A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-24 / 52. szám
N em tudom, más hogy van vele, de én ha olvasmányaim szerint alakítok ki elképzeléseket magamban valamilyen városról, akkor a valóság majd mindig csalódást okoz. A könyvekben mindig a szépet, az érdekeset írják meg, s ha valami egyszer nem szép és érdekes, az már a szerző presztízséhez tartozik, hogy szépet és érdekeset csináljon belőle. Márpedig minden városban van egy csomó szürke és banális dolog, amibe belebotlik az ember, s akkor aztán oda az illúzió. Ilyen Názáret is. S nem segít ezen a történelem legpoetikusabb históriája, a biblia sem. Egyébként a bibliából nem sokat tudunk meg Názáretről, talán kétszer vagy háromszor fordul elő a neve. Az áll benne, hogy itt lakott Mária és jegyese, józsef, az ács. Ebbe a városba látogatott hát el Gábor arkangyal, hogy közöüje Máriával: a szentlélek száll reá és fiat szül, s megmagyarázta Józsefnek, hogy ez az Dr akarata. Aztán a biblia elmeséli, hogy a népszámlálás miatt a családnak Betlehembe kellett költöznie, ahol a kis Jézus megszületett, aztán Egyiptomba kellett menekülniük Herodes elől, majd újra visszatértek Názáretbe, ahol Krisztus fiatal éveit töltötte. Felfelé baktatunk az utcán, melynek neve „Casa Nova“, az Izraeli leszámítoló bank és az utazási iroda mellett elhaladva eljutunk a ferences barátok nagy kiterjedésű zarándokházához. Jobbról hatalmas, kupolás épület mered a magasba — az Angyali üdvözlet bazilikája, egy templom, amely a római Szent Péter bazilika után a legnagyobb egyházi építmény lesz a világon. Názáret központja. Mondom, lesz, mert a bazilika még csak épül. A templom és a hozzá csatlakozó ferences múzeum előtti téren gerendák, szerszámok és ládák halmaza. Ládák, rajtuk fekete felirat: „FRAGILE!“, ami annyit jelent, hogy törékeny. Csakhogy ezekben a ládákban nem üvegárut szállítottak ide, hanem carrarai márványt, amit Olaszországban vásároltak a hívők által összeadott pénzen. Itt lenne hát, a kupola alatt, az a hely, ahol az arkangyal közölte Máriával csodálatos fogantatását. Semmi bizonyíték sincs rá, hogy valóban ez lett volna az a hely, de a hagyomány ehhez a helyhez fűzi azt a bizonyos eseményt, és már a negyedik században állt itt egy keresztény templom. Most az arab vagy a ferences idegenvezető leballag velünk egy kicsiny üreghez, ahol Máriának állítólag az angyal megjelent. A zsidó idegenvezető, aki szintén minden csoportot elkísér, nem felejti el megjegyezni, hogy a templom alapjainak kiásásakor egy kis családi zsinagóga maradványaira is bukkantak — mert hogy Mária zsidó volt és József is zsidó volt és Jézus is kijelentette, amikor már prédikált, hogy nem akarja megváltoztatni a zsidó próféták tanítását, hanem csak kiegészíteni. Az egyetlen, amihez nem fér kétség, az „Szűz Mária kútja“, az a kút, ahova József, az ács felesége agyagkorsóval vízért járt, mint ahogy a helybeli asszonyok ma is járnak vízért, egy kis tereferére, meg hogy egy-egy pillanatra megpihenjenek a mindennapos robotban. Mert ez volt és ez mai is az egyetlen iható vizű kút egész Názáretben. Názáret egyébként az egyetlen színtiszta arab lakosságú város Izraelben (a szerző még a legutóbbi arabizraeli háború és az izraeli területhódítósok előtt járt egy csehszlovák turistacsoporttal Názáretben — a szerk. megj.J. Az itteni arabok keresztények, s azonfelül többségükben kommunisták. Az arab lakosságon kívül van itt azonban jónéhány kolostor és zárda európai szerzetesekkel és apácákkal, a különböző keresztény egyházakhoz tartozó templomok, ezek mellett rendszerint missziós iskola is működik. (Az a benyomásom, hogy ezek az egyházak némiképp konkurálnak egymással. Legalábbis a prospektusban, ahol felsorolják a názáreti templomokat, ott találtam a megjegyzést, hogy „Itt jelent meg Gábor arkangyal Szűz Máriának“, nemcsak az Angyali üdvözlet bazikilája, hanem a Szt. Gábor templom mellett is, amely néhány lépésre van „Szűz Mária kútjától“ — s amelyet a görögkeleti egyház tart fenn.}. Názáret jellegzetes arab város, az Orient minden varázsával. A dombokon kanyargó szűk sikátoraival, a lapostetejű fehér házakhoz tapadó apró kertecskékkel, karcsú ciprusokkal és fantasztikusa összecsavarodott öreg, szürke magányos olajfákkal a kolostorok és zarándokházak kertjében. És természetesen vannak itt bazárok és apró boltok, ahol minden kapható a ragadós arab édességektől, fűszerektől és mindenféle csemegének számító magoktól karórákig és művészileg ötvözött ezüsttárgyakig — s mivel Jeruzsálemben vagyunk, rengeteg kisebb-nagyobb keresztig, melyeket olyan olajfából faragtak, „amivel Szent József is dolgozott“, a rózsafűzérekig és a szent helyekről készült képekig. Aztán lógnak még a boltokban kiabálóan színes plasztik kézitáskák, vödrök és fürdőkádak, amik nagyon furcsán hatnak ebben az ősi városkában, melynek utcáin megrakott öszvérek közlekednek, meg bő humuszukban méltóságteljesen lépkedő, pátriárka kinézésű arab aggastyánok, hogy beüljenek valamelyik kávézóba és bölcs mélázással nézegessék a sürgő-forgó turistákat. VACLAV STRAKA E33318
