A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-23 / 30. szám
tok többet erről a kényes kérdésről, mint amit néni mondottam el. — Az úristenit! Ha nem mondja meg, miről oan sző, széverem a fejét! — Látja, ez a baj! Ehhez a kérdéshez higgadtan, nyugodtan kell hozzányúlni, de maga képtelen erre! — Nyugodt vagyok! — ordította Verpeléti. — Hoci azzal a kérdéssel! — Tudja mit? inkább ne feszegessük! — De feszegessük! — Milyen alapon akar maga feszegetni? — kiáltotta Lipták felháborodottan. — Es milyen jogon kiabál velem? Es egyáltalán mi köze van magának ehhez a kényes kérdéshez? Takarodjék ki a szobából! Verpeléti panaszosan felvonított, a szeme vérben forgott, és fogát csattogtatva kirohant. — Ez megbolondult — mondta Lipták az ijedten besiető titkárnőnek. — Es ezzel akartam én megoldani egy kényes kérdést! — Miről van szó tulajdonképpen? — kíváncsiskodott a titkárnő. — Épp ez a baj! — sóhajtott fel Lipták, — Nem tudom, megmondhatom-e magának ... Egy nagyon kényes kérdésről van szó .. . MIKES GYÖRGY-------------- Röviden--------------Koppenhága után, ahol májusban rendeztek képeladással összekötött képzőművészeti kiállítást a dél-vietnami nemzeti felszabadítási front javára, június folyamán Párizsban két hasonló kiállítást is szerveztek a vietnami nép megsegítésére. Az elsőre huszonhat európai és amerikai képzőművész ajánlott fel litográfiákat és metszeteket, a másodikra az úgynevezett párizsi iskola tagjai, élükön Picassóval, egy-egy képüket. A római nemzetközi kamarazenei akadémia Yehudi Mehunin, Nikita Magaloff, Maurice Gendron és Ernst Wallfisch mellett Radu Aldulescut is meghívta, hogy tartson előadást az akadémia rendezte kamarazenei tanfolyamon. ★ James Fox alakításában film készül a fiatal Churchillről. A film forgatókönyvét Churchill önéletrajzi könyve, a Fiatal éveim alapján írták. (Könyvében az angol miniszterelnök leszögezi, hogyha valaha is és bárhol filmet készítenek róla, az ő alakját csak angol színész keltheti életre.) A fitm forgatását két év múlva, 1969-ben kezdig meg, Színhely: Dél-Afrika, Szudán és India. ★ Gregory Peck vezetésével filmintézet alakult az Egyesült Államokban, melynek célja megőrizni és fejleszteni az amerikai filmművészet hagyományait. Az intézet programját a hasonló szovjet, svéd, francia és angol intézetek tevékenysége nyomán állította össze. ★ Heinrich Böllt jutalmazta tízezer márkás Georg Büchner díjával az NSZK-beli Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung. Böll októberben, az Akadémia ünnepi ülésén veszi át a díjat. ★ Az Üj Zene Nemzetközi Társasága ez évben október 4-től 10-ig Prágában tartja 41. fesztiválját. Három zenekari, két kamarazenei hangversenyt és három operaelőadást rendeznek. Az új csehszlovák kompozíciókat külön koncerten mutatják be. A fesztiválon egy magyar mű kerül előadásra, Bozay Attila vonósnégyese. Bölcsek mosolya Honvédelem Lükorgosztól, a híres spártai törvényhozótól honfitársai egyszer ezt kérdezték? — Hogyan védhetjük meg magunkat egy ellenséges támadás ellen? Lükorgosz ezt válaszolta: — Maradjatok szegények, és ne kívánkozzék soha senki sem a másik fölé emelkednil Egy másik alkalommal pedig a következőket véste emlékeztetőül a spártaiak