A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-13 / 33. szám
Egy inámi fiatal Evek óta fórom 'az ország legnagyQbb kiterjedésű Járását, figyelem a losonci fárás déli részén szétszórtan fekvő községek életét. Vasútvonala mindmáig nincsen ennek a vidéknek. Es mégis sokat fejlődtek ezek a községek: Hldvég, Szécsényke, Nyék, Ke szí, Balog, vagy akár a tőlük kissé félreeső Inám is. Ma már mindenütt egy tagban a határ, a szorgalmas falusi nép osztatlan birtoka. Inám. .. Hatszázan lakják mindössze. A legkisebb talán a környező falvak közül, de tenniakarásban, munkában nem marad el mögöttük. * Amikor' a Bolgár Rozáliát, a HNB dolgozóját kerestem, késő délután volt, s Így nem csoda, ha a HNB-irodát már üresen találtam. Meglehet, a szövetkezet irodájában van, mondták a folyosón. Am oda is későn érkeztem — Rozkának közben másutt akadt dolga. A faluban csak így ismerik: Rozka. öregek és fiatalok csak így emlegetik, mintha mtndannyluknak rokona, testvére, barátja lenne. Mert Rozkát nemcsak ismerik, hanem szeretik is a faluban. Ott született, és a kilencéves iskola elvégzése óta a HNB alkalmazottja, a falu ügyeinek egyik lelkes intézője. Losoncon, a Csemadok járást vezetőségének gyűlésén hozott össze vele a sors. A szülőfalujában végzett munkája felől érdeklődöm, tudva, hogy bőven akad tisztsége ennek a 23 éves lánynak. — A HNB-nél 1961 óta dolgozom, mint adminisztrációs munkaerő. Emellett a Csemadoknál, a sportklubnál, az egészségügynél, a nők szövetségénél töltök be különféle tisztséget, no és az Állami Takarékpézntár losond képviseletének vagyok a falubeli dolgozója. Nem mondom... Ennyi bizony elég ennek az alacsony, barna, gyors mozgású, határozott fellépésű lánynak. A sok gond ellenére Rozkából árad az egészséges jókedv. — Falunk kulturális élete állandóan fejlődik —- mesélt. — Ez a Csemadoknak köszönhető. A taglétszámot 100 %-kal emeltük. Azt azonban elhallgatja, hogy a tagtoborzásban és a Csemadok-munka megszervezésében 6 Járt elöl jó példával. A tánckör vezetőjének ts őt választotta meg a taggyűlés. Mint a HNB dolgozója is jelentős mértékben támogatja a Csemadok munkáját. — Tavaly a „Huncut Klinkó" című színdarabot kilencszer adtuk elő, odahaza és a környék falvaiban. A fiatalok mellett az idősebb Csemadok-tagok is szívesen bekapcsolódnak a munkába; tea-esteket, táncmulatságokat rendezünk, hisz szórakozni, játszani mindenki szeret. A Csemadokot Nagy József HNB-elnök és Papp Ferenc szövetkezeti elnök ts támogatja. Kulturális munkánkban így további fejlődés várható. Rozka jól Ismeri és szereti a falulát. Fejből elsorolja, hogy a felszabadulás óta Indnibah 70 új családi ház épült, hogy 154 rádiókészüléke és 55 televíziós készüléke van a falunak. Az tnámiak hetente kétszer láthatnak mozielőadást. Mindez a falu anyagi jólétét és kulturális fejlődését bizonyítja. S hogy ez így van, az részben ennek a szerény lánynak, Rozkának ts köszönhető. SÚLYOM LÁSZLÓ Két lépés között Hosszú idő után Ismét brattslavai sakkmester a csehszlovák bajnok: dr. Kozma Gyula, nemzetközi mester, a bratislavai rádió magyar osztályának munkatársa. Játszmáit — szakemberek elemzéseivel — a legtöbb újság leközölte. Mi megkíséreljük — egy sakkjátszma keretén belül — analizálni őt magát, az embert. Csend... Síri csend... ÜJ, kolosszális ötleteket, művészi alkotásokat szülő, varázslatos csend... Csend... Kifelé... Csak kifelé... Benn szünet nélkül zakatolnak a gondolatok. Fantasztikus tervek gazdag variációi váltják egymást. A csend itt már csak kulissza. A számológép vagy a telefonközpont csendje. Aktív, alkotó, duruzsló ... Hatvannégy fekete-fehér mező... Tizenhat fekete, tizenhat fehér báb ... Rideg csatatér... Élettelen figurák ... Kifelé ... Csak kifelé ... Benn? A lehetőségek mllllárdjal... Szebbnél szebb kombinációk... Az agy, az ész, ä logika — és a szív — életét kölcsönöz a holt fabábúknak... 