A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-09-10 / 37. szám

S. L., a komáromi hajógyár alkalmazottja: — Nálunk már régóta bevezetett dolog, hogy a hónap minden harmadik szombatja szabad. Le­génykoromban Ilyenkor hazautaztam a szüléim­hez, Összeültem a régi pajtásokkal, elbeszélget­tünk, udvarolgattunk, táncolni jártunk. Fiatal há­zas koromban nem is tudom mivel ment el ez az Idő, észre sem vettem, de Jól elment. Aztán, hogy két évre megszületett a kislányom, rendszeresen kell látogatnunk az anyósomat, mert nagy szem­rehányásokat kapunk, ha egy alkalmat Is elmu­lasztunk. Nem Is ebben lenne a hiba, de alighogy beteszem magunk után a kiskaput, már hallom: „De jó, hogy jöttök, úgy kifogytam a vágott fá­ból ...“ Aztán mehetek fát hasogatni, vizet hor­dani, a veteményest öntözni, a kerlj^st Javítani, a tyúkolat, nyulak ólait rendbehozni,;. Belátom, az anyósom egyedül van, idős asszony, nincs ereje mindenre, de hát — nem Így képzeltem. Aztán tessék mondani, mlg vőlegény koromban oda1 já­­rogattam, mtért nem volt minderre szükség? A nevemet aztán nehogy kilrjákl Szalay Pál, a2 Állami Bank tisztviselője: — Felpakolok mindent, amire csak szükség le­­hét egy 2 napos túránál, kisfiámat vagy a kislá­nyomat felültetem a motor hátsó ülésére, begyúj­tok, s elindulunk az országjárásra. Nagyon szere­tem a természetet, s a változatosság kedvéért a komáromi síkság után dímbes-dombos helyeken kötünk ki, s ott töltjük el a hétvéget. A felesé- * gémét Ilyen túrákra csak nagy ritkán sikerül el­csalnom, mert azt mondja, hogy örül, ha Ilyen­kor nyugodtan elvégezheti mindazt a házi mun­kát, amivel hátrálékban van. Nem tudom nem le­hetne-e ezt mégis másképp megszervezni, mert hiszen szabad szombatok nem voltak mindig, s ak­kor is csak megvoltunk valahogy. Az asszonyok talán túlságosan is rabjai a háztartásnak. C. E. gépírönő: — Idén végeztem a kereskedelmit és első hete, hogy állásban vagyok. Most vár rám az első sza­bad szombat, így arról nem beszélhetek, hogy mi­vel szoktam tölteni, legfeljebb a terveimről, hogy ezután mire akarom felhasználni ezeket a napo­kat. A holnapi szabad szombatomon konkrét fel­adat vér, lakás után nézek majd. Unokahugom-Hurrá, szabad szombat! A kort, amelyben élünk, leggyakrabban tálén ezzel a jelzővel illetjük: rohanó. Találó kifejezés, mert rohamos léptekkel fejlődnek a tudományos és technikai ismeretek, rohamosan szaporodik az emberiség, s rohannak ma­guk az emberek is, különösen a nagy városokban. Rohannak a mun­kába, onnét rohannak haza az üzletekbe (ahol aztán a rohanáshoz szokott lábaknak néha annál többet kell toporzékolva várakozni a sorokban, míg célhoz érnek) és szórakozni is rohannak. Csoda, hogy ezt a rohanó tempót nem vette át öreg glóbuszunk is és napi kör­forgását ugyanúgy 24 óra alatt végzi el, akárcsak ezredévekkel azelőtt. Az ez­redévek óta a földgolyón élői ember is tulajdonképpen hasonlóan konzervatív lény maradt, a mind gyorsabb tempó ellenére is. Ma is szeret elmélázni, csám­borogni, heverészni ágyban, vízparton. De hát erre az ősi apró kedvtelésekre a nagy rohanás közben alig marad ideje. Így azután a rohanást egyre többen pihenik ki az ideggyógyászok, pszichiáterek, és pszichológusok várószobáiban. Hoppl Itt baj van — koppintott homlokára a civilizált emberiség — ten­ni kell valamit. S a gondolat nyomán megszületett a tett, illetve az 5 napos munkahetek, szabad szombatok. S az emberek fellélegeztek. Na, majd most! Aztán kiderült, hogy az annyira sóvárgott szabad idő többlet­tel sokan nem is tudnak mihez kezdeni. (Egyesek szerint azért, mert ilyen jelen­téktelen szabad idő többlettel mit is lehetne kezdeni. Mindjárt más lenne, ha heti 3—4 szabad napról lenne szó.) Világszerte probléma lett a szabad idő felhasz­nálása. Statisztikákat állítanak össze arról, ki, hogyan, hol, mivel, kivel tölti a szabad idejét. Komoly munkák jelennek meg, jó tanácsokkal a tanácstalanoknak, hogy Így és Így tegyék, s óva intenek, hogy miként ne. Mi nem tanácsolunk és nem óvunk, csupán egy kis szúrópróbát végeztünk, ho­gyan használják fel a szabad szombatokat, és egyáltalán a szabad időt az emberek a mi vidékünkön. Íme. mai, aki Itt jár konzervatóriumba, szeretnénk együtt lakni. Nagyon jól megértjük egymást, s azt hiszem, ha tervünk sikerül, nagyon kelle­mesen tudjuk majd eltölteni szabad Időnket. En­gem érdekelnek a régi várak, műemlékek, ame­lyekről hallottam, tanultam, s ezekkel szeretnék most majd a valóságban megismerkedni. S ha majd megtakarítok egy kis pénzt, nagyobb kirán­dulásokat Is teszek, úgy gondolom, szép lenne egy pesti színházi este, ha pedig az időjárás a szobában tartja az embert, ott van az a sok szép és jő könyv, amit még mind el szeretnék olvasni. B. K. adminisztratív munkaerő: — Mielőtt még divatba jöttek volna a szabad szombatok, arra' használtam fel a szabad perce­ket, hogy nyelveket tanultam. Ez volt a hobbym. Nyelvtudásomat kamatoztatom most a szabad szombatokon, mert megállapodást kötöttem a Ce­­dokkrl, hogy ilyen alkalommal felcsapok idegen­­vezetőnek. Magyar, olasz, angol és német turistá­kat vezetek különböző fürdőhelyekre, mutogatom, s magyarázom mindazt, amit nálunk látni és is­merni egy külföldinek érdemes. Számomra ez a legnagyszerűbb program, amit szabad szombat­jaimra csak elképzelni tudok, s méghozzá a kel­lemes együtt jár a hasznossal, hiszen ezt a kedv­telésemet anyagilag Is honorálják. Belföldön az utazási költségeken és a teljes ellátáson kívül 70 korona napidíjat kapok, magyarországi kirándu­lás alkalmával^ pedig napi 170 forintot. Aki tudja, csinálja utánam. O. K. 6 hét

Next

/
Thumbnails
Contents