A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-11-26 / 48. szám

Dr. Szabó Rezső áladja Albert bácsinak a Cse­­madok aranykoszorúját Prandl Sándor felvételei „Ünnepelni jöjjetek: — harsaret fői Lassus kó­rusa egy novemberi vasárnap a nagymegyeri kultúrház színpadán. A dalt a helybeli kilenc­éves iskolák énekkara és a Komáromi Egyetér­tés Munkásdalárda harsogta egyesült erővel, de az ünnepelt, akinek a tiszteletére a kétszáz főnyi közönség és a csaknem százötven főnyi szereplőgárda összesereglett, csak később, a műsor második felében került sorra. Addig meg­hallgattuk Pajor Antal megyeri Csemadok-el­­nök köszöntőjét, amelyben a hetvenöt éves ju­biláns életrajzát ismertette és egy emberöltő eredményeit méltatta, addig elgyörködtünk a 'háromnegyed éve alakult pozsonyeperjesi ének­kar szép teljesítményében — mert egy fa'asi kórust néhány hónap alatt olyan tisztán csengő hangszerré ötvözni, ahogy ez kVollner Tibor karnagynak sikerült, valóban szívet gyönyör­ködtető élmény —, addig elábrándoztunk a Szeder Irma vezette megyeri gyermekkórus bá­jos éneken, s együtt szárnyaltunk a kiváló hang­gá komáromiakkal napfényes tájakon, messzi' 'csillagok felé ... A szünet után gratulánsok töltötték meg a színpad előterét: Németh—Šamorínsky István zeneszerző, Bartók tanítványa, a csehszlovatciai magyar zenei élet nagy alakja, Szabó Rezső dr., a Csemadok Központi Bizottságának vezető titkára és Moyzes Imre, a Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztályának előadója mellé fölzár­kóztak a helyi közélet képviselői, hogy koszo­rúval, csokorral, kézszorítással és meleg, ba­ráti szóval pecsételjék meg a hetvenöt éves ju­bileumot. Maga a jubiláns ott állt mögöttük, A CMtiulniklil Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston tősxerk. helyettes: Ozsvald Árpád Postafiók C 398. telefon 533.04 Terjeszti a Posta Hírlapszolgála­ta, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Szerkesztőség: Bratislava, jesen­ského ľ. Külföldre szóló előfizetéseket el­intéz: PNS — Ústredná expedícia tlaíe, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/Vil. Nyomja a PRAVDA nyomdaválla­lat, Bratislava, Štúrova 4. Előfizetési díj negyed évre 19,50 Kés, fél évre 39,— Kis. egész évre 70. Kés. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vias­szá. A Csemadok Központi Bizottságának ülése 1967. november 20-án, hétfőn ülésezett a Csemaáok Központi Bizottsága, mely értékelte a Csemadok-szervezetek ez évi kulturális és népnevelő te­vékenységét, a nyári rendezvényeket, majd jóváhagyta a járási konferenciáik összehívását és a Gsemadok 1968. évi munkatervét célkitűzéseit A KB ülé­sén dr. Szabó Rezső, a iKB vezető titkára tartotta a beszámolót. Este 19.30-ikor a Csemadok Központi Bizottsága ünnepi estet tar­tott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére a bratislavai Új Színpad színháziban, ünnepi beszédet dr. Krivosík Ist­ván, a Gsemadok KB elnökségének tagja, a MATESZ igazgatója mondott. Az ünnepi esten a komáromi Magyar Területi Színház bemutatta Lavrenyov: Leszámolás című színiművét. Hetvenöt éves fiatal dobogóra emelve, négy sorban: harminc—har­mincöt főnyi csoport, idősebbek és fiatalok ve­gyesen. Ismerős arcok, sok közös emlék fölidé­zői: Csáfalvay Béla bácsi, meg a többiek, Mor­va Gáza, Rákőcza Ferdinánd, Kubicsek Lajos, Nagy Albert, Jankó Gyuszl, Jarábik Imre... Horváth Feri bácsi hiányzik, s hiányzik a csa­lád többi tagja is, pedig mind de nagyon sze­retnek énekelni! Gondolatban mielőbbi gyógyu­lást kívánok Feri bácsinak, amikor észreveszem, hogy hisz a Horváth-familía mégsem lett telje­sen hűtlen az énekkarhoz: még Itt a „Mazsola“, az az Erzsiké, a második számú Horváth-haja­­don. Sajnos, ő sem marad sokáig — egy hét múlva 011 a lakodalmát, s akkor aztán Párkány­tól nemigen lesz kedve megválni. Hát a női kar többi tagja? Látom Rácsnét, Kovácsnét, Á.gnét, Michnyánét, jarábiknét, Szeder Irmát, Bognár Gabit, Eöllős Zsuzsát, Puha Juliskát, Kiss Mari­kát. De hol van Sacl? És hol van Csáfalvay Joli­ka? (Édesapjától tudom meg, hogy Szerdahely­re ment férjhez, de mihelyt módja lesz rá, Me­­gyerre helyezteti magát, s ismét beáll az ének­karba.) Am nicsak ott van a basszusban Teleky Miklós is, az egyik kilencéves iskola igazgató­ja, a fiával együttl Kár! Kár, hogy a megyeri tantestületek férfitagjai közül mást nem látok a színpadon... Albert bácsi, a hetvenötödlk születésn ipját ünneplő nagymegyeri kórus hatvanihat eszten­dős doyenje, valamint Jankó Gyuszl oszlopos énekkari tag és Ág Tibor karnagy átveszik a gratulánsok ajándékait, fogadják a kézszorítá sokat, az üdvözleteket. Aztán rendre fölvo’ul­­nak az énekkar volt díringensel —persze csak azok, akik még nem költöztek el az élők sorá­ból — a múlt század végi Bartal Mór, a száza­dunk eleji Tibor János és Tóth László nincs kö­zöttük, s kezdetét veszi a nagy számadás: számadás az utolsó évtized munkájáról. Mert Hencz Pál, a húszas—harmincas évek karna­gya Kulcsár Rezsővel és több fiatal kollégájá­val 195ö elején újjászervezte a negyvenes évek viszontagságai során szétforgácsolódott ének­kart, nőket is bevonva a régente kizárólag fér­fiakból álló kórusba, s a mai tagság zöme csak az azóta eltelt évtizedre emlékszik; csupán a férfiak öt-hat veteránja énekelt már a két vi­lágháború között. A jubileumi hangversenyen tehát tíz év reper­toárjából hallottunk Ízelítőt, s tegyük hozzá nyomban: nem csalódtunk. A kóruson meglát­szik a szakszerű vezetés, az előadott dalokból kiérzik az énekkar lelkesedése. E ez így van rendjén: a kórus évtizedről-évtízedre új tagok­kal bővül, az elfáradt dalosok helyét friss tor­kok foglalják el, az öregek nyomdakaiba fiata­lok lépnek. Csakis így történhet meg az a cso­da, hogy a hetvenöt éves jubilánst jókedvtől, örömtől, tettvágytől dagadó suhancnak lát­juk... MIKÖTS I. ROBERT Jankó Gyula az rosi nemzeti bizó énekkar nevében átveszi a vá ttság díszoklevelét Hencz Pál, a kórus régi karnagya vezényel Németh—Šamorínsky István gratulál Ag Tibor nak

Next

/
Thumbnails
Contents