A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-10-29 / 44. szám

9toUe%danú &ta&muô.

Ötszáz évvel ezelőtt született Rotterdamban a középkori humanista gondolkodás legjelesebb képviselője, Desiderius Erasmus. Korán árvaságra jutott (apja törvénytelen volt), a gyámjai papnak adták. A kolostort azonban fiatalon otthagyta, s a tudományoknak szentelte életét, az egyházi dogmák rendkívül merész bírálójává vált. Már életében Európa legkiválóbb képességű tudósának számított, a magyarországi tudomány képviselői is példaképüknek tekintették. Élete második felét Németországban töltötte, de gyakran ellátogatott Angliába is, ahol barátságot kötött a kor kiváló filozófusával, Morus Tamással. Morusnak ajánlja leghíresebb alkotását, a Balgaság dicséretét is, ezekkel a szavakkal: „Midőn legutóbb Itáliából Angliába visszatérve, jókora utat kellett lóháton megtennem, hogy az egész időt közönséges beszélgetéssel el ne töltsem, egyfelől közös dolgainkról elmélkedtem, másfelől kedves és tudós barátaimra gondoltam, akiket rég elhagytam. Ezek között legelsőnek te jutottál eszembe, kedves Morusom, s ha rád gondolok, nem csekélyebb örömet nyújtasz nekem a távolból, mintha személyesen velem volnál és élvezvén a te barátságodat, aminél kellemesebb — esküszöm — semmi nincs előttem az életben. Tehát mivel elhatároztam, hogy valamivel foglalkozom, de az idő nem látszott a komoly munkára alkalmasnak, úgy jutott szembe, hogy időtöltésből a Balgaságot magasztaljam.“ Ebből az idézetből is megismerhetjük Erasmus jellegzetesen könnyed, humanista előadásmódját. ügy tünteti fel mintha csak időtöltésből komoly munka helyett foglalkozna a témával, pedig abban a legkomolyabb, a középkori gondolkozásnak szinte valamennyi ellentmondását feltáró kritikája van benne. Stílusa a finom irónia: mindazt megdicséri, amit bírálni vagy elutasítani kellene, hogy az olvasó maga jöjjön rá a dolgok fonákjára. Páratlanul jó módszer az antidogmatikus gondolatok kifejtésére, s a középkori teológia bénító hatalmának leküzdésére. A könyvben cím szerint ilyen balgaságok „dicséretét“ találjuk: Hízelgő költők és szónokok, Hasonló természetű dicsérő

beszédek, A balgaság beszéde rögtönzés, Bal gaság é a bölcsesség határa ..., Teológusok, A szerzetesek, Egyházi beszéd, A szerzetesek tisztelői, Uralkodók, Udvari nagyságok, Püspökök, Bíborosok, Pápák stb. Ebben a körben ilyen kérdéseket nemcsak bírálni volt tilos, hanem az egyház terminológiájától eltérő kifejezésekkel még írni sem lehetett róluk. Nem csoda, ha Erasmusnak ezekért rengeteg üldözést kellett elszenvednie, tűzrevaló eretneknek, Luther szálláscsinálójának kiáltották ki, s ez utóbbiban van is igazság, mert a reformáció előtt ő volt a középkor legnagyobb antidogmatikusa és tekintélyrombolója. Lássuk például, hogyan ír az egyházi ideológia legfőbb őreiről és terjesztőiről, a teológusokról:

„A teológusokat talán tanácsosabb volna hallgatással mellőzni, s fel nem bolygatni ezt a camarinai (bűzös mocsaráról nevezetes szicíliai város — megj.) társaságot, és nem bántani ezt a bűzös fát, ezeket a csodálatosan elbizakodott és ingerlékeny embereket, nehogy tömegesen száz meg száz következtetés-záradékkal nekem essenek és visszaszívásra kényszerítsenek, vagy ha ettől vonakodnám, legott eretneknek kiáltsanak ki. Mert tüstént ezzel a villámmal fenyegetnek, mihelyt valaki kiesik az ő kegyükből... Az Önszeretet boldogító érzésével eltelve, mintha a harmadik égben laknának, bizonyos szánalommal úgy tekintenek le a magasból a többi halandókra, mint a földön csúszó férgekre, s a mesteri meghatározások, következtetések, függelékek és bonyolult tételek tömkeregébe úgy elsáncoliák magukat, s annyi kibúvót hagynak fenn ... ‘

Az említett művön kívül Erasmus írt pedagógiai és nyelvészeti értekezést, közmondásgyűjteményt, egyházellenes röpiratokat s fordította az újtestamentumot, amelyhez az egyházi felfogással ellentétes megjegyzéseket fűzött. „Eretnek" tanaival valóban előkészítette Luther fellépését, de a reformációhoz mégsem csatlakozott, visszariadt a radikális cselekvéstől, megmaradt szobatudósnak. Műveiben egyébként is sok felemás jellegű gondolattal és bíráláttál találkozunk, ami azt bizonyítja, hogy egyes kérdéseket még nem tudott egészen világosan, a teológiától függetlenül szemlélni és megfogalmazni. Mivel pedig a középkorban a vallási kérdéseknek rendkívüli fontosságot tulajdonítottak, Erasmust felemás állásfoglalásáért mind a katolikusok, mind a reformáció hívei meggyűlölték és kárhoztatták.