szívébe: — Egy városnak csak akkor vannak jó falai, ha férfiakkal és nem téglákkal van körülvéve. • Régen történt Lükorgosztól megkérdezte egy idegen, hogy milyen büntetést szabnak ki a házasságtörőkre Spártában. — Házasságtörők nincsenek nálunk — felelte Lükorgosz. — És ha lenne? — kíváncsiskodott a kérdező. Nos, akkor az illetőnek büntetésül egy ökröt kellene beszolgáltatnia az államnak, melynek olyan hosszú nyaka van, hogy a Tajgetosz hegyén állva az Eurőtasz folyóból tud inni. Az idegen eltátotta a száját: — De hogyan lehet valakinek ilyen ökre? — De hogyan lehet házasságtörő Spártában? — világosította fel az idegent Lükorgosz mosolyogva. A munkáról Hésziodosz, a görögök neves költője mondotta a munkáról: — A munka nem szégyenít meg bennünket, de a lustaság megbecstelenít. A cifrálkodásról Szolón athéni törvényhozó Lydiában Krőzusnál volt, aki a legválogatottabb ékességeket vette magára, és azt kérdezte Szolontól, hogy látott-e valaha ennél szebb látomást. Szolón így felelt: — Igen, láttam: a kakasokat, fácánokat és pávákat, mert azok természetes szépségekkel ékeskednek. — Mit értél vele? Sohasem nyughattál a szívedtől. Mondhatnám ezt durvábban is. Elég volt egy tökfejű férfit látnod, már megőrültél. Érdemes volt? Ilona ócska, divatjamúlt ruhákat viselt. Es e ruhákat olyan furcsán tűzögette, varrogatta össze, hogy még régibbeknek látszottak, mint amilyenek valójában voltak. Szerette a tarka szoknyát, a mályvaszínű zubbonyt (benne tarka virágok), a nyakába pedig valamely zöld kendőt kötött. Két nagy antik.fülbevalójára mit sem adott a zálogos, ugyanezért legkedvesebb emlékének nevezte a fülbevalót, férfias gallér és kézelő egészítette ki többnyire toalettjét. Megritkult hajába szívesen tűzött virágot. A két kezét összefonta mellén, és igen komolyan nézett barátnőjére, elszántan beszélt: — Tudom, ti vagytok többségben, hidegszívű, számító teremtések, akiknek egyetlen gondjuk a pénz, az ékszerek, á vagyon, amellyel nyugalomba lehet vonulni. Tudom, hogy elteszitek az aranyakat, amelyeket kaptok az élet folyamán, mert az aranyak szépek, amint ezüst tálban feküsznek a vasszekrény mélyében. Bizonyosan neked is van gyűjteményed szakállas, kakasos, asszonyfejes aranyakból, hisz eleget kaptál életedben. De vannak nagyszerű perzsiai aranypénzek is gyűjteményedben, amelyeket a követség tagjai ajándékoztak a pohár pezsgőhöz. Tudom pontosan, hogy a mogyorónyi gyémánt fülbevalód négyezer forintot ér, a tolláid és csipkéid szintén tekintélyes értéket képviselnek, bár a rongyokra nem sokat adtál életedben. Aztán mégis, ha meghívsz magadhoz, vacsorára a déli maradékot tálalja szobalányod az asztalra. — Kinek főzessek? — kiáltott föl némileg indulatosan Galambos Mária. — Én magányos asszony vagyok, vendéget rajtad kívül nem fogadok, talán majd a konyhára fogom elkölteni a pénzemet? A papirosok mostanában úgyis alacsony kurzuson állanak. Ilona tarka szoknyáját följebb húzta a térdén, mintha valamely láthatatlan férfinak óhajtott volna tetszeni. A velencei tükörbe pillantást vetett, és megigazította a szalmavirágot hajában. — Néha éjszaka mégis azt gondolom, hogy sokkal boldogabb vagyok, mint te. Különösen éjszaka, mikor az ágyban fölmelegedem, s