártak. A bűnesetek számának növekedése azonban arra késztette a közbiztonsági szerveket, hogy radikálisabb eszközökhöz nyúljanak. ■ Amerikai tudósok véleménye szerint 2000- ben izmosabbak, fizikailag nagyobb teherbírásúak lesznek a nők, mint a férfiak. 2300- ban — mint állítják — a nők több mint két méter magasak lesznek és 110—-120 évig fognak élni. Most Olivi volt az özvegy. Indulásra készen állt a sor előtt és hamiskásan lesett jobbrabalra. — Utolsó pár! Az a pár éppenséggel nem illet egymáshoz. A fiú zömök, vállas, napbarnította földművelő; a leány kicsiny, karcsú, alig tizenhat éves. A fiú nagy, becsületes, amolyan szántóvetőember — ívben szaladt, a leány, mint a menyét, majdnem egyenes vonalban szökkent el oldalt; piros blúza megvillant, s kibomlott fonata magasra lebbent. Olavi utánarohant. — Jól van, jól van! — hangzott a tömegből. Egy kis ideig a leány egyenesen előrefutott, s Olavi csak nagyon kevéssel jutott hozzá közelebb. De aztán a leány irányt változtatott és át akart szaladni a térségen. Olavi felkiáltott, meggyorsította futását: már egészen a sarkába jutott. — Most, mostl — hangzott a tetőről. A leány fél szemmel hátrapillantott, látta,
