A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-24 / 52. szám
pokon mindegyik hoz valami ajándékot. Igaz, hogy kicsiséget, de többet jelent az az öreg szülőnek, mint a be nem tartott nagy ígéretek. Ilyenkor érzik csak, hogy ott az otthon, ahol a gyerekek. Szívükben megmaradtak újvárinak ős magyarnak. Évente ellátogatnak Újvárba megnézni a mamát, a rokonokat. A gyerekekkel csehül beszélnek, de a magyart sem felejtették el. Újságot Járatnak, 1952-től előfizetik a Nőt, az ÚJ Szót és tagjai a Magyar Könyvbarátok Körének. Hasznát veszik a magyar nyelvnek is. Ha kirándulók érkeznek a vidékre vagy szakemberek az üzemekbe, őket kérik fel tolmácsolásra. Andulka, a legfiatalabb gyerek, Kolinban született, cseh iskolát végzett. De személyazonossági igazolványában az áll, hogy magyar nemzetiségű. Magyar nemzetiség, cseh nyelv. Nem tűnik túlzásnak? Vegye, ki hogy akarja, ők erről nem tehetnek, magyar anya szülte, ez lett a nemzetisége. Cseh föld levegőjét lélegezte, ez lett nemzetisége. Ezért még báotódás sosem érte őket. Andulka alig tud magyarul, mégis szívesen választana magyar férjet. De csak abban az esetben, ha ő is ott telepedne le Sziléziában. Mert az ő szívét már a táj szelleme hatotta át. Idestova húsz éve, hogy e vidéken élnek. Gondoltam, hogy sok Jó barátjuk lehet Steiningeréknek. De Ok nem érnek rá barátkozni, vallják őszintén. Nagy a család, és minden gyerekre kell szentelni egy kis időt. De haragosuk sincsen. A cseh ember nem olyan lobbanékony, mint a magyar. Nam tud olyan haragos lenni, de gyorsabban felejt. S ha néha szóváltásra kerül a sor, hamar kibékülnek. Ha Steinlnger néha kisétál a vágóhídra, érzi, hogy őt még mindig megbecsülik. Ez volt ám a mester, mondják a többiek. Égett a munka a keze alatt. Tisztelik is az emberek. Ezért húz még ma Is oda a mester szíve. De már csak a szíve. Mert az erő már elhagyta a két nagy kezét. Hiába lapátnyi a tenyere, ha már nem markolhatja vele a szerszámot. Az egyik keze rég béna, a másik Zsibbadtan, fáradtan pihen mellette. Hányszor éri az embert fájdalom az életbenl De az évek múlásával a sebek behegednek. Ma már csak egy kívánsága van: százezer koronát nyerni a sportkán. Férj — feleség egyetért ebben. — Még a lélegzetem is eláll e kívánság hallatára. Mindenük megvan, a nyugdíjból szépen megélhetnek. Miért sóvárognak mégis ennyi pénz után? — Csak azért, hogy minden gyermeknek adhassunk egy szép összeget — mondja Steinlngerné, íme a Jószívűség, melyet Makkainétól lánya is örökölt. így beszélgetünk, miközben saját termésű bor kerül az asztalra. Meglepődve nézem, hogy Szilézia földjén bor terem. Ennyit csak megengedhetünk magunknak, hogy hazai szokással oltsuk be a földet, állapítják meg. Újvárban megszokták a jó borocskát, Krnovban is megpróbálták meghonosítani a szőlőt, Sikerült. Ma már mások is termeinek. Nem sokat, csak amenynyl megterem a kiskehben. A bort meg nagyobb ünnepekre tartogatják, S a mai nap ünnepet Jelent számukra, melyen egy gazdag élet emlékei elevenedtek fel. Szavaik nyomán összefonódott a múlt a mávol, a Mátyásföld illata Szilézia varázsával. Iszapsárgán hömpölyög a Duna vize. Sötétebb vagy világosabb aszerint, mennyire szennyezi be az „áldott" civilizáció - a nagyvárosok, a gyárak piszka. De nemcsak a szennyet viszi magával, hanem a partról lemosott termőföld tonnáit Is. Viszi, sodorja, azután valahol lerakja, talán csak a deltájában. A homok és a kavics pedig egyre inkább feltölti a szélesen hömpölygő folyam medrét. Hires és nevezetes folyam, a Volga után Európa második legnagyobb folyama. Hét országgal köt őszsze bennünket az égbehyúlá Alpoktól egészén a Faltete tengerig. Danubius, Dunaj, Donau, Duna, Dungv, Danube, Dunch, Dunárea... Hány de hány nép élt már a híres folyam partján, hányféle kultúra és történelem, mennyi ember, mennyi bánat és mennyi öröm?... A lexikonokban körülbelül ezt olvashatjuk: „A Duna a második legnagyobb európai folyam, a hossza 2800 km. A Fekete-erdőben ered és nyolc országán folyik keresztül, majd a Fekete tengerbe ömlik.. .