A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-12-17 / 51. szám

Fontos tudnivalók 1. Tagdíj nincs. 2. Körünk tagjává válik, ha évente (tavasszal, nyáron, ősszel és télen) meg­jelenő négy verseskötet közül, választása sze­rint legalább kettőt megrendel (utánvéttel, pos­tadíjmentesen). 3. Ha mind a négy kötetet meg­rendeli, ötödik verseskiadványunkat jutalom­­könyvként ingyen kapja meg. 4. A jutalom­könyv külön Is megrendelhető utánvéttel. 5. Oj vagy régi tagunkat kérjük, kereszttel (X) jelölje meg, melyik két kötetet rendeli meg az 1968. esztendőre. A megrendelőlapot 30 fillé­res bélyeggel ellátva küldje be hozzánk. Az 1968. évben megjelenő négy verskötet: Gyurcsó István: Percmutatók Gyurcsó István, akinek eddig három verses­­kötete jelent meg (Anyám mosolyug. Termő időben, Nyugtalan ének), fejlődése újabb sza­kaszába ért. A Percmutatók-ban a gondolati lí­ra került túlsúlyba. A kötet tartalmát — miként a számlapot az óramutató megtette út — köl­tő lelkében szublimálódott logikai rend foglal­ja zárt keretbe. André Frénaud: Válogatott versek Frénaud a modern francia líra egyik legki­­/ válóbb alakja. Költészete nem könnyű; meg kell küzdeni érte, olykor első pillantásra sze­szélyesen egymásra zuhanó képekből bomlik ki a mondanivaló, olykor epígrammatikus tö­mörséggel szólal meg. Költészetének tartalma szívszorítóan keserű, de ezt a komor mondani­valót áthatja a fel-felragyogó reménység. Weöres Sándor: Oj versek Weöres új kötete a 1962-ben megjelent Tűz­kőt című verseskönyve óta írt verseit tartalmaz­za. A kötet, mint Weöres minden eddigi műve, rendkívül sokoldalú: pársoros, játékos-könnyed gyerekversektől hosszú, bonyolult szerkezetű filozófiai költeményekig a legkülönbözőbb mű­fajú, hangulatú alkotásokkal találkozunk iz­galmas köte^bon Zs. Nagy Lajos: Tériszony Első kötete, az Ének a tisztaságról után a köl­tő Itt, ebben a kötetben már megszabadult a vers fortyélyalt tanuló, próbálgató romanti­kus énjétől. Ezek a versek az anyag, a helyzet, az élmény jegyében fogantak, atmoszférájuk egészen modern, az atomvilágban elidegenedő ember sajátosan fogalmazódik bennük újjá. A líra ma Ez a kötet a második világháború utáni köl­tészet esztétikai eredményeinek panorámáját kívánja nyújtani. Esztéták és költők valla­nak a költészet társadalmi szerepéről, megje­lenési formáiról, tartalmi és formai kérdései­ről. Azok számára, akik a Versbarátok Köre ko­rábbi évfolyamainak még kapható köteteit is Az 1968-as évfolyamból megrendelem Gyurcsó István: Percmutatók . . kb. Kčs 7,50 André Frénaud: Válogatott versek Weöres Sándor: Oj versek Zs. Nagy Lajos: Térlszony . . . kb. Kčs 7,— Korábbi, azonnal kapható művek Bábi Tibor: A forrás éneke . , • . Kčs 8,— Illyés Gyula: Dőlt vitorla , . Kčs 14,50 Janko Kral: Toborzó .... * * Kčs 12.— Mai német líra 1 i Kčs 21,50 Szép versek 1965 . . ... , • . Kčs 19,50 Dylan Thomas: Összegyűjtött versek ................................. Kčs 17,50 Tóth Elemér: Ketten . . , . ■ • Kčs 7,— A jutalomkönyv: A líra ma 1. ľiíg'ro! Egészen közelről hallatszott most a dal, a hegyek másik oldaláról. — jön! Ide jön! Az ifjú felfelé rohant, a hang irányában, de megrémült saját hevességétől, visszatért, meg­állt, s a hegytetőre szegezte tekintetét. Valami sárgás bukkant ki a fenyők közül, valami sárgás, amelyet lebegtetett a szél s amelyből kék szalag fénylett elő. Aztán fehér blúz jelent meg, karcsú derék s egy pillanat múlva kék szoknya. — Erdőtündér! A leány megállott a dombtetőn, nem vette észre az ifjút. Kezét ernyőnek emelte a sze­méhez, egyet kiáltott megint és elindult a má­sik irányba vezető úton. Az