A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-10-15 / 42. szám

Kémnő vagy a sztriptíz feltalálója 2.

A német kémirodának sikerült az, amivel a párizsi rendőrség hiába próbálkozott: cáfolhatatlan bizonyítékokat szereztek Netley bűncselekményeiről. Csakhogy a császári és királyi kémszakemberek nem azért áldoztak óriási őszszegeket ezekre az okmányokra, hogy segítségükkel egy még oly ügyes, de alapjában véve közönséges betörőt néhány évre börtönbe csukassanak. A rendelkezésükre álló anyagot arra használták fel, hogy megzsarolják vele Netleyt, alias Montessacot, akinek tehetségéről, ügyességéről rátermettségéről meg voltak győződve.

Montessac franciául, németül és angolul éppoly kifogástalanul beszélt, mint oroszul. Szórta a pénzt, pazar jólétben élt, s amellett időnként titokzatosan eltűnt Párizsból és minden ilyen útjáról rengeteg pénzzel és ékszerrel tért haza. A német kémszolgálattól kapta vagy betörés útján szerezte? Montessac haláláig azt állította, hogy miután kém lett belőle, megszűnt betörő lenni. A német kémszolgálat azonban nyilvánosságra hozta, hogy jóval kisebb javadalmazásban részesítette Montessacot, mint amennyi megélhetésére kellett. Persze, ilyen körülmények között fennmarad a kérdés: hogyan lehetséges, hogy a kémszolgálat vezetőinek, akik természetesen gondosan ellenőrizték ügynöküket — már csak azért is, hogy az nehogy kettős játékba kezdhessen — nem tűnt fel, hogy Montessac többet költ, mint amennyit kap?

Montessac nemsokára Mata Harit is beavatta kettős életébe. Amikor 1914 júliusában kitört az első világháború, Mata Hari — az álmárki közreműködésével — már maga is a németek kémügynöke volt. A háború kitörésekor — berlini utasításra — eladta párizsi villáját és a német fővárosba utazott. Nem, nem titokban és rangrejtve: ez túlságosan is egyszerű és éppen ezért átlátszó lehetett volna. Mata Hari a sajtó, a német lapok szüntelen reklámhadjárata, ünneplése közepette érkezett meg Berlinbe, ahol már augusztus első napjaiban a legnagyobb varietében lépett fel.

Ki gondolta volna, hogy a páratlan táncosnő — ekkor már harmincöt éves, de még mindig megengedheti magának, hogy ruhátlanul táncoljon —, aki esténként színpadra lépett, nappal szállodaszobájában tanult? A német kémszolgálat emberei ekkor képezték ki. Nagyon meg voltak elégedve tanítványukkal: rendkívül éleseszű volt, jó a memóriája, gyorsan és pontosan elsajátította a tudnivalókat. És mivel Berlinben már nem kapott több szerződést — ne feledjük, még mindig angol állampolgár volt —, Amszterdamba utazott, ahonnan Időről megtudnia, hogy Mata Hari megírta Párizsba:

Egy alkalommal Londonban járt, amikor az Intelligence Service gyanút fogott. A pompásan működő angol apparátus azonban — ez persze csak később, a kémnő elfogása után derült ki — ez esetben csődö^ mondott. A megfigyelés nem hozott eredményt, semmi, nyoma sem volt annak, hogy Mata Hari valamelyik nagyhatalom szolgálatában állna. Az Intelligence Servicének — legjobb ügynökeiket vetették be ebbe az akcióba — összesen csak annyit sikerült megtudnia, hogy Mata Hari megírta Párizsba: állandóan figyelik őt. Ez azonban nem bizonyíték, hiszen mindezt az asszony egyik postára bízott és a francia fővárosba, egy ismerőséhez címzett levelében olvasták, amelyet felbontottak. Ha Mata Hari kémnő lenne, hogyan bízhatná ilyen fontos közlendőjét a postára? Az Intelligence Service emberei azonban tévesen következtettek.

Ugyancsak tévedtek Montessac márki barátai, akik segítették őt abban, hogy bejusson a franciák repülői közé. A márki minden követ megmozgatott, hogy behívják pilótának. Ebben az időben a repülés még meglehetősen fejletlen volt, mindössze néhány tucat kezdetleges repülőgép repkedett a frontok felett, elsősorban felderítő feladatokkal.

