A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-20 / 34. szám

KÖNYVESPOLC Harmat Endre: Helló New York! Napi tíz-tizenkét órán át róttam jegyzetfüzettel a kezemben New York megunhatatlan utcáit. Ültem volán mellett hatsávos országutakon, láttam az arlingtoni örökmécses imbolygó lángját Kennedy sírján. Hallgattam ima-automatát Coney lslanden, az amerikai metro­polis óriási vidám parkjában, megcsapott a West Side Story izzó levegője egy portorikói teenager szegényes otthonában és a néző­téren egyedül ülve, délelőtti próbán láttam vezényelni Leonard Bernsteint, a West Side Story zeneszerzőjét a New York-i Filhar­monikusok új, modern palotájában. Ettem lázadó gyomorral a jellegzetes amerikai reggelit, a ce­­realt, hallgattam parázs vitát a New York-i Emkében Albert for­májáról és az MTK összeállításáról, sétáltam „Kis-Nómetország­­ban“, „Kis Itáliában“ és megcsodáltam a kínai negyed pagoda ala­kú telefonfülkéit. Megpróbáltam közelről megérteni a Kérdések Kérdését, a négerproblémát. Leszálltam a Fekete Pokolba és riad­tan figyeltem, hogyan zihál körülöttem a világnak emberekkel és problémákkal egyik legjobban telezsúfolt gettója. A karzattról hosszasan elnéztem a Tőzsde nyüzsgését, és gyönyörködve sodor­tattam magam a Greenwich Village vidám áradatával. Nincsenek illúzióim: tudom, hogy a hatalmas országnak csak töredékét ismertem meg, de azért — úgy érzem — így is kitárult előttem ennek az idegen világnak a nagysága és bonyolultsága. Bóka László: Zenekíséret. Hanna A Zenekíséret Zámory professzor és Kolschützky Walter barátságának és Zámory házasságának története. Wal­ter és Selina, a feleség is kísértő: a nő arra akarja rávenni a profeszort, hogy szabályos polgár legyen, tegye életének uralkodó, kormányzó elvévé a polgári normákat. Walter ki akarja vezetni eb­ből az unalom-tengerből, saját példájá­nak bátorító segítségével. Walter bű­nöző, aki nem ismeri el Selina törvé­nyeit, de nem lázad ellenük, hanem ki­bújik, szorításukból. Zámory peedig le akar számolni mindennel, ami polgári, először magánéletében, majd munkájá­ban és társadalmi tevékenységében is. Extrém helyzetekről, nem tipikus sor­sokról szól a Hanna c. regény, amely a Zenekíséret problémáját folytatja, a hatvanas évek viszonyai között. Hősei a háború, a fasizmus elleni harc, a ha­lott szerelmes, a személyi kultusz, a megaláztatás és visszautasítás, az ártat­lanul szenvedett börtön emlékeivel ke­resik helyüket és szerepüket a közös­ségben, volt proletárok és volt polgá­rok próbálják megoldani a gordiuszi csomót; adni a közösségnek, hogy jutal­mul ne maradjanak egyedül. Darvas József: A törökverő. Harangoskút. A törökverőt 1938-ban, a fasizmus előretörésének idején írta a szerző. Ak­kor idézte fel a törökverő nagy hadve­zér, Hunyadi János alakját, amikor az új veszedelem, a fasizmus térhódítása ellen újból olyan nagy szükség volt minden nemzeti erő összefogására. Hu­nyadi mert fegyvert adni jobbágyai ke­zébe a török ellen, nem félt, hogy elle­ne fordítják, tudta, hogy a jobbágyok nemcsak az ő földbirtokát védik, ha­nem a maguk életét és az egész nem­zetét is. A Harangos kút, mely 1942-ben író­dott, a múlt század hatvanas éveink paraszti társadalmát ábrázolja szocio­­grafukus hűséggel, nagy realista erővel A szabadságharc után bizonytalan kör­vonalakkal alakul az új világ. A neme­si birtokok szétzilálódnak, a földéhség megnő, a parasztok sorsa egyre rosz­­szabb lesz. Az új, rideg társadalmi tör­vények, a nagy nemzeti csapás (súlyos aszály), a családi tragédiák, a szörnyű és kilátástalan szegénység ellenére sem apad ki azonban a remény az új élet után. Stefan Zweig: Stuart Mária Stuart Mária és Angliai Erzsébet, a középkori önkényuralom és az alkotmá­nyos monarchia, a katolicizmus és a protestantizmus 400 év előtti küzdelme bontakozik ki az emberek fantáziáját évszázadok óta foglalkoztató skót ki­rálynő életrajzának lapjain. A hatalom, a pompa ragyogó magasságaira emel­kedő és a szenvedély sötét mélységei­be zuhanó élet eseményein átérződnek a történelem é forrongó korszakának hajtóerői .amelyek az egyén sorsának is irányt