A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-12-17 / 51. szám

Megfejtés Sejtvén? a zebrán: Fűútvonalon csak a kijelölt gyalogátkelőhelyen szabad áthaladni. Homorítsunk csak Tizenkét télt, Illetve télen Is űzött sportág egy-egy gyakorlatát mutat­ják be rajzaink. A sportolók mind homoritanak, de nem egyjormán. Me­lyik milyen sportágat űz? Amilyen az adjon isten ... A köszönés ősi módja a fölreborulás volt, és csak a köszöntött enge­délyével lehetett felkelni. (Érdekes lenne, ha ma is így köszönnénk.) A kínaiaknál még a század elején divatos volt a „kotó“-nak nevezett kö­szönés, ez is földreborulással járt. A görögök „Khaire!“ (Örvendj!) felkiáltással köszöntötték egymást. (Persze ezért akadt közöttük is képmutató, aki nem mindenkinek örven­­detf, akinek köszönti) A rómaiak érkezéskor „Ave“ vagy „Salve“ (Légy üdvöz!“), távozáskor pedigg „Vale!“ (Egészséget)) köszöntek. A kalaplevevés az 1500-as évek derekán jött divatba. A katolikus „Di­csértessék!“ köszöntést XIII. Benedek pápa 1728-ban hozta szokásba, A különböző mesterségeknek is megvolt a maguk köszönése, így például a bányászoknak a „Szerencse fel!“, a katonák pedig tisztelgéssel köszön­tik feletteseiket. A kézcsók régi feudális köszönési mód, a „szervusz“ pedig a „servus humillimus“ (legalázatosabb szolgája) köszönés rövidítése. A mai köszönésről annyit, hogy mindig a fiatalabbak és a fiúk köszön­nek előre. A köszönést nem harapjuk eť, például „Csókolom“ vagy „Jó­napot“, hanem kimondjuk: „Kezét csókolom" és „Jónapot kívánok“. „Szevasz“-t, valamint „Sziá“-t semmiképpen ne köszönj! Nagyon csúnya) Számrejtvény Tessék átcsoportosítani a négyzetekben látható számokat úgy. hogy minden vízszin­tes, függőleges sorban, valamint a két átló­ban szereplő számok összege 114—114 le­gyen. i wilhelrAsiiaveni rendőrség őrmestere. Ez az Iga- . zoltatás azonban csak amolyan rendőri meg­szokás volt. A kölni rendörtisztviselő igazán boldog volt, hogy a rendőrszemélyzet dolga olyan jól megy, hogy szabadságukat, a legfi­nomabb szabású civil ruhában, Párizsban töltik. Az egyik este azonban, miután fárasztó nyo­mozását az ékszertolvaj után befejezte, az egyik francia kollégájával együtt ő Is felkereste a Montmartre-ot, ahol megismerkedett a kis Yvon­ne-nal. Természetesen egy másik hölgyet is meghívlak az asztalhoz. A lány megkérdezte Yvonne-t, hogy hol van a másik barátja, aki­vel szórakozni szokott. A táncosnő azt válaszol­ta. hogy az illető urat táviratilag hazahívták Németországba. Amikor hazafelé a táncosnő szobájába mentek, Yvonne meg . is mutatta a rendőrtisztviselőnek a szóban forgó táviratot, amelyet Glauss sietségében ott felejtett nála­­„Azonnal jöjjön, Petersen.“ Amikor a kölni rendőrtisztviselő hazautazott Párizsból, meg tudta, hogy az egész rendőrség a Von der Tann terveinek kikémlelői ellen nyomoz. Az össze­függést a Glaussnak érkezett sürgős Wilhelm shaveni távirat és az ügy között már könnyű volt feltételezni. Mozgósították a rendőrséget, és a kölni rendőrtisztviselő -parancsnoksága alatt rer.dőrgyűrűve! vették körül a Petersen­­féle villát, de senkit sem találtak ott. Rendőröket a messzi városokból kellett hoz­ni, mert a közben villámgyorsan lefolytatott el­ső nyomozás már megállapította,, hogy