A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-16 / 29. szám

« Pókhálóként hálózzák be a világot az USA gazdasági és katonai érdekei, s en­nek a pókhálónak egyes csomópontjai a tengerentúli haditámaszpontok. A tá­maszpontok idegen országokba ékelt idegen világokként veszik körül a Szovjet­uniót és Kínát, a szocialista világot, jellemzőjük a katonai szellem, a fegyverek. Az imperializmus leghatalmasabb képviselőjének, az USA-nak az érdekeit kép­viselik. A támaszpontok fenntartására, a fegyverekre pénz van elég, a hatalmi érdekek nem Ismerik az anyagi korlátok fogalmát. S a hatalom urait még az sem feszélyezi, hogy a világ technikailag legfejlettebb állama kormányának és kongresszusának a szegénység problémájával mint országa égető társadalmi kérdésével kell foglalkoznia. 4 Tizennégy esztendőn keresztül 26 000 amerikai katona élt Franciaor­szágban, az 56 szárazföldi és 17 légitámaszponton. Ha hozzászámítjuk a családokat, az asszonyokat és a gyerekeket, akik a katonáikat elkísér­ték Európába, tavaly március 31-én 69 ezer volt a Franciaországban tartózkodó amerikaiak száma. De október 31-én, az első elköltözést hullám után már csak 43 ezer volt belőlük. Hogyan éltek a támasz­pontjaikon, milyen volt a viszonyuk a franciákhoz, és milyen következ­ményekkel jár majd végleges távozásuk? Laon középkori jellegű városka, valamikor komoly erődítmény volt, még ma is hatalmas városfalak veszik körül. A történelem folyamán a vidék központja volt, ma már csak kis vidéki város, mely éppen hogy csak tengődik. Az egyetlen dolog, ami már 14 éve ügy-a.hogy még élet­ben tartja, az innen néhány kilométerre levő couvroní amerikai katonai támaszpont. A városban lakó amerikaik nem érintkeznek a helybeli la­kossággal. Majd mindenkinek az a véleménye, hogy távozásukat alig lehet majd észrevenni. De a taxisofőr, aki kivitt a couvroni támaszpontra, kategorikusan kijelentette: „Elvesztem az utasok tizenöt százalékát, és nemcsak én érzem meg az amik távozását.“ Amikor kiértem a támasz­pontra, egy néger katonai rendőr székkel és cigarettával kínált, de nem volt kíváncsi a személyi okmányaimra. Két tiszt az egész támaszpontot végigjárta velem gépkocsin. Előre­gyártóit elemekből épült, alacsonytetejű, szeilős pavilonok állnak Sor­jában a gondosan nyírt pázsit mentén. A színes ablakkeretek kellemes kontrasztot alkotnak a fű friss zöld színével. Néhány holland gyártmá­nyú, egyébként nem túl ízléses lakókocsi — mintha csak camping-tábor­­ban lennénk — elég furcsán hat a szabályszerű tömbökben álló épüle­tek, irodahelyiségek, hangárok és egyéb rendeltetésű épületek között. Ezekben a kocsikban a tisztek családjai laknak. Valamennyiük elhelye­zése egyforma: az altiszttől a tábornokig. Az egyetlen különbség az, hogy a tábornoknak még külön egy 10 négyzetméteres lakóhelyiség is áll a rendelkezésére. Van itt amerikai iskola, hasonló a mi panel-iskolá­inkhoz, azonkívül kápolna, amit katolikus templomként, protestáns imateremként és zsinagógaként használnak felváltva. Fél óra alatt gépkocsival keresztül-kasul bejártuk a támaszpontot. Láttunk mindent: a mozit, a sportpályát, a tekepályát, a könyvtárat, a klubokat, az éttermeket. Az amerikai hadseregben nincsenek katonai étkezdék. Kis asztalok vannak itt, fehér térítővel és virággal. Mindent önkiszolgáló rendszerrel oldanak meg, a katona két vagy három fogás között válogathat. A belső berendezés mindenütt kényelmes és sokkal kellemesebb, mint azt a tábort keresztül-kasul átszelő széles utak men­tén álló ormótlan épületek külseje után meg lehet ítélni. Egyforma támaszpontok — mindenütt a világon Ez a támaszpont, amit megtekintettem, semmiben sem különbözik az Európában vagy Ázsiában levő számtalan többi amerikai támaszponttól. Minden ilyen városka, minden ilyen támaszpont úgy hasonlít egymásra, mint egyik tojás a másikra. A támaszpontok és a táborok unalmasan egyhangúak, mint a munkás-külvárosok; a parancsnoki szervek — az Európában állomásozó amerikai haderők nagyvezérkara (EUCOM) Saint-Germain-en-Laye-ban és a szövetséges haderők európai főparancs­noksága (SHAPE) Louveclennes-ben — sem jelentenek kivételt e szabály alól. Ugyanolyan típusúak, legfeljebb a parkosítás valamivel más. Milyenek a katonák, akik két vagy három évet töltöttek ezeken