A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-11-12 / 46. szám

A pulal Aréna Puloi séták OtikOmyvem azt mondja, hogy ókori írástudók már 300 árvái időszámításunk előtt Pola név­vel emlegették a mai Pulát. A monda szerint Kolehis hajósai az aranygyapjút alrabló jason­­nak ás argonautáinak üldözését itt hagyták ab­ba, a itt telepedtek le, az Isztriái félsziget va­rázslatos táján. Görög kerámiai leletek és illír sirok arról tanúskodnak, hogy Isztria ókori la­kói görög hajósokkal kereskedtek. Bizáne helytartói székeltek, lesieti gótok és longobardok raboltak itt, és volt idő — a XVII. században —, amikor a pestis és a malária há­romszázra csökkentette a lakók számát. A Mo­narchia utolsó évtizedeiben hadikikötő volt Pula és hatvanezer lelket számlált. Negyvenötben a negyedére csökkent ez a szám, ma harminc­ezren élnek falai közt és nagyvároslasabb jel­legű, mint legnagyobb fénykorában volt. Falai közt a régmúlt és a lüktető ma úgy keveredik össze, hogy belvárosának minden ut­cája látványosság. A főútvonala tőszomszédsá­gában álló Aréna Isztria legnagyobb és leg­nevesebb történeti emléke. Lenyűgözően im­pozáns ez az Augustus császár és Vespaslanus idején emelt ellipszis alakú kőkolostzus fél­körben épen maradt, húszezer embert befogadó nézőterével. Ma dal- és táncUnmepélyek, nép­művészeti bemutatók színhelye ez Arena, s nyaranta itt folyik a jugoszláv film sereg­szemléje. Este énekeskedvű fiatalság tolong az óváros főutcájában, turisták százai csodálják a Sergiu­­sok fénnyel elöntött diadalívét, a kávéházak a |árda széléig tolják ki asztalaikat és csaknem éjfélig tart itt a hangosság, míg a kikötői ne­gyed szélos utcája és parkja sejtelmes homály­ba burkolódzik. Ilyen sejtelmes borúiéiban hall­gat a dóm, az egykori Fórumon emelt városhá­za és Augustus épségben maradt temploma. Ho­mály rejti a XI. században épült kis mauzóleum Egri Viktor Mtyyi falait is és kissé távolabbra a Basilika marad­ványait. Pula megérdemli, hogy nappal jól megnézzék gazdag latin emlékeit, de ott kell tölteni az estét is az elcsendesedő kikötőben, a dóm és az Augustus templom hallgateg falai előtt. A kö­zeli trattorlából szűrődő gitárszó Itt nem za­var, van valami színpadias a tér megvilágítá­sában, és könnyű ideképzelni a széksorokat, az oszlopok alatt Antigonét játszó színészeket. Akinek marad még néhány szabad órája, rán­­duljon ki a város központjától három kilomé­terre fekvő Verudiába. A tenger kékségét és tiszta vizét áhitó utas itt minden kényelmet megtalál. Ötezer autóbuszvonal Olvasom egy képesfolyólratban, hogy az au­tóbuszforgalom évről évre gyorsuló ütemben fokozódik, és már odáig fejlődött, hogy az utas­­forgalomban megelőzte a vasútat. Néhány statisztikai adat: autóbuszokon ha­vonta átlag 19 millió utas utazik, vasúton vi­szont mindössze 19,7 millió. Tízezer autóbusz fut ötezer vonalon. Zágrábból naponta 430 járat Indul, amihez a nyári főidényben száz kisegítő-járat társul. A napi utasforgalom eléri itt a harmincasról. Az ötven vállalat jórésze húsz százalékig terjedő kedvezményt ad a tér­ti jegyekre, s ezzel még nagyobb versenytársa a vasútnak. Az autóbuszvállalatok egymás között is ver­sengenek, de az utasnak