Jaenic­­ke útján egész sereg ember belebonyolódott a hálózatba, s szinte kétséges, hogy akad-e az egész wilhelmshaveni rendőrségen valaki, aki így vagy úgy, ne játszott volna az angol kém­banda kezére. A kémbanda felderítésének első lépéseként letartóztatták Ehlerst, utána pedig rögtön )ae­­nickét és Glausst, de még éppen elég ember maradt szabadlábon ahhoz, hogy Petersenéket Idejekorán figyelmeztessék, Ehlers kihallgatása során teljesen összetört. Elmesélte a rendőr­tisztviselőnek az egész hajmeresztő esetet, Glauss és jaenicke űzelmeit, és általában min­dent, amit csak tudott. Vallomása alapján tisz­tázhatták a tényállást, és most már nem volt más hátra, mint elfogni az angol ügynököket. A Petersen-villát körülvevő rendőrosztag azonban napokig hiába ázott-fázott a kellemet­len wilhelmshaveni őszben. A villát nem keres­ték fel látogatók. Már jő néhány napja állt a rendőrök gyűrűje a kerti ház körül, amikor egy éjjel hatalmas autó robogott a villa elé. A ko­csiból három férfi és egy nő szállt ki. gyorsan bementek a villába, bezárták maguk mögött az ajtót. A húsz főnyi rendőrkülönftmény elő­­reszegzett pisztollyal nyomult a házba, ahol azonban egyetlen teremtett lelket sem találtak. És hiába kutatták át újra és újra a villát, nem leltek egyebet, mint a legfelső szobában egy fényképező műtermet, továbbá térképeket, fény­képezőgépeket, villamos reflektorokat. Igaz, az egyik sarokban egy sereg fényképet is talál­tak. A legtöbbnek nem volt semmi jelentősége, de amikor tüzetesebben átnézték Őket, felfe­dezték közöttük azt a bizonyos képet, amely Glauss rendőrőrmestert ábrázolja, amint )ae­­nicke segítségével kimászik a sörgyári betörés színhelyéről. A pincében ráakadtak a szorgosan kutató rendőrök az átjáró folyosóra, amelyre végigha­ladva, egy távolabbi villában kerültek ismét a felszínre. Erről a villáról mindenki úgy tudta, hogy évek óta üresen áll. Ezen keresztül sike­rült tehát Petersennek és társainak megszök­niük, s ez a magyarázata annak, hogy annak Idején Glauss ugyan látta elmenni hazulról a villa lakóit, de mégis otthon találta a terme­tes és rendkívüli erejű asszonyságot. Ezen az éjszakán, amikor a német rendőröknek szomo­rú szívvel tudomásul kellett venniük, hogy Pe­tersen és társai megszöktek, még egy keserű pirulát kellett lenyelniük, Glauss megszökött a fogházból. Nyilván Petersen és társai szöktet­ték meg. Csak jóval később találtak rá Glauss­­ra, aki előbb Párizsba, aztán Londonba szökött. A rendőrség vezetői a kölni rendőrtisztviselőt küldték megfelelő meghatalmazással és kiada tási kérelemmel ellátva Londonba. Magával vit­te azt a fényképet, amelyet Petersenék készí­tettek. és amellyel bizonyították: Glauss betöré­seket követett el, a nemzetközi jogszokások sze­rint tehát ki kell őt adni. És az angolok ki is adták a német rendőrőrmestert betörés miatt, így csak ezért a bűncselekvényért lehetett el­ítélni. Glaussra ezért hatévi fegyházat szabtak. Ugyanannyit kapott, mint [aenicke a kémkedé­sért, de neki ezt a betörésért járó büntetéssel együtt kilenc évre emelték fel. Ehlers tenge részaltiszt ugyancsak hatévi fegyházat kapott. És mit kapott Petersen? Több ezer font jutalmat az Intelligence Ser­vice-tői. —Vége—

Next

/
Thumbnails
Contents