a tá­maszpontokon? Mint ahogy maguk az amerikaiak mondják, az aktív katonák és altisztek szellemi színvonala nem valami magas, és a tisz­tek sem tartoznak mindig az elithez Nagyobbrészt (szintén az ameri­kaiak szerint) a déli államokból (Dél-Karolinából, Georgiából stb.), vagyis a nagyobb gazdasági lehetőségekkel nem rendelkező területekről származnak. Ha egyszer az amerikai polgár belépett, a hadsereg mindent elkövet, hogy visszatartsa. A tengerészgyalogsághoz és a légierőhöz csak önkén­teseket vesznek fel, négy évre szóló szerződést Íratnak alá a jelentkező­vel, míg a szárazföldi haderő, ahova egyedül lehet kötelező katonai szol­gálatra fiatal férfiakat behívni, két éves szerződést köt. Mivel a kato­nai szolgálat Itt sem kellemesebb, mint a világ bármely más hadsere­gében (fegyelem, háború, áthelyezések), lényeges előnyökhöz kell jut­tatni az önkénteseket. Magas fizetést kapnak. Valamennyíüknek egész életükön át ingyenes kórházi ápolásra van Igényük, azonkívül bizonyos különleges üzletekben kedvezményes áron vásárolhatnak' olcsóbban, mint bárhol az Egyesült Államokban. Egyesek visszatérnek Franciaor­szágba, miután elbocsátották őket a hadsereg kötelékéből, főképp, ha francia nőt vettek feleségül, mert itt jobban élhetnek, mint az USA-ban. Azonkívül azok, akik beszélnek franciául, állást kaphatnak Párizsban valamelyik amerikai cégnél. Mindezeken az lrigylésreméltó dolgokon kívül még egy előnyt nyújt a hadsereg: bárhová követheti a katonát a családja (Vietnamon kívül), ahol amerikai támaszpont van. A családtagok biztosak lehetnek, hogy amerikai környezetet és légkört találnak. Házak, kényelem, étkezés, filmek, iskolák, sportlehetőségek, szórakozások és az elmaradhatatlan klubok — mindenük megvan. Az amerikaiak, hogy könnyebbé tegyék a dolgot, „standard“ városokat építettek, úgyhogy a támaszpontokon — Németországban, Spanyolországban, Törökország­ban és másutt — „kis amerikai kolóniát“ lehet kialakítani, ami már azért is elkerülhetetlen, mert az amerikaiak meg vannak győződve élet­­színvonaluk és az amerikai életforma felsőbbrendűségéről. Holland tej Normandifiban Csaknem valamennyi élelmiszert az Egyesült Államokból szállítják, a közönségeseket hajón, a romlandókat repülőgépen. Az elosztást a szárazföldi haderő számára a PX, a légierő tagjai részére a BX áruházak végzik. Található itt azonban néhány európai eredetű árucikk is, pél­■ \ Bélyegsarok Mint ismeretes, 1966-ban rendezték meg Kubában a sakkoltmptászt. Mai számunk­ban bemutatjuk a blokkot, amelyet ezen alkalommal adott kt a kubai posta. Ez a blokk összesen csak 100 000 példányban /elent meg, úgyhogy nem kétséges, az ér­téke jelentősen emelkedni jog. A többi újdonságból a kővetkezőket em­lítjük meg: Belgium a lenipar propagálásá­ra adott ki egy 6 frankos bélyeget. Brazí­liában a negyvenéves VARIG légiforgalmi társaság propagálására jelent meg egy 6 centes bélyeg. Más országokhoz hasonlóan Franciaország is kiadott a nemzetközi tu­ristaév alkalmából egy három értékű so­rozatot. Az állat-motívumot gyűjtök örö­mére Guinea tizenkét értékű, kígyókat áb­rázoló sorozatot bocsátott ki. Kolumbiában virág ábrájú bélyeg jelent meg 1.20 p. ér­tékben. A Német Demokratikus Köztársaság Ru­bens, Gérard Dou, Hans Thoma, Karl Be­gas, Salamon Bray és Jacob fordane mü­veit ábrázoló, hatértékű festménysorozatot bocsátott ki. Olaszországban a kerékpár­sportot ábrázoló három értékű sorozat je­lent meg. San-martnói bélyegek hat érté­ken különféle gombákat mutatnak be. A Szovjetunió hősét, S. S. Btrjuzov mar­sain mutatja be egy 4-kopekes bélyeg. Jú­nius 22-én jelent meg az új csehszlovák emlékbélyeg, amely Henri Rousseau portré­ját mutatja be egy nagyon szép, kétkoronás emlékbélyegen. Gál Sándor Nyár A napba nézek, s kihull a könnyem, Búzaföldön sírok örömömben, Szellő cirógat, és a kalászok Rám csókolják az egész világot. Piros pipacsok égnek az égen, Piros pipacs a szivem is régen, Búzavirág a két égő szemem, Véliik a dús nyár titkait lesem. Lágy por ezüstöz, forróság ver ki. Sírni kéne, sírni és nevetni, S leborulva a forró rögökre, Itt maradni a nyárban örökre! Itt maradni, hol daloló lányok Kévébe kötik a boldogságot, S meghallgatni, hogy a nyári éjbe, Miről álmodik a karcsú kéve. 18

Next

/
Thumbnails
Contents