A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-16 / 29. szám
7000 tudós Prágában A tudományos élet legjelentősebb nemzetközi eseményei a konferenciák és világkongresszusok. Ezeken a széleskörű fórumokon az egyes országok tudósai beszámolnak legújabb eredményeikről, felvetik problémáikat, tudomásul veszik más országok tudósainak felfedezéseit és összegezik a tudomány mai állását egy-egy központi kérdésben. Olyanok ezek a tudóstalálkozók, mint amikor egy nagy hadsereg — ez esetben nemzetközt jellegű, a világ leghasznosabb hadserege — összpontosítja erőit, hogy a tudás számára újabb területeket hódítson meg az Ismeretlenből. A modern világot a technika és a tudomány Irányítja, mert a tudomány ma már nem makacs vagy bogaras emberek magánügye, de életet jelentő érték és termelőerő. A tudományos összejövetelek eredménye és hasznossága szempontjából nem lényegtelen, hogy hol rendezik meg őket. Egy tudományos világkongresszus reprezentatív esemény, egyben kitüntetés IS a rendezők számára, de emellett roppant Igényes dolog, kifogástalan szervezést és rokonszenves környezetet követel. Prágában az elmúlt hetekben zajlott le az Építészek Nemzetközt Szövetsége /Ul A) IX. kongresszusa. A kongresszuson a világ minden tájáról mintegy 2000 építész vett részt. A kongresszus központi témája „Az építészet és az ember életkörnyezete'' volt. A prágai építészkongresszus néhány érdekes felismerést és gondolatot sugall: az utóbbi években köztársaságunk egyre inkább a nemzetközi tudományos élet előterébe kerül. A Csehszlovák Tudományos Akadémia ez évben több mint 60 nemzetközi kongresszust, konferenciát és szimpóziumot rendez, s emellett különféle nemzetközi tudományos szervezetek 14 találkozót szerveznek köztársaságunkban, melyeken kb. 7000 külföldi tudós vesz részt. S ehhez járul a Szlovák Tudományos Akadémia 16 nemzetközt rendezvénye, melyeket ugyancsak néhány ezer külföldi tudós látogat meg. Köztársaságunk mintegy útkereszteződés lett a világ tudományos életében, ahol Időnként találkozik a nemzetek tudóstársadalma és véleménycserét folytgt egymással. Augusztus utolsó harmadában a csillagászok jönnek össze (1800 asztronómus az egész világból) Prágában a csilllagászok XIII. nemzetközi kongreszszusára. A prágai kongresszushoz kapcsolódik majd a tátralomntct szimpózium, ahol a csillagködökről, s a meteorok fizikájáról és mechanikájáról tanácskoznak a tudósok. Az év legjelentősebb tudományos eseménye szeptember elején lesz Prágában, mégpedig a Vegyészek Világszövetségének /IUPAC) XXI. kongresszusa, melyet az ugyancsak Prágában megrendezett, az IUPAC XXIV. konferenciája előz meg. A kongresszuson kb. 3000 vegyész részvételével számolnak. Prága, Bratislava, szélesebb körűen Csehszlovákia, a világ tudományos érdeklődésének középpontjába került. Nem véletlen jelenség ez, és nem is Indokolatlan. Bizonyítéka a csehszlovák tudomány és tudósok jó hírének, eredményeinek, melyeket világviszonylatban Is megbecsülnek, és annak a fogékony és ösztönző szellemi légkörnek, melyet az utób bt évek gazdasági és szellemi fejlődése hozott magával. De nem utolsó sorban annak a barátságos és meleg fogadtatásnak Is, mellyel az ódon hírű moldvapartl sétány, vagy a zsibongó Dunapart fogadja külföldi vendégelt. DUBA GYULA Frank mesternél Vannak városok, amelyek szinte a szemünk előtt nőnek ki a földből és úgy szépülnek, épülnek, hogy a látogató alig akar hinni a szemének. A fejlődés törvényszerűségei pontosak, megfontoltak, kegyesek, de kíméletlenek Is egyben. Azért jutott ez eszembe, mert olyan vámosban jártam, amely már csak múltjának, hajdani jelentőségének, dicsőségének árnyékában éli napjait. Bakabánya (Pukanec), ez a régi hontvármegyei település már a 11. században ismert volt aranybányászatáról. Róbert Károly király 1324- ben szabad királyi bányavárosi rangra emelte ás jelentőségét egészen a 18. század elejéig megtartotta. A bányászat fokozatos visszaesése következtében utoljára Mária