A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-10 / 37. szám
S. L., a komáromi hajógyár alkalmazottja: — Nálunk már régóta bevezetett dolog, hogy a hónap minden harmadik szombatja szabad. Legénykoromban Ilyenkor hazautaztam a szüléimhez, Összeültem a régi pajtásokkal, elbeszélgettünk, udvarolgattunk, táncolni jártunk. Fiatal házas koromban nem is tudom mivel ment el ez az Idő, észre sem vettem, de Jól elment. Aztán, hogy két évre megszületett a kislányom, rendszeresen kell látogatnunk az anyósomat, mert nagy szemrehányásokat kapunk, ha egy alkalmat Is elmulasztunk. Nem Is ebben lenne a hiba, de alighogy beteszem magunk után a kiskaput, már hallom: „De jó, hogy jöttök, úgy kifogytam a vágott fából ...“ Aztán mehetek fát hasogatni, vizet hordani, a veteményest öntözni, a kerlj^st Javítani, a tyúkolat, nyulak ólait rendbehozni,;. Belátom, az anyósom egyedül van, idős asszony, nincs ereje mindenre, de hát — nem Így képzeltem. Aztán tessék mondani, mlg vőlegény koromban oda1 járogattam, mtért nem volt minderre szükség? A nevemet aztán nehogy kilrjákl Szalay Pál, a2 Állami Bank tisztviselője: — Felpakolok mindent, amire csak szükség lehét egy 2 napos túránál, kisfiámat vagy a kislányomat felültetem a motor hátsó ülésére, begyújtok, s elindulunk az országjárásra. Nagyon szeretem a természetet, s a változatosság kedvéért a komáromi síkság után dímbes-dombos helyeken kötünk ki, s ott töltjük el a hétvéget. A felesé- * gémét Ilyen túrákra csak nagy ritkán sikerül elcsalnom, mert azt mondja, hogy örül, ha Ilyenkor nyugodtan elvégezheti mindazt a házi munkát, amivel hátrálékban van. Nem tudom nem lehetne-e ezt mégis másképp megszervezni, mert hiszen szabad szombatok nem voltak mindig, s akkor is csak megvoltunk valahogy. Az asszonyok talán túlságosan is rabjai a háztartásnak. C. E. gépírönő: — Idén végeztem a kereskedelmit és első hete, hogy állásban vagyok. Most vár rám az első szabad szombat, így arról nem beszélhetek, hogy mivel szoktam tölteni, legfeljebb a terveimről, hogy ezután mire akarom felhasználni ezeket a napokat. A holnapi szabad szombatomon konkrét feladat vér, lakás után nézek majd. Unokahugom-Hurrá, szabad szombat! A kort, amelyben élünk, leggyakrabban tálén ezzel a jelzővel illetjük: rohanó. Találó kifejezés, mert rohamos léptekkel fejlődnek a tudományos és technikai ismeretek, rohamosan szaporodik az emberiség, s rohannak maguk az emberek is, különösen a nagy városokban. Rohannak a munkába, onnét rohannak haza az üzletekbe (ahol aztán a rohanáshoz szokott lábaknak néha annál többet kell toporzékolva várakozni a sorokban, míg célhoz érnek) és szórakozni is rohannak. Csoda, hogy ezt a rohanó tempót nem vette át öreg glóbuszunk is és napi körforgását ugyanúgy 24 óra alatt végzi el, akárcsak ezredévekkel azelőtt. Az ezredévek óta a földgolyón élői ember is tulajdonképpen hasonlóan konzervatív lény maradt, a mind gyorsabb tempó ellenére is. Ma is szeret elmélázni, csámborogni, heverészni ágyban, vízparton. De hát erre az ősi apró kedvtelésekre a nagy rohanás közben alig marad ideje. Így azután a rohanást egyre többen pihenik ki az ideggyógyászok, pszichiáterek, és pszichológusok várószobáiban. Hoppl Itt baj van — koppintott homlokára a civilizált emberiség — tenni kell valamit. S a gondolat nyomán megszületett a tett, illetve az 5 napos munkahetek, szabad szombatok. S az emberek fellélegeztek. Na, majd most! Aztán kiderült, hogy az annyira sóvárgott szabad idő többlettel sokan nem is tudnak mihez kezdeni. (Egyesek szerint azért, mert ilyen jelentéktelen szabad idő többlettel mit is lehetne kezdeni. Mindjárt más lenne, ha heti 3—4 szabad napról lenne szó.) Világszerte probléma lett a szabad idő felhasználása. Statisztikákat állítanak össze arról, ki, hogyan, hol, mivel, kivel tölti a szabad idejét. Komoly munkák jelennek meg, jó tanácsokkal a tanácstalanoknak, hogy Így és Így tegyék, s óva intenek, hogy miként ne. Mi nem tanácsolunk és nem óvunk, csupán egy kis szúrópróbát végeztünk, hogyan használják fel a szabad szombatokat, és egyáltalán a szabad időt az emberek a mi vidékünkön. Íme. mai, aki Itt jár konzervatóriumba, szeretnénk együtt lakni. Nagyon jól megértjük egymást, s azt hiszem, ha tervünk sikerül, nagyon kellemesen tudjuk majd eltölteni szabad Időnket. Engem érdekelnek a régi várak, műemlékek, amelyekről hallottam, tanultam, s ezekkel szeretnék most majd a valóságban megismerkedni. S ha majd megtakarítok egy kis pénzt, nagyobb kirándulásokat Is teszek, úgy gondolom, szép lenne egy pesti színházi este, ha pedig az időjárás a szobában tartja az embert, ott van az a sok szép és jő könyv, amit még mind el szeretnék olvasni. B. K. adminisztratív munkaerő: — Mielőtt még divatba jöttek volna a szabad szombatok, arra' használtam fel a szabad perceket, hogy nyelveket tanultam. Ez volt a hobbym. Nyelvtudásomat kamatoztatom most a szabad szombatokon, mert megállapodást kötöttem a Cedokkrl, hogy ilyen alkalommal felcsapok idegenvezetőnek. Magyar, olasz, angol és német turistákat vezetek különböző fürdőhelyekre, mutogatom, s magyarázom mindazt, amit nálunk látni és ismerni egy külföldinek érdemes. Számomra ez a legnagyszerűbb program, amit szabad szombatjaimra csak elképzelni tudok, s méghozzá a kellemes együtt jár a hasznossal, hiszen ezt a kedvtelésemet anyagilag Is honorálják. Belföldön az utazási költségeken és a teljes ellátáson kívül 70 korona napidíjat kapok, magyarországi kirándulás alkalmával^ pedig napi 170 forintot. Aki tudja, csinálja utánam. O. K. 6 hét