ifjú nem tudta, hogy mit tegyen. Már-már a leány után szaladt. Egy fatörzsre ugrott, két­féléi magához emelte kezét, s kiáltani akart. Majd hirtelen leeresztette karját, s tanács­talanul állt egy pillanatig. Aztán leugrott, fel­vette a fejszét, ismét fellépett a fenyőtörzsre, s mereven a leányra nézett. A leány ment csendesen a maga útján. — Megvárom, míg eljut a nagy fenyőhöz. Ha még akkor sem vesz észre, belecsapok ám fej­szémmel alaposan ebbe a fába. A leány ment a maga útján,. — a fejsze a le­vegőbe emelkedett.. . — Jer haza ... Közben a leány már megfordult, észrevette az ifjút, összerezzent, elpirult, s nem mozdult he lyéből. — Olavi? — Annikkil Az ifjú leugrott és a leányhoz sie.tett. A leány is közeledett. — Te itt vagy? Nem szóltál semmit, úgy meg ijesztettél! — Akartam szólni, de már elkéstem. Kezet fogtak — melegen, barátságosan. — Nézd csak! — szólt lelkesülten az ifjú. — Hát nem olyan ez, mint valami vár — Tapio* vára! Én a vár ura vagyok. Te pedig az erdő tündére vagy, s látogatóba jöttél hozzám. Ru­hádon érzik a gyanta, hajadat nyírfa illata hat­ja át, és édeshangú sípot fújsz jöttödben ... A lány zavartan nézett reá: — Mi van veled?. .. Miért beszélsz ilyene­ket? Az ifjú is zavarba jött, nem tudta, miért. — Az erdő mondja — magyarázta. — De ne­ked el kell jönnöd az én váramba, egészen be a belsejébe ... Az irtás közepére léptek. — Egyedül vágtad ki ezt a sok fát? ... * Tapio: az erdő Istene. A verskedvelő szlovákiai magyar olvasók ezrei már tagjai körünknek, és új jelentkezőt mindig örömmel fogadunk. Címünk: Versbarátok köre Bratislava, Martanovičova 10. meg szeretnék szerezni (gondolunk itt főleg út tagjainkra), lehetővé tettük, hogy a jutalom­könyv elnyeréséhez beszámítson a korábbi Kö­tetek átvétele is. Ezért a következőképpen mó­dosítottuk eddigi gyakorlatunkat: Mindazok, aki az ismertetett kiadványokból (tehát nemcsak a 68-as kötetekből) átvesznek négy kötetet, a jutalomkönyvet ingyen kapják meg. Azok pedig, akik nem veszik át a négy kötetet, de ettől függetlenül pályáznak a juta­lomkönyvre, azt külön is megrendelhetik a következő aláhúzott műveket: Azok, akik a fenti kötetekből négyet megren­delnek, a futalomkönyvet ingyen kapják meg. A jutalomkönyv egyébként külön is megrendel­hető. Név:, Foglalkozás: Lakhely: Utolsó posta: járás: aláírás Meleg tekintét érte az ifjú barna nyakát és erős vállát: — Milyen erős vagy! Az ifjú meggyorsította lépteit. — Nézd csak, ez itt a vár belseje! És ez itt a belső pad, ugye, szép? És ez itt az oldalpad. A vendég mindig a belső padra ül. — És a házigazda? —^nevetett a leány — Az oldalpadra, természetesen! Azután leültek két keresztben fekvő fatörzs­re, a leány az egyikre, a fiú a másikra, szembe egymással. — És ugye milyen szépen fel van díszítve zöld tűlevelekkel és piros virágokkal? — Szépen, szépen! Valódi várkastély ez! — Két éve múlt, hogy utoljára beszéltünk egy­mással, és most egyszerre csak találkozunk — ebben a várban. — Bizony, régóta nem láttuk egymást — szólt az ifjú, s hangjában a visszaemlékezés megha­tottsága remegett. — Nem láttuk egymást, ml akik azelőtt minden nyáron együtt voltunk. Emlékszel-e arra, amikor te, „Iszotalo asszo­nya“ voltál? Huszonöt fejőstehened volt az is­tállóban, mint (ákobnak szolgálata utolsó évé­ben. — Ö, emlékszem, emlékszem! — A leány kék szeme felragyogott és kettőjük harsány neve­tése versenyezve szállt felfelé a domboldalon. Az erdő felriadt álmodozásából és feléjük for­dult, hogy regéket halljon az emberi teremtmé­nyek életéből. Fordította: N. Sebestyén Irén í Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents