A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-09 / 28. szám
Kinek van igám? Nyugodt munkakörülmények közölt dolgozni — mindannyiunk óhaja S hogy az valóban így legyen, nem kis mértékben a férfi és nő munkatársak viszonyától is függ. Két újságíró felkeresett néhány üzemet és hivatalt, hogy megtudja, hogyan vélekedik egymásról a „két tábor“. Éva: Titkárnő vagyok, nemrég léptein be a munkahelyemre, érettségi után. Szép, napos, süppedő szőnyeges hivatalról álmodoztam, kedves, figyelmes kollégákról. Elképzeléseim csak részben váltak valóra. Igaz a szobámba besüt a nap és puha szőnyegek borítják a parkettát, mégis ... Munkatársaimmal valahogy nem tudom megtalálni az összhangot. Egyesek eleve rosszat gondolnak rólam, mások félre nem érthetően kedvesek. Hízelegnek, szépeket mondanak, ugyanakkor Idősebb kolléganőimmel szemben egyenesen udvariatlanok. Vajon nincs középút? Mária: Nem tartozom a legfiatalabbak közé. A gyerekeim már fölnőttek, Így semmi sem akadályoz abban, hogy minden erőmet a hivatásomnak szenteljem. Hogyan vélekedem a férfi munkatársaimról? Gyávák, feleslegesen óvatoskodóak. Nem merik senkinek szemébe mondani az igazat. Azzal érvelnek, hogy „családfenntartó“ létükre nem kockáztathatnak. De hol marad a férfias nyíltság? Ez már a múltéi A nőket ugyanakkor lebecsülik. „Nagy az üzem és sok az ügyes nő, de hogy vezető helyre engedjük őket...“ Pedig, ki tudja, lehet, jobban menne minden, ha a nők foglalnának el vezető posztokat... Ilona: A férfiak nem mindig viselkednek úgy, ahogy az Illenék. Sokszor bizalmaskodnak velünk, azzal a felkiáltással, hogy „ha dolgoztok is, azért nők maradtatok!“ Máskor Indokolatlanul durvák, ordenáré kifejezéseket használnak előttünk, s ha tiltakozunk, megint csak készek a válasszal: „Mit kényeskedtek, hiszen egyenjogúak vagytok, nem?l“ Margit: Azt nézik, hogy milyen nehezen járok-kelek az üzletben a fájós lábammal? Nem, nincs semmi különösebb baj. Egy kis baleset történt, ami elég gyakori a munkahelyemen. Egy teli láda esett rá a lábamra. Igaz, fájt az ütés, de valami még ennél Is jobban fájt. — Az üzletvezető hátratett kezekkel sétált fels alá, s nézte, amint négy elárusítónő — köztük én is — küszködik a nehéz ládával. Nem mozdította a kezét akkor sem, amikor a láda rémesett. Természetesen nem az ő kötelessége, hogy az árut cipelje, mégis, ha egy erős, egészséges férfi látja, hogy a nő ilyen megerőltető munkát végez, segítenie kellene! Férfiak — nőkről Károly: A nők csak azért vállalnak állást, hogy a munkahelyükön férjet fogjanak. Nem mutatnak fel nagy eredményeket a munkájukban, ami annak tudható be, hogy értelmi képességeik alacsonyabbak. Megmondom őszintén: ha a kórházba két orvosnőt kell felvennem, mindig úgy Intézem a dolgokat, hogy csak egy embert alkalmazzunk, de — férfit! István: Én nagyon tisztelem a munkatársnőimet. Tudom, hogy sok nehézséggel kell megbirkózniuk. 8 óra a munkahelyen, aztán otthon a házimunka, gyereknevelés ... Nem tudom, hogy ml, férfiak hogyan látnánk el eredményesen ennyi feladatot. És még a „gyöngébb nem“-ről beszélnek! A nők több tiszteletet és elismerést érdemelnének! Rudolf: Üzemünkben a munkások fele nő. Nagy a hajtás, haverkodásra nincs Idő. A tervet teljesíteni kell! És a nők? Derekasan megállják a helyüket. Pedig sokan messziről járnak be, órákat vonatoznak, autóbuszoznak. Nem csoda hát, ha némelyikük időnként „kiborul“. Nagyon óvatosan kell velük bánni, ha azt akarjuk, rendesen menjen a munka. Ferenc: Nahát, hogy a nőkkel mit kell kiállni! Néha azt hiszem reggelenként, hogy temetésen vagyok. Az egyik azért sír, mert a férje elltta a fizetést, a másiknak a gyereke 'beteg, a harmadik óbégat, hogy a lányát nem vették fel az egyetemre... Aztán az a vásárlás! Hol ezért szaladnak ki, hol meg azért. Mi meg közben dolgozhatunk helyettük! Melyik félnek van igaza? Nehéz egyértelműen állást foglalni. Talán akkor járunk el a leghelyesebben, ha kölcsönösen levonjuk a tanulságokat, s hibáinktól megszabadulva próbáljuk elviselhetőbbé tenni a légkört munkahelyünkön. JßeueC&zni ós Franya Katalin 14 éves lévai kislány. Szereti a tánczenét, színészképeket, slágereket gyűjt. Szívesen levelezne hasonló korú és érdeklődésű fiatalokkal. Címe: Levice, ul. Kpt. Jaroša č. 11., ČSSR. Zsofka Sámuel 17 éves, a rózsahegyi szakiskolába jár, szabad idejében sokat sportol. Angol vagy magyar nyelven szeretne levelezni hasonló korú lányokkal. Címe: Ružomberok, pôšt. prieč. 87. okr. L. Mikuláš. ČSSR. Gyurgyanovics Piroska 13 éves, szereti a táncdalokat, színészképeket gyűjt. Szívesen levelezne hasonló korú fiúkkal, lányokkal. Címe: Mýtne Ludany 261., okr. Levice, ČSSR. Juhász Gizella 15 éves és hasonló korú fiatalokkal szeretne magyar nyelven színészképek és hanglemezek gyűjtéséről levelezni. Címe: Palotabozsok, Petőfi út 309., Baranya megye, Magyarország. amint bemutatott három ruha is bizonyltja. A baloldali felső kép nyári délutáni ruhát ábrázol, melyet Igen hatásosan egészít ki a ruha anyagából készült sapka és táska. A jobboldali ruha készülhet vászonból vagy vékony szövetből. Az alsó képen strand-együttest láthatunk, melynek ruháját horgolt szegősás díszíti. Az azonos anyagból készült ruha, bikini és kendő a strandon is „jól öltöztet“.