* Johann Strausst az egyik legszebb keringőjének alkotására ihlette és Ptolemaiosz már időszámításunk kezdetén feltérképezte. Még a mitold-Ílióban is helyet szorít magának: „Az Ister, melyen ason hajózott agonautáivalTehát az Ister. Igen, így nevezték el a kelták a Duna felső folyását, míg az alsó folyásának a trákok a Danubius nevet adták. Nagyon sokáig csak a Duna alsó folyását Ismerték, míg azután Traianus császár áthatolt 4 Vaskapu sziklafalai között és Így azután kétszáz évvel az időszámításunk előtt mór ismerik az addig oly titokzatos folyamóriást. A törökök külön dunai hajóhaddal rendelkeztek. Amikor azután a török sereg kibontotta lófarkas zászlóit prófétája nevében, akkor a szorongatott országok is gyorsan hajóhadat szerveztek éspedig először olaszországi zsoldosokból. A tizenhetedik században a Duna a legjelentősebb kereskedelmi útvonal, mivel a szárazföldi utak a hosszú háborúskodások idején hasznavehetetlenekké váltak. S még ma, a modern technika korában is megmaradt az egyik legjelentősebb kereskedelmi útvonalnak. Erdőövezte partok között hömpölyög a Duna vize. Bratislavától Kolozsnémáig sehol egy falut vagy települést nem látunk, csak erdőt és erdőt. Csak a körtvélyesi ét bős! parton áll néhány házikó. Gyorsjáratú személyszállító és lomha tehervontató hajók szelik 'a Duna vizét, kenuk és kajakok siklónak rajta, de az őszi köntösű partok nyugalma rendíthetetlen. Vadkacsák fészkelődnek a parti nádasban, fehér sirályok csaponganak a viz fölött, falánk, kormoránok lesnek zsákmányra. Kánya szántja a levegőeget és a víz tükrében gyönyörködik felséges röptében a tengeri sas... S itt-ott egy csendesen gunnyasztó halász vagy horgász, mintha csak barna fatönk lenne. Bizony aligha Ismeri meg a Dunát az, aki szárnyashajóval Járja a folyam vizét. Nem tudja, hogy micsoda romantikus szép helyek vannak a Dunaágak és a szigetek között... Mintha csak a déltengeri szigetvilágban járna az ember. És folyton változik ennek a tájnak az arculata:... A vízállástól függ: szigetek tűnnek el és keletkeznek a természet örök körforgásának törvényei szerint... S ilyenkor ősszel a legszebb a víz, mert valóban kék a „szép kék Duna”. Talán ilyenkor ihlette meg a keringőkirályt is. S a kék vizen bibor-arany levelek, az ősz szép üzenete úszik dél felé. A felhők lassan vitorláznak, a V alakban repülő vadlúdak rekedjen sírnak az októberi aranybarna alkonyég alatt... Szárnyuk sóvárogva sebesen lebben, mert hívja őket az Ismeretlen messzeség. Valamikor a Duna adott kenyeret nagyon sok embernek, a partmenti falvakban főfoglalkozásnak számitett a halászat. Somorján, Vajkán, Doborgazban, Püspökiben halászeéhek alakultak. Dévényben, Pozsonyban, Komáromban és Párkányban sok százan a Dunából éltek. Komáromban még élnek a halászcéh tagjai, legalább is néhányon. Színek, színek és színek az őszi palettán, hangok a vízcsobogástól, a száraz levelek sustorgásáig, a vadmadarak rikoltásától a hajókürtig ... S mindez csupa változékonyság, mert ha a Duna megbokrosodik, akkor... De talán éppen ez a kiszámíthatatlansága, avatja a Dunát az egyik legszebb folyóvá a partján élő ember szemében... Ilyennek látja a halász, a hajós, a folyamőr és az erdei munkás, s ilyennek ismeri meg az Is, aki nem sajnálja a fáradságot és felkeresi a romantikát, a dunai szigetek valamelyikén ... Ki tudja, hogy még meddig? Mert talán már nemsokára széles kőpartok közé szorítják a folyam derekát, s vizével öntözik majd a termőföldeket, kialszik végérvényesen a világítótornyok fénye... V. HEYDUK őszi idill a. folyóparton