5 Megugratja lovát a huszár... Otnak ered a futár... Döngetik a bástyákat a gyalogosok ... Támadásba Indítja csapatait a vezér... Reszkess, király! Csend ... Zakatoló csend... Hatvannégy rideg mező ... Harminckét élet- 1 télén báb... És mögöttük? Vagy bennük? — Az EMBERI ■ Gondolkodnak. Az asztal fölé kuporodva, mint két merev, klasszikus ember. Egyikük .megmozdul. Megtöri a néma csendet. — Döntetlent ajánlok. — Játsszunk még egy kicsit —, válaszol a másik, a bajnok. Most nem szobor. Kedvesen mosolyog. És gondolkodnak tovább ... ■ Nem fogadtam el a döntetlent... Miért? .. Pedig csak alig álltam Jobban. Ellenfelem sem rossz Játékos. És mégsem fogadtam el... Győzni szeretnék? Igen. Győzni! Nagyon szeretem a sakkjátékot. Es a győzelmet Is. És ő? ö talán nem szeretne nyerni? De miért ajánlott akkor döntetlent? Hiszen még vannak lehetőségeink. Neki is, nekem Is... Játsszunk csak. Nyerjen a Jobb! De vajon ki a jobb? Én? A papírforma szerint, tálén... Van Jogom tovább húzni ezt a Játszmát? Miért ne! A Játékszabályok szerint... Különben Is Jogász vagyok. Tudom, mit lehet. Tudom, mit szabad... Még csak az önérzetét sem sérthetem .meg ezzel. Sőt! Ha mégis kiharcolja a döntetlent, Jobban fogja értékelni. Nagyobb öröme telik majd benne... Én angyal?És hátha a huszárral lép? Ha Igen, akkor nyertem! Pedig ha elfogadtam volna a döntetlent... Otthon van a feleségem, a kislányom. Biztosan örültek volna az együttlétnek. De hisz ha győzök, még jobban fognak örülni. Az én kedvemért... Mert szeretnek ... Színházba akartunk menni. A „Bukás után“ című drámára. Nem mentünk. Mert játszottam ... Meghívás. Lemondtuk. Mert mérkőzésem volt... Áldozatkészség... Nagyszerű feleség ... És múltkor még ajándékot sem hoztam neki... Egyszerűen nem Jutott rá időm... Bizony, a sakk csak Játék, mégis egész embert követel magának. És sok önmegtagadást, lemondást. Ha félvállról veszed, megbosszulja magát. Ha nem szakítasz rá elég Időt, véged. Sok munkádba kerül, míg Ismét odaérsz, ahol egyszer már voltál.., De Jó| hogy van, aki ezt megérti! És a kislányom? Most biztosan játszik. És talán kérdezgeti: Mama, a papa Is Játszik? Ha lesz kedve a sakkhoz, nem állok útjába. Aki sakkozik, hozzászokik a rendszerességhez. Könnyebben tanul. Gyorsabb a felfogóképessége. Fegyelmezetté válik. Nagyszerű nevelő eszköz... És hátha valamikor többre viszi, mint én ... A múltkor megkérdezte egy Ismerősöm, mily élvezet az, órák hosszat ülni a sakkasztal mellett és gondolkodni, tépelődni. Megérl-e lemondani a földi gyönyörökről? Pótolni tudja-e a sakkasztal a kávéházi asztalt, a fadámák a társaságot, a sakkjáték a többi szórakozást? Azt mondtam neki: próbálja meg! Nem volt hajlandó... Igen! Sok lemondást Igényel. De megéri... Pedig hányszor csalódunk is... A csehszlovák bajnokság elődöntőjében végig vezettem. Az utolsó Játszmát elveszítettem. Ez a vereség az első helyembe került. Mégsem okoltam a sorsot... Magamat sem... Az Igazi játékosnak veszíteni is kell tudni. Ez Is tudomány. Egy mester órák hosszat húzta tiszta döntetlen játszmáját. Nem tudott belenyugodni, hogy egy Jóval gyengébb Játékossal csak döntetlent érjen el. Talán arra várt, hogy azt a guta üti meg?! Annyira kifárasztotta magát, hogy másnap vesztett... Ogy kellett neki! Azt mondják, zárkózott természetű vagyok. Pedig csak azt tartom: Beszélni ezüst, hallgatni arany. Milyen eredménnyel Járna, ha például a sakkjátszma közben kibeszélném terveimet ... És hányán teszik e<zt az életben... Mondjuk az imént. Ml történt volna, ha azt mondom: Korai még a döntetlen ajánlat, hisz ha a huszárral -lép, Jó a támadásom, megnyerem a Játszmát... Lehet, hogy így Is észreveszi ezt. De csak lehet... De elkalandoztak a gondolataim! Vagy nem is? Ez Is a Játszmához tartozik? Ellenfelem húzni készül. Keze falemelkedik. Vajon melyik bábot fogja meg? Lépett... A huszárral!... ■ A mester felveszi kabátját. Arcán nem látszik az öröm. Csendesen távozik. A teremben egy nagyon kedves, mélyen rokonszenves és Józan gondolkodású emberrel kevesebb marad. Siet. Mert otthon már várja a család: felesége: Kozma Gyuláné és kislánya: Lúcla. PONGRÁCZ g. 17
