A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-15 / 42. szám
ÉT Újabb sikerek 3. és az 5 éves jubileum Képes rejtvény versenyünk a 40. számunkban indulit és 1938 január 1-én fejeződik be. A helyes megfejtéseket egyszerre, és 1968 január S-ig kell eljuttatni szerkesztőségünkbe. A dijakat legkésőbb január 20-ig küldjük meg a nyerteseknek. Kérünk minden versenyzőt, hogy a megfejtésekkel együtt megjegyzéseit, észrevételeit és elképzelésiéit is juttassa el hozzánk: mit tenne Dn, ha a MATESZ igazgatója lenne? Teltek, múltak az évek. A Magyar Területi Színház kapcsolata egyre izmosodott, erősödött a közönséggel. Az 1957/58-as évadra a csehszlovák-magyar kultúrcsere-egyezmény keretében a színházhoz került mint vendégrendező és művészeti vezető, a magyarországi Lendvay Ferenc, a nagysikerű Tanítónő rendezője. A színészek Intézményes, rendszeres oktatásával, valamint a színpadi munkával kapcsolatos instrukciók nyomán az együttes nagyot lépett előre a színpadi beszéd, a professzionális technika és színpadi mozgás terén. Lendvay Ferenc szigorú mester volt, a színészektől a próbán és az előadáson egyaránt a maximumot követelte. Olyan előadások fémjelzik ezt a korszakot. mint a „Ketten a veremben" c. Stehlík komédia, Heltai Jenő „A néma levente“ c. vigjátéka, Rachmanov „Viharos alkonyat“-a valamint az ötéves jubileum bemutatója, Schiller; „Ármány és szerelem“ c. drámája. A Schillerdarabbal a társulat az ötéves színészi munkából vizsgázott. Minden színész és színésznő, akia MATESZ-ban dolgozott, a Schiller előadásban kisebb-nagyobb szerepet Játszott, mivel a darabot kettős szereposztásban tanulta be a színtársulat. A darab sikere és a szakma dicsérete azt mutatja, hogy a MATESZ színészei jói vizsgáztak. Egy-két idézet az akkori sajtókrítikákból: „összegezve; a nagy vizsga lényegében sikerült. Igazolta a színház együttesének fejlődését... (Oj Szó, 1958. II. 6. Gály Iván) „Felsőbb osztályba léphet“ — a címe a Szabad Föld-műves cikkének, amelyben Fónod Zoltán' a következőket írja: „ ... Ha szabályos bizonyítványt kellene kiállítani a komáromi Magyar Területi Színháznak... az előmeneteli rovatba okvetlen a címben foglalt három szót Írnám. Az ok: öt év lendületes, nagy Igyekezettel és akarással teljes, gyümölcshozó munkája, amely ma már bősodrású folyóvá duzzadt...“ (Szabad Földműves 1958. febr. 16.) A HÉT 1958. évi 6. számából: „.. .a komáromi Területi Színház átérezte az ötödik évforduló Jelentőségét, nemes Igyekezetről tett tanúságot s — ha a közönség tapsait tekintjük fokmérőnek, — kitűnőre vizsgázott“. A színház krónikás-könyvében és az egyes darabok dokumentációs blokkjaiban tallózva, jól esik tíz év távlatából Is olvasni a dicsérő sorokat. Mert a dicsérő sorok, a kritika és más recenziók mögött ott áll öt esztendő kemény, megfeszített, művészi munkájának eredménye. Az ünnepi, ötéves évforduló idején nemcsak A képen Ricardo márki látható Lópe de Vega: A kertész kutyája C. vígjátékéból. Melyik Színészünk alakította a szerepet? Podhorský és arch. felv. örömben, de gyászban is része volt a komáromi Magyar Területi Színház együttesének, s vele együtt az egész egyetemes csehszlovákiai színjátszásnak. Eltávozott soraiból Fekete Gyula, a parasztfigurák kiváló alakítója, a sze rénységéröl és emberségéről ismert színművész. Alig múlt 50 éves, amikor a halál kiragadta a MATESZ soraiból. A Jubileumi darabban a Lady Mllfordnak ékszert hozó fejedelmi inas szerepét kellett volna játszania. — A komáromi színészek és a közönség kedvelt Gyuszi bácsija 1950—52-ig az akkori Faluszínházzal járta a falvakat és sok tisztelőt, barátot szerzett művészetének. Gyuszi bácsiról több anekdóta maradt fenn, melyet öltözőben, klubhelyiségben az Idősebb színészgenerációk szájról-szájra adnak át a fiatal kollégának. Aktról anekdoták születnek, azt szerették, kedvelték, figyelték. Az egyik ilyen kis történet Fekete Gyuláról így szól: Gyuszi bácsi, aki Csehov „Háztüznéző“ című darabjában az apát játszotta, nyugodtan állt a kulisszák mögött, jelenésére várva. A színpadon H. Budai Mária és Slposs Jenő vidám jelenete ment, a közönség nevetett, tapsolt. Gyuszi bácsi csak várt, várt. Az ügyelő benéz a színpadra a „klslyukon“, melyet abban az Időben a kulissza vásznába fúrtak, hogy belásson a jelenetre, és azt látja, hogy Budai Mária és Siposs Jenő fel s alá futkosnak, már hatszor is elmondták ugyanazt a szöveget, izzadnak és kétségbeesve tektntgetnek az ajtóra. És ott állt Gyuszi bácsi, nyugodtan várva, keze a kilincsen. Az ügyalő hozzárohan: „Gyuszi bácsi, miért nem mégy már be? Mária és Jenci vért izzadnak a színpadon..." Mire Gyuszi bácsi, szokásos szavajárása szerint, így felelt: „Édes gyermekem, még nem volt végszó ... mit csináljak akkor a színpadon?“ A végszót a nagy nevetésben, tapsban nem hallotta tán? Vagy a színész nem mondta? Mindegy. Gyuszi bácsi jól megizzasztotta partnereit pontosságával: nincs végszó, nincs színrelépés! Azóta a színháznál hasonló esetben ezt mondják a színészre: „Úgy állsz ott, mint Gyuszi bácsi — végszó előtt a Háztűznézőben." — Hát igen, a komoly munka mellett humor is akad a színpadon. 1957-ben Mutatta be színházunk Egri Viktor államdíjas Író drámai költeményét. Mi volt a címe? Dávid Teréz Dódi c. drámájának szereplői láthatóik a képed. Kik ezek a szereplők?
