A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-10 / 50. szám
A Marica grófnő egyik jelenete Pesti operett November közepén a Kultúra és Pihenés Parkjában vendégszerepelt a budapesti Fővárosi Operettszínhűz. Nem e őszőr és aligha utollára. Magyarlakta vidékünkön az operettnek legendája és hatalmas közönsége van. Erről tanúskodik a pestiek legutóbbi nyolc vendégjátéka is, amely mintegy tízezer főnyi közönséget mozgatott meg ötven ivagy száz?) kilométeres körzetből Vedig a nagy sztárok közül csak a „nagy Latyť‘ volt Itt, Honthy, Rátonyl, Feleky, Sárdy hiányzott. Igaz, itt volt Fónay meg Zent ay Anna, Mednyánszky Aql meg Lehoczky Zsuzsa, no meg a „kis bátyi“ hogy csak néhány nevet említőink a második garnitúrából. De minden névnél jobban vonzotta a közönséget maga az operett, mégpedig az operettnek az a válfaja, amelyet általában „magyar operett" névvel szokás jelölni. Őszintén be kell vallanom, a Kálmánmuzslkából én jóformán csak az „Obsitos"-beli Andris dalát szeretem — azt, amelyet a közönség a legkevésbé ismer. Az operett nyárspolgári műfaj, s én az idetartozó muzsikusok megvdlogntásában stílszerűen nyárspolgár vagyok: lokálpatrióta. Mint valamikori komáromi kisdiák Lehár Ferencet kedvelem a leginkább, s mint a harmincas évek egy nagysikerű „Güt-baba“-előadásának gyerek-nézője Huszka Jenőt. A többiek csaknem mind hidegen hagynak: Kálmán Imre „magyaros“ dallamvilágát erőszalcoltnak, torznak, hígnak, porcukrosnak érzem, csak ritkán ragad meg belőle egy-egy foszlány; Jacobi „T.e ányvásár“-ja és „Sybill“-je is hasonlóan hat rám; a dzsessz felé ka csíngató Abrahám Pálban van valami, ami fölfigyeltet, de az a valami éppen nem magyar; Szirmai Albert néhány kedves melódiája sem zsong vissza bennem sokáig .. . A pestiek Kálmán „Marica grófnő"-fével és a francia Hervé „Lili" című operettjével lőttek. A szervezők tudták, ml kell a lőnépnek, s hogy a Kultúra és Pihenés Parkja óriást esztrádtermét minél jobban megtöltsék, a „Marlcá"-t hétközben, a „Lilf'-t pedig szombaton és vasárnap tűzték műsorra. Kálmán operettjét így is sokkal többen nézték meg, mint az Hervé-darabot, noha ez utóbbiban mind a két Latabár szerepelt, míg a „Maricá"-ban csak az ifjabb. Vendég szereplő együttes és a megelégedettségtől tomboló közönség nemigen szokta meg az ilyen hangú színházt levelet. Nem is akarok én ünneprontó lenni; egyszerűen meg kellett írnom, ami az operettel és az operett-publikummal kapcsolatban hosszú évek óta nyomja a szivemet. A pestiek vendégjátéka engem is iól elszórakoztatott. A színészgárda nem annyira a hangjával, mint inkább temperamentumos, lelkes iátékával, tréfacsináló kedvével bizonyította be, hogy érti a mesterségét, hogy az olykor giccs-lzü papírfigurákból is telivér alakokat képes formálni. Az együttes egyik-másik tagja igazán nagy művész, aki a saját egyéniségét a darab kínálta szereppel ötvözve maradandó élményt nyújt a nézőnek. Még a magamfajta operett-aller gtás nézőnek ts. All ez elsősorban a két Latabár Kálmánra, az idősebbre, aki a „Lili“ öreg grófját alakította ellenállhatatlan humorral, s az ifjabbra, aki a „Marica grófnő" Zsupán-szerepében volt egészen kiváló, vlamint a „Lili“ Mademoiselle iét alakító Zentay Annára. A főszereplők csaknem kivétel nélkül a fiatalabb gárdához tartoztak, s megnyugtató, hogy a nagy sztárok helyébe nem kevésbé tehetséges primadonnák, szubrettek, bonvivánok és táncoskomikusok lépnek Megnyugtató, mert az operettnek minálunk előreláthatóan még évtizedekig lesz közönsége, s ha így igaz, nem kívánhatunk egyebet, mint hogy a néző ezt a könnyed műfajt a pestiekéhez hasonló, könnyed, charme-mal teli tolmácsolásban élvezhesse. Mikóts I. Róbert LŰZGTES ÚJSÁGHÍR: a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Országos > E Énekkara november tizenhatodikán háromnapos lengyelországi turnéra indul. Útirány: Katowice, a sziléziai vajdaság székhelye, szénbányászati és nehézipari központ, közel 300 000 lakossal; Bytom, a sziléziai szénvidék központja, közel 200 000 lakossal és Európa legnagyobb ólombányáival; Zabrze, ugyanannyi lakossal, kohászattal, gépiparral és üveggyártással stb. Vendéglátó: a katowicei vasutasszakszervezet énekkara. Gyülekezés, összpontosítás és felkészülés a sziléziai bányavidéken, Ostrava környékén, a határmenti Český