Magyarországon Erasmus korában még kevés tudós és író élt, de ezek szinte valamennyien ismerték műveit és követőit is. A mohácsi csatában elhunyt 11. Lajos király nevelője, Piso Jakab még itáliai tanulmányai alatt megismerkedett Erasmusszal, s később is levelezett vele. A későbbi magyar erasmisták: Komjáti Benedek pozsonyi kanonok, Pesti Gábor, Szilveszter János nemcsak kritikai szellemű bibliafordításokkal követték a rotterdami mestert, hanem nyelvészeti munkásságától ösztönözve kísérletet tettek arra, hogy az addigi latin helyett a magyar nép nyelvét ápolják és irodalmi nyelvvé fejlesszék.

Cs. S.

Járási Kultu

ACsemadok rimaszombati járási bizottsága, a Járási Művelődési Ház és a Tompa Mihály Klub a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére három napot és estét betöltő programmal lépett nyilvánosság elé. Három napon át tanította, nevelte, szórakoztatta közönségét. És a szándék, az elképzelés mindenképpen dicséretet érdemel, hiszen lehetne-e hasznosabb és fontosabb teendő ezekben a napokban és hetekben a népművelő munka számára, mint a szocialista forradalom fél évszázadának ünneplése? Itt csupán az vehető fontolóra, vajon méltó keretet kapolt-e a világjelentőségű esemény, s a műsor egésze, koncepciója megfelelt-e a célnak.

9 a Hét irodalmi melléklete • 44.

rális Napok

Nos, mint már annyiszor korábban, a rimaszombatiak most sem hagytak kétséget afe-1 lől, hogy képesek nagy és komoly feladat megoldására. Programjukban nem lehet vitatni, kifogásolni semmit, amit három napba foglaltak, sűrítettek, az mind összefüggött a fél évszázados évforduló ünneplésével. Mindebből pedig az következik, hogy a Veres János vezette szervező bizottság munkáját józan megfontoltság, átgondoltság jellemezte! Ezzel magyarázható a műsor tarkasága, sokfélesége is, úgy válogatták össze programjukba a számokat, hogy lehetőség szerint az érdeklődők minden igényét kielégítse.

Ünnepi akadémia, ünnepi megnyitó, pionírok közreműködése, szavalatok, Kuziner Imre előadása, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, Mács Zoltán és Horváth Júlia rendezésében a Fáklya újbóli bemutatkozása, Veres János beszámolója a járás kulturális múltjáról, Fábry Zoltán méltatása, csehszlovákiai magyar írókkal való találkozás és beszélgetés, a zeneiskola növendékeinek Horváth Júlia és Gabonás Tibor vezette hangversenye, Meiczer Éva és Mács Zoltán irányításával a közgazdasági technikum és az általános középiskola ifjúsági vetélkedője, a járás legjobb szavalóinak és prózamondóinak szemléje, az irodalmi színpadok fesztiválja, a Tatran Magyar Üzemének könyvelárusítása, s a különféle szakelőadások is azt bizonyították, hogy a nagyszerű akció kezdeményezői és szervezői tudták, mit akarnak, és nem is tévedtek számításukban.

A közönséget vonzotta, érdekelte a műsor választékossága és sokfélesége, egyetlen nap nem telt volna el úgy, hogy üres széksorok fogadták volna a szereplőket. De nemcsak a választékosság és a sokféleség hódította meg a

szíveket azokban a napokban, hanem rendezők és szereplők, komoly és felelősségteljes felkészülése, a beiktatott programok színvonala és nagyvonalúsága is. Régi igazság, hogy a jó bornak nem kell cégér. A rimaszombatiak Járási Kulturális Napjait sem kellett különösebben propagálni, hiszen a közönség minden ilyen és hasonló jellegű kezdeményezéstől várvalamit és kap valamit. És ez elég is ahhoz, hogy komoly közönség résztvételével folyjon le a rendezvény.

A rimaszombatiak nem titkolták, hogy a három nap eseményeit amolyan főpróbának, felkészülésnek tekintik a jövő évi Tompa-napokra. Velük együtt nagy megnyugvással vettük tudomásul, hogy a főpróba sikerült. A járási Kulturális Napok eseményei komoly visszhangra találtak, és csak sajnálni tudjuk azokat, akik távolmaradtak és nem folytak bele az ünnepbe és ünneplésbe. És ez elsősorban a járás vezetőinek a rovására írható, akik nem tartották érdemesnek a megjelenést. A megnyitóra még csak eljött a járási iskolaügyi szakosztály vezetője, aztán ezzel be is fejeződött minden, senki sem tartotta fontosnak és szükségesnek az akciót, pedig a Nagy Októberi Szocialista Forradalom félévszázados ünneplése jegyében zajlott minden, joggal vártuk volna el tehát, hogy műsorról műsorra megjelenik valaki a járási pártbizottságtól, a járási nemzeti bizottságtól, vagy a városi nemzeti bizottságtól.

Sajnos, nem így történt, a nagyon szép, tartalmas és gazdag három nap csak a népet érdekelte, vezetőit nem, s így a három nap kulturális műsora nem nőhetett naggyá, járási méretűvé, úgy tűnt, mintha' az a néhány lelkes és ügybuzgó ember saját szórakoztatására és és kedvtelésére szervezte volna meg a Járási Kultúrális Napokat!

MÁCS JÓZSEF