A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-01 / 40. szám
Műkedvelő színjátszóink Négy hónap telt el a Jókal-napok színházi fesztiválja óta. Elhangzottak az értékelések és az együttesek tagjai a nyári hétköznapokon néha talán visszagondoltak a téli és tavaszi sikerekre. Most újból előtérbe kerül a műsorválasztás gondja, a szereplők kiválasztása, a próibák és fellépések szervezése, hogy a közművelődésnek ennie szórakoztató, de komoly, Németh Gézéné — Mirandolina nevelő Jellegű szakaszén egy újabb lépést tegyünk előre, elsősorban a Járási fesztiválok felé, majd ismét, Immár az ötödik Jókai-napok fesztiváljáig. Visszatekintve az elmúlt színházi Időszakra, fontosnak tartjuk, hogy egy-egy város színjátszó mozgalmáról szóljunk, különösen akkor, ha az említett helyről már részt vettek a színjátszók a komáromi fesztiválon. Ez esetben Szepsl város színjátszóiról szeretnénk néhány dicsérő szót mondani. Ismeretes, hogy a Csemadok szepsl helyi szervezetének színjátszói az 1965-ös Jókal-napokon Csiky Gergely: Buborékok című színművével vettek részt a fesztiválon. Azóta Szepstben újabb együttes alakult, mégpedig a ‘magyar középiskolában és nemes versengés indult a két színjátszó csoport között. A neme3 versengés eredménye, hogy az Iskolai szakszervezet színjátszói az elmúlt Időszakban Goldoni: Mirandolina című komédiáját mutatták be nagy sikerrel. Az újonnan alakult együttes rendezője, Fecske Imre komoly munkát végzett, elsősorban a szereplők megválasztásánál, majd a színmű -betanításával. Goldoni bővérű komédiáját a Jó szereposztás, a korhű kosztümök és díszletek, valamint a szereplők meglepően Jó mozgáskultúrája vitte sikerre. Az új együttes legnagyobb erőssége a Mlrandollnát alakító Németh Gézáné. Alakítása átélésben, szövegtudásban, mozgástechnikában felülmúlta a megszokott átlagot, amit nyújtani képes egy újonnan alakult együttes tagja. Ott, ahol Ilyen tehetségek vannak, nem kell fél-nl az újrakezdésektől, illetve új együttesek alakításától. Természetes, hogy egy szereplő, bármily nagyszerű Íj -az alakítása, nem viheti sikerre a darabot. Szepstben az új együttes minden tagja hozzájárult a siker eléréséhez, nevezetesen: Gebe József, Fecske Imre (mint szereplő Is), Relkovszky József, Lukács Jánosné, Paulina Mthályné, Balázs Géza és Répás István. Kívánságunk csak annyi; az új együttes az új Idényben Is kezdje meg felkészülését, hogy arról időben értesülést szerezzenek a Járási, majd a központi szervek Is, miután ez is feltétele a szélesebb körben való megismerésnek, és nem utolsó sorban annak, hogy az együttes részt vegyen a Járási, majd a központi fesztiválon. E rövid híradáshoz -még annyit, hogy a Járási székhelyeken kívül más városaink Is követhetnék a szepslek példáját. Különösen azok a városok, ahol az utóbbi időben Jóformán elfelejtették, mit is jelent sokirányú közművelődésünkben a műkedvelő színjátszás. Ilyen városunk nem is kevés van. A felsorolást kezdhetnénk mindjárt Somórjával és folytathatjuk Nagymegyetrel, ögyallával, Ipolysággal, Tornaijával, Királyhelmecce-1 és Balázs Géza — Fabrtcló pincér Nagykapossal. A jelzett helyeken az utóbbi években szinte semminemű tevékenység nem tapasztalható. Ezért tartjuk komoly jelentőségűnek Szepsl város színjátszóinak mozgalmát és sikereit. Bízunk abban Is, hogy a Jövő évben, az, ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Jókal-napok színházi fesztiválján. Ismét köszönthetjük a szepsleket. És talán köszönthetjük azokat Is, akik eddig nem szerepeltek a fesztiválon. Nem kell hozzá más, mint következetes munka. _gyi— Félévszázados munkásdalárda Schlár Józseffel, a munkásmozgalom veteránjával beszélgetve sok érdekesség került ceruzavégre Komárom nagymúltú dalárdáiról. — Énekkarunk közel télszáz éves — mondja a hajógyárban dolgozó Schlár József. — Különböző politikai események sokszor kényszeritették rövidebb vagy hosszabb némaságra. Most a Járási Építkezést Vállalat kórusaként