Tésínben, amelynek egyik része már Cieszyn. Az első állomás tehát Téšín Három lelkes karnagyával — Vass Lajossal, Janda Ivánnal és Ág Tiborral — ott találkozik az énekkar, amely a csehszlovákiai magyar kultúra terjesztésére hivattott. Ott gyülekeznek az egyes szólamok tagjai, s a téšíni Lengyel Kulturális Szövetség vendégeiként ott is próbálnak a határon való átkelés előtt, sőt este közönség elé Is lépnek műsorukkal, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére Osztrava környéki bányászoknak tart ják meg főpróbájukat, a nagy nyíl vánosság előtt mérik össze tudá sukat az Itteni lengyel pedagógusok ryii és férfi karával, s a képeségeket Illetően javunkra billen a mérleg. A zsúfolásig telt há? hallgatósága elfogulatlan, szíyvellélekkel ünnepel, összeforrottabb. szebb és árnyaltabb hangerőt képviselő kórus a miénk, és ezt jóleső érzéssel vesszük tudomásul! • « • Este még Český Téšínben, de a következő nap reggelén már Katowicében vagyunk. Hálókocsiban érkezünk állomáshelyünkre, abban Is töltjük éjszakáinkat. Különösebb kényelmet nem biztosítanak a hálófülkék, ezért azonban senki sem neheztel, az őszinte baráti fogad tatás, a sok apró és kedves figyelmesség, amellyel a lengyelek körülvesznek bennünket, meghitté varázsol mindent. Az ellátás kifogástalan. a .program Is megnyerő, hiszen két fellépés között — Bytom és Zabrze — bőven jut idő városnézésre, a katowicei Ifjúsági Palota és a Kultúra Parkja megtekintésére, és pedagógusaink élnek is a lehetőséggel. Sőt mlnd- Iárt az első nap estéjén a katowicei vasutas szakszervezet termében ismerkedési estre Is sor kerül, a vasutas énekkar tagjai és a város pedagógusai találkoznak velünk. s mint ahogy ez Ilyenkor szokás, sok-sok kérdés hangzik el mindkét tél részéről és nagyon sok felelet. A hangulat kifogástalan, unat kozásra végképp nincs Idő, az első nap délutánján autóbuszba szállnak énekkarunk tagjai és első fellépésük színhelyére. Bytomba utaznak. Délután négykor már a zeneiskola koncerttermében készülődnek. Vass Lajos, janda Iván és Ág Tibor hangpróbát tartanak. Felhangzik a dal, néhány számot el Is énekel a kórus. A vidám nrő bán — izgalomnak nyoma sincs — a vendéglátó vasutas énekkar karnagya, Krystyna Swider is jelen van, s kollégái munkáját figyelve nyilván arra gondol, mennyi időt, fáradságot kíván egy-egy komolyabb szám betanulása, mennyi fegyelemre és türelemre van szükség, míg a csiszolt részekből öszszeáll az egész, a mű, és ügy, ahogyan azt a szerző is elképzeli és elvárja! Míg a fellépést megelőző próba tart, nekem is az jár az eszemben, hogy hároméves az énekkar, három éve járnak össze lelkes fial összpontosításokra, s a három év gazdag termést hozott, sok szép számot betanultak, kétszer külföldön jártak, és legyünk büszkék rájuk, sehol nem vallottak szégyent. S Budapest, Riesa, Görlitz után Katowice, Illetve Bytom, Zabrze és Krakkó a következő állomás, s míg az előző két külföldi úton némi zavar, bizonytalanság volt érezhető, most úgy énekelnek, olyan felkészülten, olyan magabiztosan, mintha nem Is 'engyel földön, hanem valahol az ismerős hazai tájakon járnának. Az Indulás, az alakulás nehézségeit példásan vállaló pedagógusaink nagyszerűen összeszoktak, s annyira megismerték egymást, hogy szinte egymás gondolataiból olvasnak. Már az előző próbákon és fellépéseken is látni lehetett, a bytoml szereplés után pedig teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az énekkar levetette gyermekcipőit, komolyan és nagy-nagy felelősséggel vesz minden akadályt. Bizalommal tekintettünk mindig Is a kórusra, jövőjére, 3 Itt Bytomban, az Operaház ió akusztikájú falai között. Igényes és zeneértő hallgatóság előtt is kitűnőre vizsgáztak. A lengyelek nem tudták, és talán el sem hitték volna, hogy csupán hároméves múlt áll mögöttük! Sokan- távoztak közülük az indulás óta, a törzsgárda azonban ugyanaz maradt, a felfelé ívelés, a mindig többet nyújtás elsősorban ezzel magyarázható. A szólamok összeszoktak, kifinomultak, egyik sem akar érvényesülni a másik rovására, finom érzékkel erősítenek, vagy halkítanak. aszerint, ahogyan kiváló karnagyaik kívánják. Soha azelőtt, de itt Bytomban, és a következő napon Zabrzében Is az volt az érzésem, hogy a karvezetők már annyit ké-Érkezés a zabrzci fellépés színhelyért) A zabrzei színház