a fejem már megtalálta a helyét a párnán, testi fájdalmaim elmúltának, halkan, könnyedén lélegzem, mikor is újra fiatal nő vagyok, és sorban végiggondolok azokon a férfiakon, akiket ismertem, akik egykor engem szerettek. S akiket én szerettem. Egykor nagyon pazarló voltam, igaz, de most annál takarékosabban bánok a dolgokkal, a szívemmel és a férfiaimmal. Egy éjszaka csak egy férfival álmodok. A többieket másnapra, későbbre hagyom, mert az élet hosszú. Ki tudja, meddig kell még élnem? Cgy pedig igazán nem tudnék élni, hogy ne volna többé férfi, akivel éjszakánként gondolatban eljátszadoznék, akinek haját megsimogatnám, (persze csak az ágytakaró alakjában), akinek hangját visszaidézném, szavait, kedves mondásait elismételem magamban... Mert, remélem, tudod, hogy legalább is olyan kedvesek voltak hozzám a férfiak, mint hozzád, vagy tán még kedvesebbek, mert nem kerültem pénzükbe. — Édes szívem — felelte méltóságteljesen Galambos Mária. — Te cgy vén perdita vagy. Ilona nem sértődött meg, hiszen négyszemközt voltak. Hamisan hunyorított, mintha valamely láthatatlan személlyel közölné, hogy a „vén“ kifejezést eltette, följegyezte és gyorsan visszaadja. — Igen, én vén vagyok, szegény vagyok, beteg kutya vagyok. Te szép vagy, gazdag vagy. A zsidó asszonyok mind utána tordulnak a bundádnak a korzón, s ez téged igen büszkévé tesz. A cipőid még mindig a legfinomabbak, a kalapodon a strucctollak sok pénzt érnek, de én tudom, hogy nem mindennap váltasz tisztát, te dáma, te. A nyíl nem talált, mert Galambos Mária cinikusan nevetett. — Minek? Kinek? Se nekem nem kellenek már a férfiak, se én nem kellek a férfiaknak ... A mi útjaink elváltak egymástól, a pókháló lassan benövi az arcomat, sírboltot építek a nagyapámnak, és magamnak is készítek oda helyet. Reggelenként a cinkéket nézem, amint a kert deres fáin ugrándoznak, este a tűzbe merülök, éjjelente attól félek, hogy mégiscsak tönkremegyek, mert esnek a papirosok. — Látod, mindez nem volna, ha rám hallgatnál — felelt a barátnő. Egy pillanatig elhallgatott a két hölgy. A meseképet ábrázoló óra törpéivel és baglyaival olyan nyugodalmasan ketyegett, mint valamely gyermekszobában. Alkonyat volt odakünn, a fák fázósan eregették karjukat az ablakhoz, mintha hallgatóztak volna. A tarka szoknyát lesimította Ilona. — Elmulasztom a pókhálót szemedről — mondta titokzatos hangon Ilona. — Be akarsz valakit mutatni? — csattant föl Galambos Mária. — Van valami férfirokonod, talán egy facér pincér vagy részeges muzsikus, akivel a vagyonomat el akarjátok csalni? Nem, abból nem esztek. Ilona halkan, csendesen nevetett. — Bolond vagy. Egy igen előkelő űr érdeklődik utánad. — Ezt hazudja a kártya is. — Már többször látott kocsijából, a budai korzón, utánad ment, a Várszínházban látcsüvezett... — Francia szakálla van és nagy orra, az óraláncán valami régi tallér csüng, a kisujján halálfejes gyűrű van. — Ű az. A két hölgy elhallgatott. Hona hosszú idő múlva szólalt meg: — Tetszel neki. Szerelmes. Galambos Mária, aki idáig elgondolkozva, szinte gunnyasztva ült a kar.osszékben, erre hangosan fölkacagott: — Csak ezt ne mondtad volna! ... Most már igazán nem óhajtok vele megismerkedni. Utálom a szerelmes férfiakat.
