A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-11-26 / 48. szám

A CSEMADOK ÉS AZ ÉRTELMISÉG

A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének IX. országos közgyűlése kifejezésre juttatta az értelmiség fokozott bekapcsolódásának szükségességét a Csemadok munkájába. A IX. országos közgyűlés határozata leszögezi, hogy a Csemadok kulturális munkájának és tevékenységének további minőségi fejlődése lényegében attól függ, hogy milyen aktív szerepet vállal ebben a munkában a magyar értelmiség és mennyiben válik szívügyévé a IX. országos közgyűlés határozata és célkitűzése, de ezen túlmenően mindaz, ami összefügg a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életével.

A Csemadok IX. országos közgyűlése és az értelmiség foglalkoztatására vonatkozó határozat azt hangsúlyozza, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a jövőben nem szabad az értelmiség fogalmát leszűkíteni a pedagógusokra, fokozottabb figyelmet kell szentelni irtás területeken dolgozó értelmiségieknek, akiknek ak/ tivitása érezhetően hiányzik a Csemadok munkájából. Ügy hiszem, a közgyűlés ezt a problémát jogosan vetette fel, mert ha igaz az, hogy a technikai fejlődés területén nem érhető el lényegesebb fejlődés megfelelő technikai értelmiség nélkül, akkor az is igaz, hogy az értelmiség különböző rétegeinek aktív munkája nélkül a Csemadok helyi szervezeteinek kulturális tevékenységében sem lehet elérni lényegesebb minőségi fejlődést. Az értelmiség hatásos segítsége nélkül a Csemadok helyi szervezetei városon és falun egyaránt nehezen tudják majd a már eddig megszokott műkedvelő kultúrmunka kereteit, tartalommal megtölteni s az új, a mai fejlődés által kívánt új munkaformákat érvényesíteni. Hangsúlyoznom kell, hogy a Csemadok Központi Bizottsága minden Csemadok tag figyelmét többször is felhívta arra, hogy tagságunk felelős a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életének további alakulásáért és ha ez a felelősség a Csemadokban lévő munkásokra és szövetkezeti tagokra vonatkozik, akkor kétszeresen vonatkozik az értelmiségre, amely tudásával és műveltségével járult mindig a nemzet vagy a nemzetiség kultúrájának továbbfejlesztéséhez.

A Csemadok Központi Bizottsága az elmúlt napokban fejezte be a csehszlovákiai magyar dolgozók műveltségi szintjének felmérését, melynek során néhány olyan adat is birtokunkba jutott, mely az értelmiség aktivitását jellemzi szervezetünkben. A felmérés során megállapítottuk, hogy a Csemadok 43 000 tagja közül (a felmérés kezdetén a Csemadok taglétszáma 43 000, az azóta eltelt Időben kb. 50 000) 4800 az értelmiségi, ebből 2411 tanító, 123 mérnök és 2226 egyéb értelmiségi. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a helyzet nem is olyan rossz. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, nem lehet azt kívánni minden értelmiségitől, hogy csak a Csemadokban dolgozzék, hiszen a Csemadok nem egyedülálló társadalmi szervezet Dél-Szlovákiában. A fent említett adatok azt bizonyítják, hogy értelmiségünk jelentős része tagja a Csemadoknak, de egyúttal azt is bizonyítják, hogy ezek többnyire passzív tagok és megelégednek a tagdíj fizetésével és a rendezvényeken való résztvétellel. Ha nem így lenne, akkor helyi szervezeteink munkája sokkal eredményesebb lenne.

A Csemadokban lévő értelmiségiek passzivitását bizonyítja a további adat is, amely szerint a Csemadoknak csupán a 12 délszlovákiai já. rásban 796 aktív önkéntes népművelési dolgozója van (előadók, szakkörvezetők stb.j. Nem áll rendelkezésünkre olyan adat, hogy ebből a számból mennyi az értelmiségi dolgozó, de az eddig nyert tapasztalatokból feltételezhető, hogy a 796 önkéntes népművelési dolgozó között sok a munkás és a szövetkezeti tag, s ez szintén állításunkat igazolja, hogy az értelmiség jelentős része nem fejt ki kellő munkát a Cse- madokban. Előbb ugyan azt mondtuk, hogy “ általában elégedettek lehetünk a Csemadokban

lévő értelmiségi tagok számával, de így is kevésnek tűnik a 123 mérnök, hiszen Dél-Szlovákiában talán már nincs egyetlen egységes földművesszövetkezet sem, amelyben ne dolgozna legalább egy mérnök. És ha még Dél-Szlovákia ipari fejlődését is figyelembe vesszük, akkor a fenti szám legalább a kétszerese lehetne.

