A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-11-26 / 48. szám
Ádám, hol vagy? Deák Tamás, FttlBp Kálmán szeczaménye Énekelte Fenyvesi Gebt Copyright by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Tervek és valóság A népgazdaság helyreállítása 1920-ban az orosz föld végtelen sztyeppéin még dúl a háború, a külföldi intervenciósok újból ős újból megkísérlik a fiatal szovjet állam megdöntését, egymást érik a fehérgárdista földalatti szervezetek összeesküvései, melyek tagjai nem akarnak belenyugodni a hatalom elvesztésébe. Ezer sebből vérzik az ország. A világháború veszteségei, majd az ezt követő Intervenció mindenütt véres nyomokat hagyott az ország életében. Éhínség dühöngött, az ország népeinek emberfölötti szenvedés jutott osztályrészül. A szemtanúk, akik átélték ezeket a szörnyű eseményeket, mind azzal tértek vissza a fiatal szovjet állaimból, hogy hosszú Idő telik el addig, amíg egyáltalán megindul ezen a területen az élet, és ennél Is hosszabb Időre van szükség ahhoz, hogy az ország hozzálásson iparának és mezőgazdaságának újjáépítéséhez. 1920-ban a helyzet Igen súlyos volt. A többi fejlett ország mögött amúgyls elmaradt nehézipar termelése a háború előttinek 1/7-ére csökkent, és a népgazdaság össztermelése nem érte el a háború előtti termelés felét sem. A gyárak és üzemek nagyobb része nein dolgozott. A hazatérő frontkatonák mindenütt romokat, pusztulást és szörnyű nyomort találtak. Lenin ezt a helyzetet így jellemezte: „Oroszország a hébrúból olyan állapotban került ki, mely egy olyan ember állapotára hasonlít, akit félholtra vertek, hét évig ütötték, verték, most pedig éppen hogy mankón tud Járni. Ilyen állapotban vagyunk ml most." A fiatal szovjet állam, a világ első szocialista állama alőtt tehát óriási feladat állt. Újjá kellett építeni a lerombolt országot, de ezenkívül előre Is kellett gondolni, hisz mindenki előtt, de különösen Lenin előtt világos volt, hogy az újjáépítésen túlmenően, a szovjet állam legfontosabb feladata utólérní az élenjáró országokat gazdasági téren Is. „Vagy elpusztulunk, vagy utolérjük, sőt el Is hagyjuk az élenjáró országokat gazdasági téren“ — mondotta Lenin. Világos volt mindenki előtt, hogy a fiatal szovjet állam csakis akkor állhat ellen a nemzetközi Imperializmus támadásának, ha megszünteti az ország évszázados elmaradottságát. Ebből kiindulva a tudomány legkiválóbb képviselői Lenin közvetlen vezetése mellett és az ő megbízáséból még a polgárháború Időszakában kidolgozták a szovjet állam villamosításának tervét, melynek megvalósítását 10—20 évben jelölték meg. A terv realizálásának útján jelentős állomás volt a szovjetek VIII. összoroszorszégl kongresszusa, mely 1920. december 20-án ült össze. A nagy horderejű tervet Gljeb Makszlmlllanovlcs Krzslzsanovszklj mérnök, régi bolsevik, később a Szovjet Tudományos Akadémia tagja, Ismertette. Alekszej Tolsztoj Golgota elmü regényében így Írja le ezt az ülést: „A Nagyszínház ötemelet magas, homályos, páratelt termében alig 100 vörösen Izzó lámpácska világított. Olyan hideg volt, akár egy pincében. Az óriási színpadon a kulisszák vászonárkádjai alatt oldal-JakutfüldOn, a VlljuJ folyón épül a Szovjetunió legészakibb fekvésű vízi1 •tinin. Képek;, APN,