Montessac az egyik felderítő gép pilótája lett. Számtalanszor került bevetésre, felettesei egyik legjobb pilótájuknak tartották. Nem is sejtették, hogy amíg ők a francia hadsereg egyenruháját viselő és a francia hadsereg gépén repkedő Montessactól csak néhány jelentéktelen megfigyelésről kaptak jelentést, a német hírszolgálat számára olyan értesüléseket és híreket szerzett, olyan fényképfelvételeket készített és továbbított, amelyek a német hadvezetés számára felbecsülhetetlen értékűek voltak.

Londonból Mata Hari végleg visszatért Párizsba. Montessac márkival, aki kérésére szabadságot kapott, hogy találkozhassék barátnőjével, mindössze csak néhány éjszakát töltöttek együtt, aztán a márkinak vissza kellett utaznia a frontra. Mata Hari ekkor újabb szerelemre lobbant, mégpedig a francia külügyminisztérium egyik magas rangú tisztviselője iránt. Ez azonban tulajdonképpen nem szerelem — a márki útján a német kémszolgálat utasította Mata Harit erre a kapcsolatra, mert fontos értesülések szerzésével kecsegtetett.

Mata Hari néhány hónapig ismét fellépett a párizsi mulatókban és a francia főváros közönsége, amely már évek óta nem látta, tombolva ünnepelte. Többször is nyilatkozott a lapoknak, hogj? ő nem tud az ö édes párizsi közönsége nélkül élni, de aztán ismét hirtelen búcsút mondott a színpadnak. Felfedezte magában, hogy neki is ki kell vennie a részét a Németország ellen fplyó háborúból, és ezért önkéntes ápolónőnek jelentkezett. Kiképezték, aztán beosztották a vitteli hadikórházba. Vittelben építették ebben az időben a francia légi szolgálat legnagyobb kikötőit. Mata Hari szorgalmasan és gyengéden ápolta a betegeket (emlékszünk rá: Mademoiselle Docteur is fontos értesüléseket szerzett mint hadikórházi ápolónő), szabad idejét pedig az őt körülrajongó repülőtisztekkel töltötte. Egy alkalommal, amikor rövid eltávozásra Párizsba utazott, előállították a francia kémelhárító szolgálat főnöke, La Dpux kapitány elé. A kapitány közölte vele, hogy kémkedéssel gyanúsítják, és figyelmeztetik, hogy legjobb lesz azonnal távoznia Franciaországból, nehogy kellemetlenségei legyenek. A kémnő tiltakozott, a kapitány azonban a fejére olvasta, hogy párizsi ismeretségei és a repülőtisztekkel való barátkozása többre adna okot, mint egyszerű gyanúra. A négyszemközt lefolyt beszélgetés után Mata Hari úgy távozott, hogy Párizsban maradhat, de kötelezi magát, hogy Franciaország érdekeiben végez a továbbiakban kémtevékenységet. A kapitány ugyanis tulajdonképpen nem tudta, hogy Mata Hari évek óta látja el kerülő úton híranyaggal a német kémirodát és hogy barátja, Montessac márki is német kémszolgálatban áll, csupán azért gyanúsította a táncosnőt Franciaország elleni kémkedéssel, hogy megnyerje őt a Franciaország számára folytatott ügynöki tevékenységre.

La Doux kapitány nemsokára fontos értesüléseket kapott a táncosnőtől, aki közben Amszterdamban járt. A kapitány azonnal közölte az adatokat a francia haditengerészet vezérkarával, és alig egy órával Mata Harinak a francia kémközpontban tett látogatása után a francia flottának néhány Földközi-tengeren cirkáló torpedórombolója megváltoztatta útirányát. A hajók néhány tengeralattjárót vettek maguk mellé és aztán egyenesen a marokkói partnak tartottak. Este itt ennek a kis hajórajnak sikerült meglepnie két német tengeralattjárót, amelyek ott horgonyoztak. A francia hadihajók megtorpedózták és elsüllyesztették a németien geralattjárókat.

