A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-10 / 50. szám
A laikus előtt sem titok, hogy köztársaságunk úthálózata egyáltalán nem felel meg az egyre fokozódó követelményeknek. Az pedig eléggé közismert dolog, hogy az utak minősége és a rajtuk guruló gépkocsik gyorsasága, biztonságos mozgása és állapota között szoros a kapcsolat. Rossz úton az alkatrészek a rázástól kopnak, törnek, több üzemanyag fogy, nagyobb a baleset veszélye. Ezenkívül lassabban kell vezetni, s az időveszteséggel okozott anyagi kár kiszámítása a gazdasági szakemberek feladata lenne. Az automobilizmus korszaka Csehszlovákiában 100 négyzetkilométerre 57 km hosszúságú útvonal esik, ami annyit jelent, hogy a legfejlettebb európai államok közé tartozunk. Teljes úthálózatunk hossza 73 000 km, sajnos ennek Jelentős része szörnyű állapotban van. Az utak rendbehozása és modernizálása legalább 150 milliárd koronába kerülne. Viszont ml a jelenlegi helyzet az útjainkon? Különböző akadályok gátoilják a közúti forgalmat, csökkentik a gépjárművek átlagos sebességét, megdrágítják a gépkocsiforgalmat. Sok helyütt lezártak egyes útszakaszokat, mivel azok már nagyonnagyon rászorultak a javításra. 1965-ben például 245 helyen zárták le az utat, naponta átlagosan A készülő távolsági autópálya útvonala 264 km-ies útszakasz lett kire» kesztve a forgalomból és átlagosan 85 na.plg tartott egy egy ilyen útszakasz rendbehozása. Tavaly már 307 helyen zárták le az utat, átlagosan százharminc napig volt lezárva 340 km-es útszakasz. S ha hozzátesszük, hogy minden lezárt útszakasz kerülőt jelent, s a kerülő pedig anyagi veszteséget, akkor igazán rosszallóan csóválhatjuk a fejünket. Az anyagi veszteség ebből kifolyólag 1964-ben 111 millió, 1965-ben 384 mllíliő és az elmúlt évben pedig már 454 millió korona volt. Mi a helyzet az USA-ban? Az Egyesült Államokban tombol leginkább az automobilizmus.. Az elsőrendű autópályákon vadonatúj és ütöttkopott, csillogó és rozsdamarta kocsik tízmilliói száguldoznak, de ezeken az utakon még véletlenül sem láthatunk kerékpárt, mopedot, robogót vagy motorkerékpárt, de szekeret vagy gyalogost sem. Az amerikaiak valahogy Így vélekednek: „A kecske nem tehén és a motorkerékpár nem autó!" Az amerikai statisztikai kimutatás szerint az Egyesült Államok minden családjára esik egy személygépkocsi. Elméletileg! A kórházakban is mindig átlagos a betegek összhőmérséklete, s ennek ellenére egyesek meghalnak, mások pedig gyógyultan távoznak. A vagyonos osztály tagjai esetében egy családban néha öt-hat autóval is rendelkeznek, a szegények viszont még a cslllaglobogós „Paradicsomban“ is csak földalattival, busszal vagy villamossal járnak. Jelenleg az Egyesült Államokban körülbelül nyolcvanhárom millió gépjármű van, s ebből hetven millió személygépkocsi. Szakemberek szerint 1975-ben 114 millió autó lesz. yA.z amerikaiak véleménye szerint a kitűnő út az autó szülöttje, márpedig az Egyesült Államokban rossz utak nincsenek. A jó utak ban elrabolhatná egy másik szarvasbika, amelyik éppen úgy vágyik a szerelemre és éppen olyan szívesen büszkélkedne a szarvastohenalc előtt pompás termelésével, felségesen szétágazó, hatalmas ás erős koronájával és átható bőgésável, mint ő. Hiszen a hangjában is benne van vágyakozása, sóvár szenvedélye, harcias elszántsága, — hogy kész megküzdeni a szerelemért, a néki már most olyannyira kedves szarvastehenekért. Es a szarvastehenek? Ok külszínre nagyon Is közönyösen viselkednek, mintha észre sem vennék pompás lovagjukat. Békésen legelésznek, ha kedvük szottyan rá, leheverednek és kérődznek. A fiatal szarvastehenek, mint a tiszta szüzek csak magukkal foglalkoznak. Fényesre nyalják a szőrüket, leheverednek és csak akkor állnak fel tisztelettel, ha hozzájuk lép a szarvasbika, akkor futnak pár métert és csak akkor állnak meg, amikor leigázza őkei a szerelem hatalma. Csakhogy közben, egy félreeső helyen más szarvasbikák várnak észrevétlen mozdulatlanságban, a fiatalabb szeretők — a mallékszeretők — várnak az alkalmas időpontra, hogy legalább egy pillanatra, amikor a király a fiatal tehenekkel szerelmeskedik, ők is szeretkezhessenek az öreg szarvastehenekkel. De jaj nekik, ha észreveszi vagy megszimatolja őket a hatalmas agancsnsl Sokszor még csak harci kiáltást som hallatt, csak lehajtja fejét és mély torokhangjál kieresztve rohan a betolakodóra, hogy megbüntesse őt szemtelenségéért. Azok meg még gyorsabban Igyekeznek kereket oldani és berohannak mé-Ahol a tanúk némák Az ősz palettáján a legfantasztikusabb színek izzottak fel. A nap aranyvörös bronzzal ön tötte le az erdőt, szellő kérte táncra a mélabú san hulló levelet. A hegyi réteken az őszikék kitárták halványlila kelyhüket, s amikor megnyúltak és sűrűsödtek az árnyékok, a völgyekbe lábujjhegyen belopakodtak és nyomukban settenkedett az éjszaka. S ekkor a levegőben nesztelenül szálldogáló pókhálók röptéhez csatlakozott a környék szarvasbikáinak harcra hivő és szerelemre hívogató hangja is. Csakhamar karcsú szarvastehenek jelentek meg remegő orrcimpával a csendes réteken és a ritkás lrtványokban. Mellettük lépkedtek az idei borjak és kissé távolabb a tavalyi kicsinyeik is. S a tutiénak után csakhamar kilépett az erdő sűrűjéből az erdők koronázatlan királya, a csodás agancsdíszt viselő szarvasbika. Állandóan szemmel tartotta a legelésző szarvasteheneket. Körüljárta a legelésző állatokat, engedelmességre kényszeritette őket és visszatoralgette a többihez, ha valamelyik kissé eltávolodott legelészés közben a csapattól. Némelyik combját megdöfködte az agancsával, do nem volt ebben a döfködésben harag, inkább csak Idegesség, izgatottság és féltékenység, meg hét féltés is, hogy egy óvatlan pillanat-