vigyáznia kBll, ha előre megváltja a jegyét, hogy a percnyi pon­tossággal érkező és induló busz megfelelő t Árkon-bokron keresztül Somorja határában Sok természetes akadélyt kellett leküzdeniük a vadászoknak, de annál szebb, érdekesebb és vidámabb volt a vadászat Nem, most nem az a célunk, hogy a latin tu­dásukat kissé próbára tegyük, s nem is a va­dász-lat lnságról van szó, ahogyan a fantaszti­kus vadásztörténetek elbeszélését nevezték. Mert' klclrkalmazott vadásztörténet van éppen elég. De ugyan miért ne tódítana kissé a vadász, ha a tódítás nem esik nehezére, s hiszékeny emberek pedig mindig és mindenütt lesznek? De térjünk csak vissza a latin címhez, ami édes anyanyelvűnkön csupán szent Hubertuszt jelent. S ezzel már meg is mondtunk mindent, vagy majdnem -mindent. A vadászokról és párt­fogójukról lesz szó. Csak úgy egyszerűen patrónusukká válasz­tották anélkül, hogy megkérdezték volna a de­rék szentet, nlncs-e valami elfogadható kifo­gása a nyakába varrt funkció ellen. Szóval egyszerűen csak megszavazták, amint ez már nálunk annyira szokássá vált az utóbbi húsz évben. Senkinek sem volt ellenjavaslata, senki sem tartózkodott a szavazástól, mivel a fel­sőbb szerveknek sem volt kifogásuk szent Hu­­bertusz ellen. így azután mindmáig Is 6 a va­dászok védelmezője, patrónusa. Az ő nevében rendeznek hajtóvadászatokat, vadászkeresztelő­ket és általában mindenféle fajta vadászati ce­remóniát. S ez pedig szép is — érdekes is — meg már hagyomány is. Valamikor nagyon régen, amikor még nem Hubertusz volt a va­dászok védőszentje, különféle pogány isten­ségeknek a segítségét akarták megnyerni a va­dászok és a legértékesebb vadászzsákmányukat áldozták fel nekik, anélkül sohasem indultak el vadászatra. De ez régen volt, nagyon régen. Az idők fo­lyamán a félpogány ceremóniákból és a későb­bi szokásokból kialakult valami egészen más, aminek semmi köze sincsen sem a pogányság­hoz, sem a babonához, annál több a jelképes értelme, ünnepi hagyománnyá lett, mely felidé­zi a múltat, az ősrégi szokásokat, a vadászat módját. Ezt az érdekes hagyományt már csak Somorján ápolják. Minden ősszel, pontosabban a lovasidény vé­gén és a vadászszezon elején megrendezik ezt az ünnepélyt. Fő szervezője a Dynamo testne­velési egylet és az állami méntelep Somorján. Enne. a két szervezetnek köszönhető, hogy ez a szép hagyomány feltámadt halottaiból és a régi vadászati hagyományokon kívül visszatük­rözi kiváló teljesítményt nyújtó lótenyészetflnk színvonalát is — Somorján ugyanis kitűnő teli­­véreket tenyésztenek — és emelik a sportlo­vaglás színvonalát. Most, ezen a szép októberi délutánon sok-sok tüzesvérű paripát fogtak be. A vendégek felül­tek a kocsikra és már indultak is a somorjal határba. Kicsit később Indult el a pompás ver­senylovakon ülő lovasok csoportja. A -több mint húsz kilométeres útszakaszon sok természetes akadályt kellett leküzdeniük. Szántókon, mo­csaras réteken, sáros utakon, a Duna holtá­gain, árkon-bokron keresztül vezetett az út. A részvevők valóban úgy érezhették magukat, mintha szarvast vettek volna üldözőbe Rábuk­kantak a nyomára és már meg is indult a haj-Az utolsó akadály előtt SWW llľtfRl 20

Next

/
Thumbnails
Contents