működik, s a neve: Komáromi Egyetértés Munkásdalárda. Ennek a munkásénekkarnak bizony megalakulásától kezdve komoly harcot kellett vívnia fönnmaradásáért. Mindig emlékezetemben él X938. május elseje: amikor a hitleri Németország a Csehszlovák Köztársaság nyugati kapuit döngette, s amikor már elóre vetette árnyékát a fasiszta megszállás, a munkásosztály nemzetközi, nagy ünnepén a Klapka térre kivonult kórus bátran, határtalan lelkesedéssel énekelte az Internaclonálét. Méltán elmondhatjuk tehát, hogy a dalárdának nemcsak kulturális, hanem politikai hagyományai is vannak. Tagjainak a dalkultúra iránti szeretetét bizonyltja, hogy bármennyire is elgáncsolták ókét a különféle akadályok, mindig volt hozzá erejük, hogy talpra álljanak. így történt az idei Jókai-napok alkalmával is. Mivel a kórus első Ízben készült részt venni a Jókal-napok rendezvényein, érthető volt a szereplés előtti elfogódottság. A megritkult sorok, őszbe borult halántékok nem nagy sikerre adtak kilátást. De amikor a dobogón Vasa Lajos Erkel-dijas zeneszerző és karnagy vezényletével fölcsendttlt a dal, minden aggály és bizalmatlanság szertefoszlott. A közönség szűnni nem akaró tapsától megfiatalodva ragyogtak a szemek — újjászületett a kórus. A Jókal-napok újabb patinát vonnak Komárom kultúrájának fölbecsttlhetetlenül gazdag múltjára. A város minden lakóját végtelen büszkeség hatja át, ha arra gondol, milyen kevés városnak adatott meg, hogy olyan világnagyságokat mondhasson a magáénak, mint Jókai Mór, Lehár Ferenc és mások. Am a dicső múlt fénye az utóbbi évtizedek alatt nagyon megkopott. Hol vannak azok az idők, amikor Komárom dalkultúráját nyolc énekkar képviselte? Mert valaha Így volt: nem kevesebb, mint nyolc kórus működött városunkban. Ma, amikor népi demokratikus rendszerünk teljes szabadságot biztosit az itt élű nemzetek kulturális fejlődésének, minden dalszerető polgártársunktól joggal elvárjuk, hogy képességeinek megfelelően támogassa szeretett Komáromunk több évszázados hagyományokra vlszszatekintű dalosmozgalmát. Hol vannak a többi dalárda még életben lévő tagjai, hol a komáromi magyar pedagógusok népes gárdája? Hol vannak mindazok, akiknek az ilyen nemes küldetésben élen kellene járulok? Köszönettel és elismeréssel tartozunk azoknak, akik szabadidőnk problémáira a társadalmi munkában, a kulturált szórakozásban és szórakoztatásban keresik a megoldást, s fáradságot, föláldozott estéket nem sajnálva munkálkodnak városunk hírnevének öregbítésén. S reméljük, hogy a ma még túlnyomórészt ötven-hatvanévesekbúl álló Egyetértés Munkásdalárda felé a Jövőben az ifjúság is megtalálja az utat. SZÉNASSY jAnos Palásti tudósítás A j'ó munka dicséret« Palást a lévai járás legnagyobb községei közé tartozik. Több mint kétezer lakosa van. A lakosság nagy része a jól gazdálkodó termelőszövetkezetben dolgozik. Elégedettek lehetünk a tömegszervezetek tevékenységével ts. A legderekasabban talán mégis a Csemadok-szervezet veszt kt a részét a munkából. Színjátszói minden évben új darabot tanulnak be, amelyet a környező falvakban is bemutatnak. Az elmúlt évadban Tóth Ede: A falu rossza c. színmüvét adták elő. A jó munka jutalmául a Csemadok tagok a nyáron lengyelországi kiránduláson vettek részt. Csáky Károly Nyttracsehtn mindössze két évvel ezelőtt alakult meg a Csemadok helyt szervezete, húsz taggal. A szervezet létszáma azóta jelentősen gyarapodott. A nyttracsehtek az elmúlt két évben alaposan kivették a részüket a kultúrmunkából. Színdarabokat tanultak be és ezekkel meglátogatták a környező falvakat ts. Ez évben a járási titkárság támogatásával körzeti dal- és táncünnepélyt rendeztek. Az ünnepélyen a járás legkiválóbb szavalót, énekeset és tánccsoportjal vettek részt. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Csemadok nyttracsehl helyi szervezete eredményes munkát végzett. A jövőben pedig még jobb munkát végezhet, ha az Ifjúságot Is bevonja a kulturális tevékenységbe. — AD —