Mata Harinak ezt a tettét még ma is homály fedi. Elképzelhető, hogy a német kémközponttól kapta azt az utasítást, hogy a tengeralattjárók hollétét hozza La Doux kapitány tudomására. Berlinben ugyanis úgy gondolták, hogy Mata Harinak fedeznie kell magát a már gyanakvó franciák előtt. Ennek a feltételezésnek ellentmond, hogy két tengeralattjáró túlságosan nagy árat jelenthet még oly értékes és ügyes kémnőért is. Más verziók szerint Mata Hari, a német kém, a német hírszolgálat révén bizalmasan értesült a két tengeralattjáró tartókodási helyéről, s pénzért árulta el azokat

a francia hírszolgálatnak részben azért, hogy Franciaországban maradhasson. Ebben az időben ugyanis a kémnő komolyan és őszintén beleszeretett egy orosz tisztbe, akit a vitteli kórházban ápolt.

Montessac egyáltalán nem bánta, hogy barátnője elhagyta őt egy másik férfi kedvéért. Számára az volt a fontos, hogy továbbra is megmaradt ügynökének. A márki továbbra is szorgalmasan és pontosan dolgozott a német hírszolgálat számára, ellátta a berlini kémközpontot a francia repülők terveire vonatkozó anyaggal, továbbá értékes információkat küldött Franciaország belpolitikai állapotáról.

Mata Hari 1916 végén ismét Németországba utazott, a semleges Svájcon keresztül. A kémnő vesztét ez a látogatás, illetőleg az ennek során tanúsított könnyelműség okozta. Oly elbizakodott és elővigyázatlan volt, hogy elment a kölni operába, a német Nachrichtenbüro egyik magas rangú tisztjének társaságában. Az előadáson jelen volt a francia kémszolgálat egyik ügynöke is, aki felismerte és lefényképezte őket. Ez a fénykép volt később perében az egyik legsúlyosabb terhelő bizonyíték.

Különben is ebben az időben sokasodtak a viharfelhők Mata Hari életének addig sem mindig napsütéses egén. A francia hírszolgálat teljes apparátusával keresett egy rendkívül veszedelmes kémnőt, akinek létezéséről a Berlinben működő francia ügynökök adtak jelentést. A Deuxiéme Bureau sokáig Mademoiselle Docteurre gyanakodott, de ugyancsak Németországban tevékenykedő ügynökeinek segítségével sikerült megállapítani, hogy Mademoiseli te Docteur abban az időben Berlinben tartózkodott, tehát egy másik kémnőről van szó. A gyanú egyre inkább Mata Harira terelődött, A Deuxiéme Bureau elhatározta, hogy célravezetőnek látszó provokációt dolgoz ki, és így bizonyosodik meg az igazságról.

La Doux kapitány magához rendelte Mata Harit, és öt levelet adott át neki: ezek a levelek öt olyan emberhez szóltak, akik a belgiumi német megszállás alatt levő területen a polgári lakosság körében éltek és Franciaország javára kémkedtek. A kapitány figyelmeztette, hogy csak abban az esetben szabad Franciaországban maradnia, ha Franciaország javára kémkedik, és éppen ezért használja ki német összeköttetéseit, hogy a megszállt területre juthasson és a leveleket kézbesíthesse. Ezért, a szolgálatért tekintélyes pénzösszeget ígért neki, amelyre jókora előleget is adott.

És ekkor keresztezte Mata Hari útját a végzet: Chilly gróf. A gróf 1915-ben súlyos sebesülten német fogságba került, de később német tisztek ellenében kicserélték. Hazatérte után jelentkezett La Doux kapitánynál.

Chilly grófot betegsége alatt egy Hanna Wittig nevű német ápolónő ápolta, akivel megszerették egymást, úgyhogy az ápolónő követte a francia tisztet, amikor az Svájcon keresztül Franciaországba utazott. Első állomásuk Lausanne volt; itt közölte a kapitány kedvesével, hogy mivel sebesülése miatt a tényleges szolgálatra többé nem alkalmas, a hírszerzőszolgálatban fogja tovább kötelességét teljesíteni. Hanna Wittig, aki teli volt romantikus hajlamokkal, a legnagyobb lelkesedéssel csatlakozott a grófhoz, letette az ápolónői ruhát, nagyvilági nőnek öltözött, és ezentúl mindennapos vendég volt Lausanne előkelő éttermeiben és bárjaiban.

Folytatjuk