A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-11-12 / 46. szám
— Mit áruljak ©1 neki — mondja Nagy István, s a hangjában némi szemrehányás lapul; — jöjjön Ida, és nézze meg. A lödntcel főiskola hallgatéi .Is itt jártak, a tanáraikkal együtt, amikor metszettem. Vagy amikor oltottam. Meg amikor fákat ültettem. Az egyiknek ásót nyomtam a kezébe, a másiknak oltó- vagy metszőkést: nesztek, csináljátok. Munka közben ők Is könnyebben rájöttek, hogyan akarom. Meg amit munka közben tanulnak, azt nem is felejtik' el egyhamar. Első benyomásom: ízig-vérig gyakorlati ember. S mint a jó szakembereknek általában, neki sincsenek előre megfogalmazott feleletei. Ha azt kérdem, átlagban ihány évig terem jól egy-egy fajta, kitáTŐ választ ad: — Az attól függ ... Persze, ha jobban átgondolom a kérdést, magam is rájövök, mennyi mindentől függ ez: az egyes fajtákon belül a talaj minőségétől, az Időjárástól, a kártevőktől, s még sok-sok egyébtől. De Pista bácsi rögtön gyakorlati példát hoz elő: — Negyvenhatban vagy negyvenhétben eladtam a szllvafálmat. Mondtam, aki fát akar, jöjjön, és ássa ki magának, jöttek Is, s a fáknak talán a felét kiásták. A többit kivágtuk. Másnap itt voltak a csendőrök: törvény van rá, hogy termő fát nem szabad kivágni. Jegyzőkönyvet akartak Írni az esetről. Mondom, ne siessenek azzal a jegyzőkönyvvel. Kijöttem velük a kertbe, akkor már el voltak ültetve a kis őszibarackcsemeték, akkorkák, mint egy kis pálca, s mutatom nekik: nem hiányzik itt egy fa se. Hogyhogy? — kérdik. Ezek fák? Megfogok egyet, kihúzom a földből, látják: gyökere van, tehát fa. Akkor mondom nekik: most már bevehetik a jegyzőkönyvbe, hogy amennyi fát kivágtam, annyi fát el is ültettem. Nem is lett az ügynek folytatása. Es én ezt így csinálom máskor is: ha valamelyik fa kiszárad, lefagy, megbetegszik, vagy ha látom, hogy elapadt a termése, azonnal kivágatom, s mást ültetek a helyébe. Nem éri meg várni. * * • Nem néz ki többnek hatvanöt évesnél, holott valójában tavasszal tölti be nyolcvanötödik esztendejét. A dunaszerdahelyl járási pártbizottság elismerő levele ott hever az asztalén, más kitüntetések és dokumentumok közt. Diószegen született, s egykori tanítója lehet az oka, hogy gyümölcskertész vált belőle: a „mester" gondozta a község faiskoláját, s a neki segédkező gyerekrajban Nagy István volt a legügyesebb oltó. Mivel a gyümölcskertészet akkor még nam volt önálló szakma, zöldséggel meg nem akart foglalkozni, erdésznek állt a Majláth grófok zavart uradalmába. De akkor már tudta, hogy a gyümölcs lesz a végzete. Zavarról Bresztovánba került, a lengyel Zaraoyski grófhoz, onnan a felsővámosi Pálffy-ölrtokra. A világháború után is oda tért vissza, s ott is maradt egész nyugdíjazásáig. Munkaadóival elintézte, hogy csak szolgálatban kelljen a birtokon tartózkodnia; szabadidejét a gyümölcsösében tölthette. Mostani, két hektárnyi kertjét kllencszáznegyvenben telepítette be, de a hozzá tartozó hútőház akkor már készen állott. Ez a nádfödeles, léghűtéses falú nyerstéglaépület külön büszkesége Nagy Istvánnak: belső hőmérséklete a kintitől független, a benne tárolt gyümölcs napsütéses vagy fagyos Időben egyaránt hideg marad. A hütőházban rengeteg alma hever egyrakáson. Vajon nem nyomódik-e össze az alja? A gazda, szokásához híven, példával felel: — Ha az egészséges tojást vigyázva egymásra rakják, összenyomódlk-e? Tömör, velős példálódzásait érdemes lenne külön följegyezni. Úgy vélem, ebben az emberben — a jól működő testi mechanizmus mellett — a lélek mindhárom fő, alkateleme épen található: az érzés nála elsősorban a kert szeretetét, az értelem a természet titkainak kiismerését, az akarat pedig a véletleneken való fölülkerekedést, az egész életre szóló fáradhatatlan munkát Jelenti. — Jöttek utánam, hogy nem vállalnám-e el két kertész begyakorlásét. Mondom, erre még alszom egyet. Másnap Is eljöttek, akkor ezt mondtam nekik, most nem érek rá, de este majd megköthetjük a szerződést. Este elmegyek a szövetkezeti irodába, s látom, már vár a két kertész. Kérdem tőlük, van-e kedvük mellettem dolgozni. Azt mondják, van. En erre: „De azt tudják, bogy nálam a munka akkor kezdődik,, amikor a nap fölkel, s akkor ér véget, amikor a nap lenyugszik?“ A szerződésből nem lett semmi. Alkoholt, cigarettát soha nem ismert, s vllágéletében aUg aludt többet napi négy-öt óránál. Az erdőben a vadállományt csak sötétedéskor vagy kora hajnalban lehet megfigyelni. Családja nincs, nem is volt; a felesége huszonhat éve halott. Egyetlen segítőtársa a süketnéma Sldő Ferenc, akit vagy harmincöt évvel ezelőtt fogadott föl az erdészet tehenei mellé. A testiekben fogyatékos legény akkortájt még szellemi téren Is so'k kívánnivalót hagyott maga után: félnapokig képes volt tétlenül támasztani a falat. Most egyedül elmegy Szerdahelyre bevásárolni. Pista bácsi brigádosokat még szüret Idején sem tűr meg a kertjében. — Azok egyszerre két termést szednek — mondja; — a gyümölccsel a Jövő évi rügyet is letépik. Az almán kívül csak őszibarackot termeszt, abból Is csupán kát fajtát: a kései Elbertét és az IH-Hallét. A kertjében található almafajták közül a Jonathánt becsüli a legkevésbé. — Azt hamar belepi a Usztharmat. Ha száz embert megkérdez, melyik a kedvenc almájuk, kilencven azt feleli: a jonathán. Pedig ez a fajta a világ ranglistáján már a negyedik helyre szorult. Van még belőle néhány fám, de azokat is kivágatom mind. Csak a Golden meg a Red delictus marad, meg a Starking, meg az Ontario. Az első három asztali alma — Illatos, szép színű, formás alakú —, az Ontario gazdasági fajta: óriás gyümölcsű, későn érik, és májusig Is eláll. • * • Alma, alma, alma ... Naponta hordják Eperjesről, autókkal járnak érte. De Nagy István 8gy-egy vevőnek nem ad akármennyit. — Ha most elhordanák, mit adnék télen a kórházakba a betegeknek? Mert az alma szezonja ősszel kezdődik, de tavaszig ki kell tartania ... Mikét« I. Róbert Prandl Sándor felvételei
