A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-11-05 / 45. szám
Ä. I. Mikojan: Hogyan alakult ki a Szovjetunió népeinek családja? (Részlet) Jelenleg, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának esztendejében, a Szovjetunió a következő összetevőkből áll: 15 szövetségi köztársaság: az OSZSZSZK, Ukrajna, Belorusszia, Üzbegisztán, Kazahsztán, Grúzia, Azerbajdzsán, Litvánia, Moldva, Lettország, Kirgizia, Tádzsikisztán, Örményország, Türkménla és Észtország; 20 autonóm köztársaság, 8 autonóm terület és 10 nemzeti körzet (az OSZSZSZK-oan 16 autonóm köztársaság, 5 autonóm terület és 10 nemzeti körzet van; az Üzbég SZSZK-ban 1 autonóm köztársaság, a Grúz SZSZK- ban 2 autonóm köztársaság és 1 autonóm terület; a Tazsik SZSZK-ban 1 autonóm terület). Az Októberi Forradalom az ország valamennyi népének és nemzetiségének meghozta a politikai egyenlőséget. Minden szövetséges köztársaság polgárai egyben a Szovjetunió állampolgárai. A nemzetek politikai egyenlőségének kivívása és a nemzeti államiságra való jogaik megvalósítása azonban még nem jelenti a nemzeti kérdés teljes megoldását. jenről van szó, hogy az Orosz Birodalom, a nemzetek nagyhatalmi elnyomásának hosszú időszaka egyenlőtlen helyzetet teremtett az ország közepén és peremterületein élő népek között, mind a gazdasági, mind a kulturális fejlődésben. Ezért a Szovjethatalom elsősorban az ország peremvidékein lakó népek kulturális elmaradottságának felszámolására törekedett. A szovjet kormány valóban forradalmi intézkedéseket hozott a nemzetiségek széleskörű, átfogó jellegű művelődése érdekében, hogy minél gyorsabban felszámolhassa a felnőtt lakosság írástudatlanságát, s mindenkinek -megadja az iskolai tanulás lehetőségét, Az egykori Orosz Birodalom peremvidékein alig akadt néhány orvos, azok is főleg a városokban éltek. A forradalom mindenki számára biztosította az ingyenes orvosi ellátást. Köztársaságainkban jelenleg a lakosság orvosi ellátása jobb, mint a fejlett kapitalista országok töunságéoen. Országunk népei, amelyek a szocialista -forradalom győzelmei után megteremtettek a maguk szuverén nemzeti államaikat, a régi rendszertől rendkívül elmaradott gazdaságot örököltek. Otven esztendővel ezelőtt Közép Ázsia népei körülbelül ugyanolyan helyzetben éltek, mint a Közel- és Középbalét népei. Ma viszont, fél év. század múltán mindegyik szövetségi szovjet köztársaságnak fejlett és korszerű ipara, nagy létszámú munkásosztálya, nemzeti értelmisége van. A Szovje.hatalom évei alatt a köztársaságok ipari termelése- jelentősen fellendült. Így például -Kazahsztán ipari termelése 1966-aa-n a forradalom előtti színvonalhoz viszonyítva lUl-szsresére, Kirgiz-iáé 117-szeresére, mig az egész Szovjetunió viszonylatéban a növekedés 66 szoros. Az ipart termelés erőteljes növekedése tapasztalható a Szovjetunióhoz 1940-ban csatlakozott balti szovjet szocialista köztársaságokban is. A háborús éveket leszámítva, húsz esztendei békés építő-munka áll a Litván, a Lett és az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságok mögött, Ipart termelésük esz -alatt 19—20-szorosára növekedett Nemzeti köztársaságaink gazdaságának fontos vonása a sokoldalúság, a soxágúság. Mindegyikükben megjelentek és ma is jelentkeznek az egész Szovjetunió egységes gazdasági szervezetében pontosan beilleszkedő legkorszerűbb iparágak. E cikk keretéiben lehetetlen felsorolni a Szovjetunió nemzeti köztársaságainak gazdasági fejlődését meggyőző erővel bizonyító valamennyi példát. Ma már nagyjából minden köztársaság az ipari fejlettség azonos szintjét érte el bár egyesek iparilag viszonylag kevésbé fejiették, mint mások. Ezért a XXIII. pártkongresszusnak az új ötéves tervre (1966— 1970) vonatkozó irányelvei az ipari termelés ütemének meggyorsítását írják elő Belorussziában, Kazahsztániban, Litvániában, Moldavában, Tadzsítci-sztánjan, Örményországban. Lenin hangsúlyozta: az egykori elnyomó nemzet internacionalizmusának nemcsak abban kell megnyilvánulnia, hogy formálisan elismeri és tiszteletben tartja a többi nemzet egyenjogúságát, hanem ténylegesen fel is kell számolnia az elnyomatás Időszakában kialakult egyenlőtlenséget. A szovjethatalom megszületése óta eltelt fél évszázad bebizonyította soknemzetiségű államunk -megbonthatatlan szilárdságát. Mindegyik szövetségi szovjetköztárSaság az önkéntesség és az egyenjogúság elveinek alapján lépett a Szovjetunió .Kötelékébe, és az alkotmány értelmében ma is megilleti a kilépés joga. De- egyiknek sem jut eszébe, hogy éljen ezzel a jogával. A félévszázados tapasztalat valamennyi köztársaságot meggyőzte arról, hogy a szövetség szükséges és hasznos minden tekintetben — politikai, gazdasági, kulturális téren egyaránt. Soknemzetiségű államunk szilárdsága, még az olyan súlyos megpróbáltatást is kiállta, mint amilyen a hitleri Németország által ránk kényszerűéit háború volt 1941—1945-ben. Országunkban virágzanak a nemzetek, erősödnek sokoldalú kapcsolataik, kölcsönösen gazdagítják egymás kultúráját, mind szlíárdábbá válik barátságuk, egyre jobban áthatja őket a szovjet hazafiság. A XXIII. pártkongresszus így határozta meg a nemzeti kérdéssel kapcsolatos további feladatokat: „Az országunk politikai, gazdasági és kulturális fejlődése kapcsán felmerülő problémák megoldásában a párt a lövőben is törődik minden egyes nép nemzeti sajátosságaival, s minden szovjet embert a proletár nemzetköziség eszmélnek szellemében, a Szovjetunióban élő népek testvérisége és barátsága iránti rendíthetetlen hűség szellemében fog nevelni.“ A Szovjetunió c. folyóiratból ■ A Szovjetunió utón számos ország választotta a szocializmus útját I ■ Lenin látnoki szavai a gyarmati országok jövőjéről a második világháború befejezése után valóra váltak: a gyarmati országok,Ázsiában és Afrikában sorra rázták le láncaikat, az imperialista idegen elnyomást, ádáz harcot vívtak elnyomóikkal és független országokká váltaki ■ Latin-Amerikában szintén magasra csaptak az imperializmus elleni harc lángjai. Kuba szocialista ország lett. Q3T»