Terézia erősítette meg városi jogait, majd 1891-ben községgé nyilvánították. Városi külső jellegét azonban mindmáig megőrizte. A Főtér, az emeletes házak, a városi erődítmény romjai; mind egy régi korszak emlékeiként maradtak az itteni utódokra. Magam is azt hittem, hogy ezeken a holt, kőbevésett, vagy írott emlékeken kívül, ma már semmi élő bizonyítéka nem maradt fenn a hajdani városnak, azonban ennek ellenkezőjéről győzött meg ez a látogatás. ■ Bakabányán a bányászat fejlődésével egy időben fejlődött a kézművesség. A 17. században az egyes iparágak mesterei céhekbe tömörültek. A szabók, szűcsök, tímárok, kádárok, kovácsok, csizmadiák, fazekasok, bognárok és más mesteremberek száma a múlt század elején meghaladta a négyszázat is, és készítményeikkel olyan hírnevet szereztek városuknak, amely máig fennmaradt. A bányászat kihalásával a város jellegét éppen a kézművesek alakították ki s számuk lényegesen csak e század elején csökkent. Az én házigazdám egyike azoknak, akik a híres bakabányai fazekasmesterek munkáját folytatják. A családban e mesterség továbbvívőinek ötödik generációját képviseli. A bakabányaí kerámia ma már fogalom. A Szlovák Nemzeti Múzeum mártoni néprajzi osztálya külön könyvben jelentette meg a gyűjteményeiben őrzött bakabányai kerámia jegyzékét. Ma már csak néhány művelője van e nagyszerű népművészeti ágnak s ezek közé tartozik Frank Vilmos is, akinek ősei még a szabad királyi bányaváros kézművesei voltak. Azok közé a ritka mesterek közé tartozik, akik a mesterségnek nem csupán tökéletes ismerői, de szerelmesei, művészei is. öt évvel azelőtt azonban súlyos csapás érte, A fazekas kemencéből kicsapó láng annyira tönkretette szemevilágát, hogy a legerősebb szemüveggel is csak nagyon gyengén lát. Nehezen tudná azonban elképzelni az életét a vöröses agyag érintése, formálása, a készítményeiben lelt öröm nélkül. Tapintása olyan kifinomult, a mesterség ismerete annyira a vérében van, hogy még így 13 ki tudja formázni edényeit. Nem dolgozik rendszeresen, csak ha kedve van hozzá, vagy éppen kivételes megrendelést kap. Amikor nála voltam, szerencsémre végignézhettem, hogyan válik keze alatt az ormótlan agyag formás edénnyé. Felesége készítette oda az agyagot, amely úgy engedelmeskedett, úgy alakult a kezében, mintha megbabonázta volna. Nemrég jártak nála a televízió munkatársai, jólesett neki, hogy felkeresték. Nagyobb menynyiségü apró, színes, fényezett emléktárgyat rendeltek nála. Most éppen ezeken dolgozott, s egyéb edényeket is készített, hogy érdemes legyen befűteni az öreg kemencébe, amiben az ősei égették a szebbnél-szebb korsókat, tányérokat, poharakat s különféle más edényeket, dísztárgyakat. Ahogy elnéztem a mester munkáját és hallgattam a mesterség titkainak ismertetését, úgy éreztem: saját sorsa nem is bántja annyira, mint a mesterség jövője, kihalásának veszelye. Szavai elárulták, mi bántja leginkább: — Ma már csak nagyon kevesen vagyunk, akik hűek maradtunk az ősi foglalkozáshoz. Utánpótlás pedig nincs. Amikor 1951-ben kénytelenek voltunk megalakítani a fazekasok szövetkezetét, s normára dolgoztunk, gépi- és szalagmunkát kellett végezni, sokan inkább más megélhetés után néztek. Azóta történtek e téren változások, de a fiatalok közül senki sem akar az örökünkbe lépni... Nekem is van két fiam. A nagyobb ipariskolába jár. A kisebb még csak hétéves, talán majd ráhagyom mindazt, amit a mesterség szeretetével együtt én is örököltem ... A kis Páter, aki ott sündörgött az apja körül, a Frank családban hatodik nemzedékként vinné tovább a fazekasmesterség művészetét! A feltételek, lehetőségek azonban egyelőre olyanok, hogy arra a bakabányai keramikusok, köztük Frank Vilmos is, nem szívesen gondolnak. Ha nem lesznek e mesterségnek folytatói Bakabányán: kihal a hajdani szabad királyi bányaváros egyik örökségét hordozó utolsó nemzedék, s a szlovák népművészet egy színfolttal szegényebb lesz. Ezért pedig nagy kár lenne. SÁNDOR KÁRÓL)
