A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-27 / 35. szám
Amikor beköszönt a lengyel tengerparti Idény, sürü embertömeg szorong a strandon, zsúfolt vonatok önttk magukból a kirándulókat és turistákat, megtelnek az üdülőhelyek és a szállodák. Nemcsak a nyarálóotthonok, hanem a magánszállások Is csordultig vannak vendégekkel. Egyre több külföldi turista (még Csehszlováktá-Udansk müemlékjellegü város, klkütfi ás tudományos központ, vajdasági székhely. Óvárosát romokból építették újjá; képünk az Óváros egy romantikus részletét mutatja be. ból is) keresi fel a lengyel tengerpartot. Legúfabban a svéd turisták érkeznek nagy tömegekben: kompon főnnek Ystadból Swlnouj- Sctéba. Ez ma már szabályos közlekedést mód Lengyelország és Svédország között. De a lengyel tengerparton nemcsak strandok vannak — bár természetesen ezek' jelentik a legnagyobb attrakciót. Az 550 kilométeres lengyel tengerparton három nagy ktkötó van: Szczecin, Gdynia és Gdatlsk, továbbá egy sereg ktsebb halászktkötó, mint Ustka és Kolobrzeg. A lengyel tengerpart nevezetessége két szépen, nem egyszer régi műemlékeivel együtt újjáépített város: Gdatlsk, amelynek óvárosi negyede ma a legszebb egész Lengyelországban, és a teljesen lerombolt Szczecin, amelynek ma közel negyedmillió lakosa van. Végfal, a lengyel tengerparton hajógyárak is vannak. A gdaňskt hajógyár ma a legnagyobbak közé tartozik a világon, tízezertonnás hajókat és nagy halászati bázlshajókat épít, amelyeken a halakat fel ts dolgozzák. Halászhajók építése terén Lengyelország ma világviszonylatban a második helyen áll. A szczecini hajógyár a német uralom alatt csak kis hajójavító Gdaúsk: régi kikötödaru a Vlsztulaágon, a város egyik legrégibb műemléke üzem volt — ma nem az utolsó helyet foglalja el a lengyel hajóiparban. A lengyel tengerparton sok ezer ember él a tengerből. Olyan emberek, akik 1945-ben jöttek ide először — és végleg Itt maradtak. Az 550 km hosszúságú tengerpart Integrális része a visszaszerzett lengyel földnek, véglegesen egyesült az anyaországgal. (Interpress) Hajónk Eritrea fő kikötőjében, Massza vában horgonyoz. Elviselhetetlen a hőség. Hiába várunk egyhíilést, a nap egyre pazarabban ontja sugarait. A város az öböl partján húzódik, hatalmas sziklás hegyek lábánál. Falai közt hiába keresünk védelmet, a levegő Itt Is nehéz. Trópusi éghajlat. Csak az este hoz némi enyhülést. Masszava tipikusan keleti város. Utcácskái szőkék, sok az átjáró. A nappali forróség idején Maszszava is kihalt, mint a többi keleti város. Vagy talán mégsem? A bennszülött negyedek árnyékos helyein mindenütt embereket látunk. Persze nem szorgos tevékenység közben, a nagy forróságot még az ő szervezetük sem viselné el ilyenmód. Az úton vagy a Járdaszegélyen ülve pihennek, esetleg alszanak. A fekete testeket zümmögő légyrajok lepik el, de az alvók mintha észre sem vennék ezt. A déli órákban megáll a munka, az üzletek, bárok lehúzzák redőnyeiket. Napnyugta előtt újra megélénkül a város. Az üzletek kinyitnak, a kereskedők nagy buzgalommal kínálják többnyire amerikai vagy Japán eredetű árujukat. Kigyulladnak a bárok és éjszakai mulatóhelyek neónjai, előttük csábos fekete szépségek sétálnak. Kis pultok előtt cipőtisztítók görnyednek, s hangos szóval próbálják rávenni a járókelőket lábbelijük rendbehozatalára. Akad is munkájuk bőven. Az utcák olyan porosak, hogy néhány lépés után szürke lesz a legfényesebb cipő is. A bennszülötteknek bezzeg nincs gondjuk a cipőtisztításra. Mezítláb járnak. Persze nem divatból. Eritrea lakosságának életszínvonala nagyon alacsony. Bár beszámolómat a városi élet bemutatásával kezdtem, mindjárt hozzá kell tennem, hogy igen sokan élnek a hegyekben is, elég primitív körülmények között. Gyűjtögetéssel, halászattal és kécsketenyésztéssel foglalkoznak. Földművelésre kevés a lehetőség, a nap mindent felperzsel. Eritrea nemrég Jelentős eseményt élt át. Sikerült kiűzni az olasz gyarmatosítókat, a területet Etiópiához csatolták. Eritrea már a közeljövőben jelentős fejlődésen mehet át. Az egykori gyarmatosítókra már csak a homlokokra tetovált kereszt emlékeztet... NOVAK 5
