A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-10-01 / 40. szám

fiW ffc w W tm o u melt ki nekik helyet, kénytelen volt őket később külön ültetni. Az ikrek túlnyomó része csak másnap érkezett meg, s a beiratkozás után, szalaggal ellátva, rögtön neki is látott az összelsmerkedésnek a Slovan szálló teraszán. Este hátkor aztán kezdetét vette a nagy ikerparádá: a szálló nagy­termében, telt ház előtt rendre .föl­vonultak a párok (hármaalkrek is megígérték Jelenlétüket, de. nem Jöttek el), hogy bemutatkozzanak, s elmondjanak életükből egy-egy Jellemző mozzanatot. A legmulat­­tatóbb epizódokat a közönség taps sál és harsány kacajjal Jutalmaz­ta, s a bemutatkozó végén nép­szavazás döntötte el, melyik női pár kapja az „Iker miss 1987“ el­met. Az est az ikrek műsorával zárult. A vasárnapot a találkozó résztvevői kisebb-nagyobb csopor­tokra oszolva, szabadon válasz­tott programmal töltötték. De hadd .Ismerkedjünk meg kö­zelebbről néhánnyal az Ikrek kö­zül, hadd pillantsunk be az Iker­élet kulisszái mögé. A bratlslaval Benko-lányoknak nemcsak az aTcuk és az alakjuk egyforma, hanem a szellemi életük is: mindketten egészségügyi iskolá­ba Járnak — egy osztályba persze —, s érettségi után mindketten or­vosira szeretnének menni. Gyer­mekgyógyászatra készülnek. Az Is­kolában mindig együtt feleltetik őket, nehogy csalni tudjanak. Mert az egymás helyett való felelés úgy hozzátartozik az Iker-élethez, mint egyik iker a másikhoz: valahány hasonmás-ikret megkérdeztem, mindnél előfordult olykor-olykor, hogy kritikus helyzetben vagy 6 se­gítette ki a párját, vagy a párja őt. A. Benko-lányok tehát elesnek az Ilyen iker-segélytől, de aligha bánják, hisz’ Így legalább mind­ketten megtanulják a tananyagot. Osztályzataik egyformák, mint ahogy egyforma a testsúlyuk és a testmagasságuk is. Am nemcsupán a tanítók eszén Járnak túl az Ikrek. A komáromi Mego-flók egyike, Anton, kezdődő gyomorfekéllyel a nyár elején kór­házba került. Nyolcadikos srác volt, virgonc, gumilabda-testű kis atléta, akinek mindenhez fült a foga, csak az ágyban-fekvéshez nem. Vladimír, az Ikertestvére, rendszeresen látogatta őt a kór­házban, vonzó színekkel ecsetelve a kórházfalakon túli világ sok-sok örömét. Amikor Anton már nem bírta tovább hallgatni Vladimír áradozását, kihívta testvéréit a für­dőszobába, s ott ruhát cserélt ve­le — az egészséges Iker a kór­házban maradt, a fekély-gyanús pedig hazalátogatott egy napra. A kórházban senki nem vett észre semmit, s otthon az édesanyjuk Is csak akkor leplezte le a turpissá­got, amikor Anton vacsorához ült. A „szabadságos“ beteg reggel Is­kolába ment, míg a kórházban fek­vő Vladimír Injekciót kapott, majd fogadta az orvosi vizitet. Délután Anton ,.meglátogatta“ Ikertestvé­rét, a fürdőszobáiban Ismét szere­pet cseréltek, s most nevetve me­sélik cslnyjüket a többi ikernek. Komáromból egyébként több Iker­pár Is megjelent a pöstyénl talál­kozón; a Belobrad-testvérek egész olyanok, mint Jean Paul Belmon­do, a közismert francia filmszí­nész lehetett tizenöt éves korában. Elena és Zdena Rania,ková a liptói Hilbb 2 szülöttel, azé a Hlbbéé, amelynek templomában Balassi Bá­lint alussza örök álmát. Tizennyolc éves szövőnőik. Megtörtént velük, hogy egy napon mentek orvoshoz, s amikor a másikuk a rendelőbe lépett, az orvos haza akarta kül­deni, mondván, hogy egy beteget csak egyszer hajlandó megvizs­gálni. Természetesen a legényeik Is összetévesztik őket, de ezt talán nem Is kell említenem; az udvarlók étejtése, próbára tétele az Ikerspe­­cialltások közé tartozik. A bemutatkozó legtöbb tapsot aratott epizódja alighanem az volt, a,melyet a besztercebányai Éva Űorbalovától hallottunk: — Háborús Ikrek vagyunk, 1943- ban Jöttünk a világra. Amikor édes­anyánkhoz orvost hívtak, megszó­lalt a sziréna. Kisvártatva Jelen­tették a szomszéd szobában vára­kozó