szabnak. Egy régmúlt kor har­cai, szenvedélyei, brutális erőszakossá­gai tárulnak fel az olvasó előtt, s az egész történetet áthatja a középkor bi­lincseit lerázó reneszánsznak, a Machia­vellik, Rabelais-ok, Erasmusok, Calvi­­nok korának diadalmas előretörése. Kolozsvári Grandpierre Emil: Változatok hegedűre Géza és Kornél, Olgi és Ditta idege­sen várakozik a kórház folyosóján. Ret­tegve és reménykedve várják az orvos válaszát: életben marad-e Renáta? Az orvos tehetetlenül tárja szét a karját, még nem tud bizonyosat mondani — így kezdődik a regény, így végződik. A két vállrándítás között lezajlik a tör­ténet, Renáta és Géza, Renáta és Walter szerelme, tehetség és középszerűség, tehetség és dilettantizmus élethalálhar­ca, melyből Renáta számára nem nyílik más kiút, csak az öngyilkosság. Bölcsek mosolya A házasságról Frank Wedekind német író mondotta a házas­ságról: — A legtöbb egészséges emberből boldog házas­pár lesz: A házasság nem kényszer, nem béklyó, legfeljebb a szellemi nyomoréknak, aki annak tartja, Nem ismerek elpusztíthatatlanabb valamit a házasságnál. Vannak házasfelek, akik 25 esz­tendeig veszekednek, anélkül, hogy csak egyszer is megcsalták volna egymást, anélkül, hogy csak egyszer is veszekedtek volnál Senki sem hiszi, hogy mi mindent kibír egy jól megkötött házas­ság! Amellett nem is' szükséges, hogy mind a ket­ten szeressék egymást; ha csak az egyik szereti a másikat, már az is elegendő — fél életre. Klabundi történet Alfred Kisbund német író fiatal korában, ami­kor még alig ismerték a nevét, egyszer egy is­mert berlini család vendége volt. A társaságban azonban nem nagyon érdeklődtek a személye iránt. Amikor már vagy két óra óta észrevétlenül üldögélt egy sarokban, a 'háziasszony felfigyelt rá és hozzálépett: , — Ah, mi is a neve, barátom? Nem értettem jól a bemutatkozásnál. — Klabund, asszonyom, Klabund. A háziasszony csodálkozva elmosolyodott: — Klabund? De hiszen én megvettem a máit héten az ön verseskönyvét! A fiatal mester elpirult örömében: — Hát Ön volt az, asszonyom? Micsoda csodá­latos véletlen! Premier után Gerhart Hauptmann első darabját játszották Reinhardtnál. Abban egyezett meg az író Rein­­hardttal, hogy premier után, ha siker lesz, az ele­gáns Borchard-féle vendéglőben találkoznak va­csorára, bukás esetén pedig az olcsó Aschinger büfében esznek valamit. A premieren a közönség egyik része fütyült és pisszegett, a másik része azonban lelkesen tap­solt és helyeselt. 4 két párt végül összevereke­dett. A rendőrségnek kellett közbelépni. Előadás után Reinhardt és az egész társulat az Aschinger-féle büfében várta Hauptamnnt, ő pe­dig ugyanakkor a Borchardban ült egyedül, és hajnalig várta a társulatot. Bécsi történet Gerhart Hauptmann hosszá évtizedek után Bécs­­be érkezett. Az akkori irodalmi életnek nagy szenzációja volt ez, és az újságírók megérkezése órájában megrohanták szállodájában az illusztris vendéget. Legnagyobb meglepetésükre azonban a híres író nem fogadott senkit sem, csak kiüzente, hogy elve: nem adni interjút. Két fiatal magyar újságíró elhatározta ekkor, hogy nem adják fel a harcot, s a foglalkozásukat annyira jellemző szívóssággal valóságos haditer­vet kovácsoltak. A Hauptmannt kiszolgáló sze­mélyzet közül kiszemeltek egy fiatal, kedves grá­­ci szobalányt, amolyan Hannele-félét, gondolva, hogy a kislány, jó borravaló ellenében, bizonyo­san kijárja majd a kihallgatást a híres drámaíró­nál. Mindjárt át is adtak „Hannelének" három schillinget. A fiatal szobalány, akit a jóképű magyar fiatal­emberek valósággal megfőztek, a szigorú tilalom ellenére vállalkozott a nehéz szerepre. Elvette a pénzt s bement Hauptmannhoz. Kis idő múlva kijött, mondván: — A mester végtelenül sajnálja, hogy még a magyar uraknak sem tehet kivételt, kérdezteti azonban szépen, mit csináljon a küldött három schillinggel. Tanulóévek Thomas Mann csekély 12 évig járta a gimná­ziumi osztályokat. Mikor végre 32 tanulótársa kö­zül utolsóként letette az érettségi vizsgát, senki sem hitte volna a nehéz felfogású fiúról, hogy vi­lághírű író lesz belőle.

Next

/
Thumbnails
Contents