Ha tehát megállapítjuk, hogy értelmiségiek szép számmal vannak a Csemadokban, de többségük nsak pártoló tag, akkor nézzük meg, mi ennek az.oka? Mielőtt azonban erre a kérdésre válaszolnék, szükséges leszögeznem, hogy értelmiségen túlnyomórészt az új értelmiséget értem, amely már a háború után végezte el tanulmányait. Meg kell említenünk, hogy az említett felmérés során kérdéssel fordultunk a prágai, a bratislavai, a nyitrai és a kassai magyar főiskolásokhoz, hogy mondják el véleményüket a Csemadok munkájáról. 153 főiskolástól kaptunk választ, és a válasz több mint meglepő. A 153 főiskolás közül 81 fejt ki aktív iskolánkívüli tevékenységet, ebből 20 a Csemadokban, 32 a CSISZ-ben, és a többi különböző más egyesületekben. 84 főiskolásnak nincs véleménye a Csemadokról, nem ismerik a munkáját. öten szeretnének részt venni a Csemadok munkájában, mindössze 5-en elégedettek a Csemadok munkájával, a többinek különböző javaslatai és kritikai megjegyzései vannak, főleg az értelmiség fokozottabb bevonását, és az új munkamódszerek bevezetését javasolják. A legmegdöbbentőbb azonban, hogy 84 főiskolás nem ismeri a Csemadok munkáját. Mindjárt felvetődik a kérdés, vajon nem követtünk-e el jóvátehetetlen hibát, amikor nem teremtettük meg a lehetőségét annak, hogy a jövő értelmisége megismerje a Csemadokot, és már tanulmányai során aktív tagja legyen szervezetünknek. A kérdés szerintem úgy áll, vajon milyen aktivitást várhatunk el azoktól az értelmiségiektől majd az életben, akik nem kerültek közelebb a Csemadokhoz főiskolai tanulmányaik során. Feladatunk tehát, hogy e célból használjuk ki a meglévő főiskolás és ifjúsági klubokat, és szorosabban kapcsoljuk magunkhoz a főiskolán tanuló Ifjúságot és vonjuk be őket az aktív munkába, de emellett fokozottabb mértékben vegyük figyelembe nézeteiket és javaslataikat.

Az értelmiség passzivitásának másik oka talán abban keresendő, hogy a Csemadok eddigi munkaformái kevés kivételtől eltekintve nem voltak vonzóak az értelmiség számára, illetve a meglévő munkaformák nem nyújtottak kellő teret az értelmiség aktív munkájához. Szükséges elgondolkodnunk azon, vajon milyenek lennének azok a munkaformák, melyekben a mérnök, az orvos, a jogász, tehát általában az értelmiség érdekelt lenne. Az utóbbi időben igen sokat beszélünk az új munkamódszerekről, az új munkaformákról, azonban sokszor csak a fogalomnál maradunk, azok is, akik javasolják, azok is, akiktől a realizálást várják. Miért? Mert a javaslatok nem konkrétak és sokan úgy vélik, hogy a Központi Bizottság majd kigondol valami új munkaformát, mely vonzó lesz a különböző rétegek számára. Az lenne helyes, ha az új munkaformák alulról jövő kezdeményezésből fakadnának és a Központi Bizottság idejében felismerné ezeket a munkaformákat és elősegítené érvényesülésüket. Olyan dolgokra gondolok, mint a kassai elvtársak kezdeményezte Kazinczy Nyelvművelő Napok. A gondolat felvetése és realizálása az ő érdemük. De hogy a. rendezvény jelentő sége a vártnál nagyobb lett, ez már a Csemadok

Központi Bizottságának érdeme. A klubmozgalom sem központi instrukció, vagy irányelv alapján jött létre. Sőt, mint minden új, sok esetben bizonyos vitára is adott okot. De az alulról jövő kezdeményezés ma már általános jelenség egész Dél-Szlovákiában. Hogy menynyire igaz az, hogy csak azok az új munkaformák életképesek, amelyek alulról jövő kezdeményezés alapján születnek, és valamilyen csoport vagy közösség igényét fejezik ki, mi sem bizonyítja jobban, mint pl. az, hogy a Csemadok Központi Bizottsága két évvel ezelőtt mint új munkaformát vezette be az irodalmi körök szervezését, mellyel azonban a mai napig nem ért el kellő eredményeket. Nem azért, mintha az elgondolás rossz lett volna, hanem mert hiányzik valami, ami az elképzelést kicsit a tömegek igényeihez is mérné. Az értelmiség esetében sem lehet mentség az, hogy azért passzív ez a réteg, mert a meglévő munkaformák nem nyújtanak elég teret az aktivitáshoz. Elképzelhetetlen az, hogy először valaki megteremti az új munkaformákat és azután jön az értelmiség és bekapcsolódik a munkába. Az értelmiség feladata épp az, hogy megteremtője és szervezője legyen az új munkaformáknak. A Csemadok munkájának minőségi megjavítása érdekében az értelmiségnek aktívan részt kell vennie az új munkaformák kialakításában. jelenleg a klubmozgalom képviseli a legjellegzetesebben az új munkaformákat. Egész sor klub, Prágától Kassáig, igen szép eredményekkel dicsekedhet. Eddigi munkájuk bizonyítja életképességüket és azt hiszem, hogy ez a mozgalom még távolról sem merített ki minden lehetőséget. A Csemadok szerveinek és szervezeteinek elsőrangú feladata lesz a jövőben támogatni ezt a kezdeményezést a Csemadokban vagy azon kívül, mert ez a munkaforma magában rejti a sokoldalú kulturális tevékenység lehetőségét és az érdeklődés kielégítését, ami igen hatásos lehet a Csemadok egész további fejlődésére.

Természetesen nem lehet egy cikkben kimeríteni az értelmiség aktivitásának problémáját szervezetünkben, ehhez a kérdéshez magának az értelmiségnek kell hozzászólnia. Az azonban tény, hogy az értelmiség nem lehet passzív szemlélője a Csemadok kulturális munkájának, de még kevésbbé a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életének.

VARGA JÁNOS