A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-11-19 / 47. szám
Az országok polgáraikról való gondoskodását több oldalról lg le lehet mérni, de az egyik legfőbb mérce vitathatatlanul az egészségügy. A tételt Így is meg lehetne fogalmazni: mutasd meg mint áll az egészségügyed, s megmondom, milyen fejlett ország vagy. Mi ezt a kérdést restelkedés nélkül boncolgathatjuk, mert ha jócskán akad is még javítani való, világviszonylatban elég szép helyezést értünk el a betegekről való gondoskodás területén. Erre vonatkozólag az ENSZ legutóbbi felmérésének adatai szolgáltatnak képet, amelyeket 1964-ben tettek közzé. E szerint Csehszlovákiában 1963-ban 1 orvosra 520 beteg jutott, Franciaországban 668, Jugoszláviában 1127, a Német Szövetségi Köztársaságban 480, az Amerikai Egyesült Államokban 501, a Szovjetunióban 485, Japánban 698, Lengyelországban 684, Magyarországon 592, Ausztriában 556, Angliában és Walasban 687. Ugyanakkor Csehszlovákiában 1000 lakosra 10,11 jftórházi ágy jutott, Finnországban 10,02, Magyarországon 7,17, Lengyelországban 7,44, Ausztriábán 10,68, Angliában és Walesban 8,68, a Szovjetunióban 9,09, az USA-ban pedig 8,98. Mi történt 1960 és 1967 között? A permanens fejlődésből nem maradt ki az orvostudomány sem, s ez magával hozza az egyre korszerűbb kórházak, berendezések, műszerek szükségességét Is. Más szóval Itt a végleges tökéletesség elérhetetlen. Az állami egészségügyi gondoskodás azonban a lehető legrövidebb Időn belül akarja megvalósítani mindazt, ami elérhető. Az Egészségügyi Minisztériumban nemrégiben tartott sajtóértekezleten a javuló egészségügyi gondoskodásról esett szó. Minket elsősorban Szlovákia területén elért eredmények érdekelnek 1960-tól 1967 július 30-lg egészségügyi Intézmények építésére és berendezésére 1124 milliárd rónát irányoztak elő. Ez az állami költségvetés Ilyen irányú beruházásokra szánt összegének 41.1 százalékát jelenti. Az Igazsághoz azonban hozzátartozik az Is, hogy ebből az összegből klmerítetlen maradt mintegy 92 millió korona, ami elegendő lett volna négy kisebb, 220 ágyas kórház felépítésére. Hogy miért került erre sor, annak több oka is van. Az első helyen talán az építkezési elemek gyártásának elégtelen kapacitása szerepel. Az utóbbi években némely fajta építő anyag nagyon nehezen szerezhető be, és komoly fennakadást jelent az építőmunkások hiánya is, főleg az iparosember kevés. Mégis, szép eredménynek ikell tekintenünk, hogy ez alatt az idő alatt 9 üj kórház épült (többek között Zsellzen, Klrályhelmecen, Nagykürtösön), 2253 ORDÓDY KATALIN: ággyal, de ezen felül számos kórházat új osztállyal, pavilonnal bővítettek ki. Mindezenkívül 14 új pollklinlkát, 2 egészségügyi iskolát s még más egészségügyi létesítményt állítottak fel. Szlovákiában így 1960-tól 1967 június 30-ig a kórházi ágyak száma 24 113-ról 27 634-re emelkedett. Az egyes betegségeknél a kórházi ápolásra szoruló betegek száma szerencsére nem nő egyenes arányban a kórházi ágyak szaporodásával. A TBC kórházakban és szanatóriumokban csökkenteni kellett az ágyak számát. 1960-ban Szlovákiában ezekben a gyógyintézetekben még 678 ágyra volt szükség, azaz 1000 lakosra, 1,07 ágy jutott, s ez most örvendetesen 0,85 ágyra csökkent. Ez az életszínvonal emelkedésének, a jobb lakás- és étkezési viszonyoknak köszönhető (főleg a gyermekeknél). A gyógyintézetek, ambuláns rendelők stib. számával együtt gyarapodott természetesen az orvosi helyek Száma is. Mégpedig 1960-tól 1400 helylyel. Ennek ellenére is 1000 főnyi lakosságot véve alapul 1,81 orvosi hellyel a cseh országrész mögött maradt. Ha nemcsupán a gyakorló orvosokat, hanem a .kutatásban és tudományos munkákban résztvevőket és minden egészségügyi dolgozót számba veszünk, a kimutatás szerint a gyarapodás 11 319 fő. Az érem másik oldala Egészségügyi fejlődésünk csaknem 7 éves szakaszát fentebb csupán számok tükrében érzékeltettük, azt mutatva be, amely részével aiz állami költségvetésben számolnak, a beruházások nagyságát és emelkedő tendenciáját ábrázoltuk. Ez lenne az érem Írásos oldala. Fordítsuk meg s nézzük kicsit a másik oldalt is, amelyen az embert ábrázoló fej van. A fent említett intézetek így egyszerre megtelnek élettel. A különböző osztályok kórtermeinek ágyain betegek fekszenek, férfiak, nők, gyermekek. Az ápoló személyzet úgy jár-kel az épületek folyosóin, mint az emberi test ereiben a vér, vlve a szükséges táplálékot, gyógyszert mindenhová, ahol szüksége mutatkozik. Az ambulancia várótermében várnak a türelmes, vagy kevésbé türelmes betegek és lesik az ajtónyílást, mikor sikerül benyitniok a rendelő orvoshoz. A laboratóriumban is folyik a munka, fejek hajolnak a kis csövek fölé s kísérik figyelemmel a vegyi folyamatokat, vért vesznek vagy szondát
