A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-01 / 40. szám
Kopogj az ajtón Lovas Róbert — S. Nagy István szerzeménye Slow-rock Vers Énekelte Koncz Zsuzsa Alenlngrádiak ts, de minden szovjet ember egyszerűen így hívja: Goród Lemyina. Lenin életében szó sem lehetett arról, hogy valamit is róla nevezzenek el. A halálát követő második napon azonban az újjá teremtett egész ország akarata érvényesült, amikor Pityer, a volt Szentpétervár felvette a világ első munkás-paraszt állama megteremtőjének, Leninnek a nevét. Dehát ez így is természetes, hisz ebben a városban minden rög a nagy vezérről, az általa elindított, új világot formáló forradalomról mesél. Most, amikor a szovjet emberek A Forradalom városa új életük 50. évfordulójának megünneplésére készülnek, ebben a városban a régi nagy harcok, az új világot formáló kezdeti lépések nagy romantikáját kelti életre az újraátélés hangulatával együtt a város minden történelmi pontja. Leningrádról a különböző prospektusok és egyéb ismertető kiadványok százai mondják el az érdeklődőknek a városra vonatkozó legfontosabb tudnivalókat. Az Idevetődő ember azonban rendszerint mégsem ezekből ismeri meg ezt a viszonylag fiatal, de rendkívül nagy múlttal rendelkező várost. Fiatal, mert mindössze 1703- ban alapította I. Péter cár, hogy aztán róla elnevezve, 1712-től egészen 1918-ig Oroszország fővárosa legyen. Nagy múltú viszont, mert azon kívül, hogy századokon át itt döntöttek ennek a hatalmas birodalomnak a sorsáról, Itt érlelődött meg és jutott diadalra 1917 októberében az a forradalom is, mely — ma már méltán mondhatjuk — világformáló lett. És a leningrádiak kegyelettel őrzik az emlékeket, melyek a nagy eseményekhez fűződnek. A város kikötőjében ma is abban a helyzetben áll az Auróra cirkáló, mint amikor a forradalom kezdetét jelző lövést leadta. Ma már zarándokhelynek Is beillik, hisz nemcsak a szovjet emberek tartják szinte elsőrendű kötelességüknek, hogy megtekintsék. Nem egyszer álltam magam is mellette, elnézve az erre járó külföldieket, az arcukról tükröződő áhítat, anal világnézetükre való tekintet nélkül minden esetben megértéssel vegyes elismerésükről árulkodott. A várostól északra ma is kegyelettel ápolják azt a kis kalyibát, _ amelyben Lenin húzódott meg annak Idején a cári kopók elől. Ugyanilyen eredeti érintetlenségben találjuk meg az egyik külvárosiban azt a kis padlásszobát is, mely szintén Lenin rejtekhelyéül szolgált a forradalmat megelőző viharos napokban, s ahol a dolgozó nép forradalmának taktikájára vonatkozó zseniális útmutatásait dolgozta ki. A város lakóinak nagy szeretetére vall, hogy még ezeket a jelentéktelennek tűnő helyeket is meg tudták óvni a második világháború viharában. A német megszállók már 1941 őszén körülzárták a várost, s rettenetes erejű támadásaik 900 napig tartottak. A város védői azonban a legembertelenebb nélkülözések, az éhség és járványok ellenére sem adtáik fal Lenlngrádoit, kiállták a borzalmas megpróbáltatásokat, mesébeillő bátorsággal és kitartással verekedtek az ellenséggel. Ezt a várost a németek nem tudták elfoglalni. Itt nem jártak bitorlók. A ml nemzedék hálájának csak szerény megnyilvánulása tehát az, hogy Leningrad kétszer kapta meg a Hős Város kitüntetést. A közszeretet, a szovjet emberek Lenlngrád Iránti nagy tisztelete révén aztán újjáépült, még szebb lett Lenin városa. Napjainkban nemcsak a legnagyobb balti-tengeri kikötő, hatalmas iparváros, hanem a Szovjetunió és egyben a világ egyik legnagyobb kulturális központja Is. Régi pompájában áll az Admiralitás Palotája, melynek alapját 1704-ben rakatta le I. Péter cár. Az előtte álló tér tulajdonképpen Leningrádi látkép. Balról jobbra: az Ermltázs és a Téli Palota, az Admiralitás palotája, az Izsáik székesegyház és a két világító oszlop közBtt a volt Tőzsdepalota, ma tengerészeti múzeum.
