A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-23 / 30. szám
— csak ismételhetem magam: a szemtelenségig tiszteletlen egy asszony, nagyszájú és goromba, nem tudom megérteni, hogyan tűrhetik meg őt az óvodában, már többször is panaszt emeltünk a járási nemzeti bizottság iskolaügyi osztályán, hogy a gyerekekkel is durván beszél, a legdrasztlkusabb kifejezéseket használja, hiszen itt vagyok az óvoda mellett, hallom. Képesítése sincs, takarítónőnek lett felvéve, közben neveléssel is megbízták. Érthetetlen... ■ GYERPÄL IRÉN, AZ ÚVODA IGAZGATÓNŐJE: — Radukáné? Én jelenleg nem panaszkodhatom rá. Nem mondom, régebben voltak öszszezördüléseink, dehát az minden munkahelyen előfordul. Az utóbbi két évben viszont semmi kifogásom ellene. A szülők is elégedettek vele. Tiszta, dolgos és ügyes asszony. A gyerekek is szeretik őt. Kmeť Mihály: „Semmi okunk arra, hogy Radukánét elbocsássuk“ KÁNTOR JÓZSEF, A SZERDAHELYI LENGYÁR IGAZGATÓJA, a járási és a helyi nemzeti bizottság tanácsának, továbbá a járási pártbizottság elnökségének a tagja: — Nagyszájú asszony, az igaz. Sok ellenséget szerez magának. Azért talán őt is meg lehet érteni. Elkeseredett, úgy érzi igazságtalanul bántak vele, nem képes meghunyászkodni. Véleményem szerint valamivel több jóindulattal a lakásügyét már megoldhatták volna s akkor most nyugodt lenne... ■ — Ügy tudom, most elég rendes lakása van ... — Jöjjön, nézze megl Igaz, hogy elég nagy és egészséges is, dehát egyetlen szoba és hárman vagyunk. A gyerekek is nagyok, a fiú a tizenhatodik, a kislány a tizenharmadik évében van. Mosakodnunk sem lehet rendesen. Bent kell főznöm, mosnom, most nyáron meg olyan meleg van benne, hogy az étel megromlik estére. Mit akartam? Van ott egy előszoba, azt szeretném használni. Az olyan nagy dolog, olyan nagy igény? Most a szomszédasszony bútora van benne, pedig nekik, bár csak ketten vannak, van egy nagy szobájuk és egy nagy konyhájuk. Mégis, amikor tegnap a gyúródeszkám kint hagytam az előszobában, a szomszédasszony lánya fogta és utánam hajította a szobába, a harisnyám is kiszakította. — Akkor volt az a bizonyos verekedés? — Nem volt semmiféle verekedés, épp csak ráborítottam egy kanna vizet. ■ HAJDÚ MÁRIA, A SZOMSZÉDASSZONY TIZENHÉT ÉVES LÁNYA: — Hazudik. Nem látott maga még ilyen asszonyt. Állandóan veszekszik, kiabál ócsáról bennünket. Azon vesztünk össze, hogy engem elmondott mindenféle nem akarom mondani minek. Ki fogja azt neki tűrni... 1 ■ Radukáné egyik panaszie-ve-lére érkezett válaszból idézem a következő mondatot: „Ami az ön lakásügyét illeti, meg lett állapítva, hogy egy kb. 20 négyzetméter területű szobában és a hozzá tartozó előszobában lakik.“ A választ a JNB iparügyi osztályétól kapta. Viszont alighanem rosszul „lett megállapítva“ a dolog, mivel jómagam is láttam, hogy abban a bizonyos előszobában Idegen bútorok állnak. Még egyszer Radukáné: — Ha nem lenne ez a két aranyos gyerekem, már rég felakasztottam volna magam. Én nem élvezem a jósorsot, higgyék el nekem. ■ POLÁK ELVTÁRSNÖ, A JNB ISKOLAÜGYI OSZTÁLYÁNAK TANFELÜGYELŐJE: — Feletteseimtől azt a megbízást kaptam, hogy az abonyi helyi nemzeti bizottsággal együtt vizsgáljam ki még egyszer Radukáné ügyét, mivel az említett HNB-ről állandóan érkeznek ellene a panaszok. Megjegyzem, egyszer már személyesen vizsgáltam a dolgot a szülői tanács előtt. A szülők kedvezően nyilatkoztak. Ami