apánknak nővérem születését. Aztán újból megszólalt a sziréna, s apánk megtudta, hogy én is a világon vagyok. Akikor összecsap­ta a kezét s fölkláltott: — Te Jó ég, csak a sziréna harmadszor is meg ne szólaljoal A szőke Dvorský-lányok a vág­­besztercel gépgyár tervezői. Az ő külön-élmémyttk diákkorukból származik, abból az Időből, amikor osztálytársaikkal együtt személy­azonossági igazolványukat várták. A fényképész, akt az Igazolvány­­képeket készítette, csupán az egyik iker képeit hozta el az Iskolába, mivel azt hitte, hogy a leány téve­désből kétszer állt a lencséje elé. A másik fölvételt az előhívás után azonnal ÖS3zetépte. Amikor meg­magyarázták neki, hogy Ikrekről van sző, már késő volt új foto­­grafálásra: az Igazolvány-anyagot még aznap le kellett adnlok. A lá­nyok, hogy az Igazolványon egyfor­mán nézzenek ki, hazaíutottaik egy-egy nemrégiben készült képü­kért, ám az Igazolványokat kiállí­tó hivatalnok összekeverte a fotó­kat, s most az egyik Iker kép© a két Igazolványból mosolyog fe­lénk, míg a másiké valahol a rend­őrség páncélszekrényében szomor­­kodlk. Ekecsről két Ikerpár vett részt a találkozón: Németh Gizi és Ma­riska az EFSZ kertészetében dol­gozik, a Monozlay-lényok pedig tlzenkétávesbe Járnak Nagymegyer­­re Az első kettő az unoikafivőrét hozta el tolmácsnak, a másik kettő édesanyjával és nővérével Jött Pös­­tyénbe. Érdekes, az édesapjuk iltt is, ott is össze szokta téveszteni az ikreket, az édesanyjuk azonban soha. Az édesanya — amint a kis Papp-leánykák anyukája is állít­ja — mér csecsemő korúikban meg tudja őket különböztetni egymás­tól, a sírásuk és egyéb jelek alap­ján. Csakhogy a morvaországi Vsetín­­ből érkezett XaSpar-flvérek ezt nem Így tudják. Az egyik a Cirill, a másik a Metód névre hallgat, de édesanyjuk állKólag nem mert vol-Egyforma arc, egyforma termet, közös érdeklődés (Viola és Marta Ban­kóvá) A háború óta rengeteg csúcs- és nem csúcsértekezletnek, találkozónak, kongresszus­nak lehettünk tanúi, ám a sok hi­vatalos és félhivatalos összejöve­tel közepette Is párját ritkító ese­mény zajlott le Pöstyénben szep­tember 9-én és 10 én: hosszú szü­net után ugyanis Itt rendezték meg Csehszlovákia ikreinek máso­dik találkozóját. Hasonló rendez­vénynek tizennégy évvel ezelőtt Gottwaldov volt a színhelye, csak­hogy a mostani „Ikerkongresszus“ ötlete az előbbiétől teljesen füg­getlenül született meg: két pöstyé­­ni gimnazista kislány egy Iskolai CSISZ-gyülésen azzal a Javaslat­tal állt elő, hívják meg híres für­dővárosukba Nyugat-Szlovákia ikreit. Az eredetileg kerületinek tervezett találkozó a sajtó bakija folytán vált országossá. Az újsá­gok a „kerületi" Jelzőt kifelejtve egyszerűen Iker találkozót hirdet­tek, s Így a CSISZ pöstyénl szer­vezete, amely a rendező szerepére vállalkozott, nemcsak az ország minden részéből kapott érdeklődő leveleket, hanem az ország hatá­rain túlról Is. Lengyelországból a hetvenhét éves Mária és Helena Pawlica üdvözölte a találkozó résztvevőit, de az Idős Ikerpár, ko­rára való tekintettel, nem mert nekivágni a hosszú útnak. Hasonló okból maradt otthon a hetvenöt esztendős pllzenl FrantlSka Kocová is, akinek néhány órával fiatalabb húga Jugoszláviában él már csak­nem ötven éve. Az NDK-ből egy szakolcai Ikerpár küldött üdvözle­tét: Oberhofban töltik szabadságu­kat, így csak gondolatban látogat­hatnak el Pöstyémbe a találkozó Idején. Összesen 260 Ikerpár vála­szolt az újságokban közölt fölhí­vásra, s ebből mintegy 140 Jelezte részvételét. Elsőkként a nagyfödémesi Papp­­ikrek futottak be, anyukástől és nagymaimástól. A kis Rőzslka és Katóka most ‘ment második elemi­be, s annyira hasonlítanak egymás­hoz, hogy a tanító néni, aki a tan­év első napján közös padban sze-Háram a kislány, dupla kivitelben A Németh-lányok Ekecsről ► /, V ' Mát «*$1 sial:, am

Next

/
Thumbnails
Contents