a takarítást Illeti, magam is megállapíthattam, hogy rend van az óvodában, Radukáné tényleg rendesen takarít. KMEŤ ELVTÁRS, AZ ISKOLAI BIZOTTSÁG ELNÖKE: — A hemesabonyi HNB és Radukáné nézeteltérése még a régi elnök ideje alatt kezdődött. Jött az új elnök, kezdte őt pártolni, ki tudja miért, ma már az is haragszik rá. Az a gyanúm, hibás ott mind a kettő. Radukánénak túl nagy a szája, a nemzeti bizottság meg tíz évvel ezelőtti módszerekkel dolgozik. Ezt a lakásügyet jóindulattal már el lehetett volna intézni. Az a véleményünk, hogy ezek a nézeteltérések személyes jellegűek. Komolyabb panaszok Radukáné munkáját illetően sem az óvoda Igazgatónőjétől, sem a szülőktől nem érkeztek, tehát semmi okunk arra, hogy Radukánét elbocsássuk. CHRENKO ELVTÁRS, A JNB ELLENŐRZŐ OSZTÁLYÁNAK HELYETTES VEZETŐJE: Tegnap voltam kint Abonyban Puha elvtárssal, mivel Radukáné megint volt itt panaszkodni, hogy a neki ígért lakásba, helyesebben abba a daráló-épiíletbe, amiből lakást akartak csinálni a számára, a HNB elnöke beengedte az egyik szövetkezeti tag disznóit. Beszéltünk Mátis elvtárssal. Azt mondja, mit csinálhatott, ha a szövetkezeti elnök szó nélkül lebontatta azokat a gazdasági épületeket, amelyek a nemzeti bizottság tulajdonában lévő bérház (az a bizonyos konfiskált ház, amelyben Radukáné is lakik nyolcadmagávall) előtt álltak s melyeket a lakók sertésólnak használtak. Mentek veszekedni a HNB-re, hát ő megengedte nekik, hogy a régi daráló-épületet használják ólként. Véleményem szerint ez elég felelőtlenség olyan faluban, ahol akkora még a lakáshiány, mint Nemesabonyban. De hogy ő senkinek sem fog már lakást építeni, Puha Imre: „Ebben az ügyben szinte már minden szerv érdekelve van“ különben is hol szerezzen téglát, cementet, stb., szakemberekről nem is beszélve. Mennyi ,kell, Mátis elvtárs, mennyi cement, mennyi tégla — kérdeztük. Hagyjunk neki -békét, mondotta, ő nem lesz senkinek sem a cselédje, azt az évet még kibírja a választásokig stb. stb. Meg is fogadtuk, hogy többet nem megyünk ki Abonyba, csináljanak amit akarnak, elvégre az ő dolguk lenne... nem igaz? Ma viszont már azt is megállapítottuk, hogy azok a gazdasági épületek, melyeket a szövetkezeti elnök önhatalmúlag lebontatott, nem is a szövetkezet tulajdonát képezik, hanem, mint a konfiskált ház tartozéka, az államét. Dehát miért nem lehetett ezt megállapítani a HNB-n...? A további bontást természetesen leállítottuk. PUHA IMRE ELVTÁRS, A HNB HELYI GAZDÁLKODÁSI BIZOTTSÁGÁNAK AZ ELNÖKE: A Radukáné-ügybe már szinte minden szerv érdekelve van. A HNB, annak ellenére, hogy nincs valami sok lehetősége, több dolgot megpróbált, hogy segítsen Radukánén. Egyszer a szövetkezet elnöke húzta át a számítását, máskor maga Radukáné. Hisz magam hallottam, amikor legutóbb a régi daráló-ház átalakításáról volt szó, hogy kijelentette: ő már pedig oda nem megy. Most viszont, hogy megtudta, sertéseket tettek bele, futott ide panaszkodni. Az isten se igazodik el rajta... 1 ■ MIKLÓS ELVTÁRS, A JNB ELNÖKE (Puha Imre elv-társhoz): — Hétfőn újra kimentek Abonyba és végérvényesen elintézitek ezt az ügyet. Elég régen húzódik már. S végül ismét Radukáné: — Tizenegy éve dolgozom itt megszakítás nélkül. Hát nem érdemelnék meg egy rendesebb lakást? De meglátják, hogy még két év múlva is itt fogok lakni, ha addig a föld alá nem kergetnek ...! ZS. NAGY LAJOS Prandl S. felvételei ESD7
