A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-13 / 33. szám

A faluról városba vágyódó lányoknak jelentős részét a nemzetközi nőnapról elnevezett cérnagyár nyeli el. Dolgozóinak 70 %-a nőkből áll ás ba egy közelebbi vagy távolabbi faluból származó kislánynak eszébe Jut, hogy városban „próbáljon szerencsét“, biztos kikötőnek látszik. Legyünk őszinték, sokakat nem a cérnagyári munka vonz Ide, egészen más vágyaik, elképzeléseik vannak, de csaknem biztosak abban, hogyha minden kötél szakad, Itt találnak megélhetést, sőt ami csaknem ugyanolyan fontos, fedelet ls a fejük fölé.

Albérletet találni ma nem egykönnyen lehet. Azok tudnának erről sok cifra históriát mesélni, akik abban az Időben helyezkedtek el a gyárban, amikor még nem épült fel a ragyogó, modern, sokszobás, háromszáz-harminc lánynak otthont nyújtó Intornátus. Ma a pozsonyi cérnagyér a lakáslehetőségeket tekintve a városban a legelsők közé tartozik.

Ráczné mosolygós, aprótermetü barna aszszony, da csupa erély. A kádernevelési osztály előadója, azelőtt hosszú évekig nevelő volt a tanoncok internátusában. Ismeri jól a fiatalokat, akik olyanok, mint a higany, s a velük való bánásmód alfájának és ómegájának a szeretetet tartja.

Határozottan állítja, hogy a tanonckorban lévő lányok Jellemére, kialakuló szokásaira rendkívül Jó hatást gyakorol a kollektív szellem. Sajnos, előfordult már, ahol ez a hatás későn Jött, nem maradt tartós.

Alig néhány hete egyik volt növendékének a halálhíre rendítette meg. Éva, 28 évesen már nem talált az életben semmit, amiért küzdeni érdemes, ami tartalmat jelent és örömet, aprócska gyermekével szemben sem érezte legalább kötelességének, hogy életben maradjon.

Éva nem Jött vidékről, Itt élt a városban egy parányi odúban, amelyet alig lehetett szobának nevezni. Ezt is meg kellett osztania elvált anyjával és annak barátjával. Ráczné, aki azokat a tanonclényokat ls sorra látogatta, akik nem laktak az Internátusbán, az eléje táruló kép alapján azonnal helyet szorított Évának az Internátusbán. Az akkor 15—18 éves kislánynak megnyerte bizalmát és az később be is vallotta neki, hogy az idősebb férfi nemcsak anyjával élt, hanem tizenhárom éves korétól vele is.

Az Internátusbán töltött tanulóávek alatt öröme telt a kislányban, aki mintha mindent

kitörült volna emlékezetéből, vidóm volt és kedves, a külön gondosságra, szeretstre mindig érdemesnek mutatkozott. Sokat adott a tisztaságra, rendre, tudott alkalmazkodni, társai kedvelték, olyan volt, mint a többi élénk süldőlány és a munkaátlaga ls megütötte mindig a mértéket. Mielőtt letelt volna a tanoncldö, Éva anyja meghalt. A hatóságok a lakást lepecsételték, ős mire a kislány elvégezte a szakmunkásképzőt, visszatért a parányi szobába, ami most már egyedül az ő otthona lett.

Napi munkája után hazament, ahol már nem vették körül lnternétusl társai, nem érezte magán Ráczné szeretettel vigyázó tekintetét. A munkában kezdett lemaradni, lassan már az átlagot sem érte el. De nemcsak munka létezik, van magánélet ls, és úgy látszott, Itt Éva révbe ért. Házassága azonban nem volt sokáig boldog, kiegyensúlyozott, pedig időközben a kicsi szobának hórom lakója lett. A fiatalasszony gyermeket szült. A régi falak között azonban újra felbukkantak a múlt kísértetni, a rossz gyermekkor emlékei elhatalmasodtak, visszakövetelték maguknak Évát. A férjétől elvált, és Jöttek az új barátok, jött az ital, a a fiatal nő csúszott, sodródott lefelé. 26 éve3 korában úgy érezte, nincs többé kiút, s ami eddig volt, abból elég ennyi is.

Ha Évának nincs „saját lakása“, amelyet elfoglal a tanoncldö végeztével, hanem átkerül a lányszállásra, talán sosem nyitja ki a gázcsapot, talán másfele fordul sorsának kereke. Talán. Hiszen Itt már nincs olyan felügyelet, mint a tanoncoknál, Itt már inkább élhetik egyéni életüket a lakók, bár bizonyos minimális megkötések, amelyek nélkül közös szállás el nem képzelhető, Itt ls vannak.

A leányszállás nem Jár koszttal, mint a tanonclnternátus, és van bizony, aki nem főz, a kosztpénzt ls Inkább francia rúzsra, taszilruhára költi, ha korog ls folyton a gyomra. Dahát önálló kereső ember azt tesz a pénzével, amit akar.

A szálláson lakni különben igazán öröm. Nagyablakos, erkélyes, napos szobák, odahaza ls aligha volt mindegyiknek ilyen. Kettesével, négyesével, nyolcasával laknak benne. Nem hiányzik a mosdó, zuhanyozó, fürdőszoba, sem pedig a konyha. Kényelmes, komplett kis lakások, s a bérük havonta alig 40—50.— Kős. Mégis előfordul, hogy egy-egy lény albérletet keres. Miért? Leginkább azzal Indokolják, hogy rokonok, Jóbarótok vették őket magukhoz, teljesen díjtalanul, (azt hittem eddig, Ilyesmi csak mesében létezik, é3 senki ne vegye rossznéven, de még most ls azt hiszem). Vagy nagyon csekély ellenszolgáltatás fejében teljes ellátást ls adnak, és Így nincs gondjuk az étkezésre. De volt olyan, aki őszintén kijelentette, hogy az internátusbán este lOire otthon kell lenni, kivéve szombaton, ö pedig, ha úgy tartja kedve, miért ne maradhatna ki egész éjszaka? Hát ez ls szempont. De érdemes-e ezért lemondani a leányszállás rengeteg előnyéről? Kinek hogy.

Juhos Tériké őrül, hogy mint betanított mun kés helyet kapott az Internátusbán. Nővére ls a gyárban dolgozik, Itt lakik vele egy emeleten, de nem egy szobában. Nádszegiek és Teri azért hagyta ott a mezőgazdasági munkát, mert „Itt télen-nyáron egyformán van munka, egyformán lehet keresni". Eleinte az Obchodnán lakott egy egyszobás lakásban, ahol éjjel ötöd* magával fújta a levegőt, mert a háziasszonyon és háziúron kívül még két másik albérlő ls lakta az egyetlen szobácskét. El lehet képzelni azt a komfortot, amit Teri a havi 100 korona bér fejében ott kapott. Csak a munka, a beosztás, azzal nincs megelégedve. Sok a „szösz“, amit az ember belélegzik — mondja.

A karval Karko Ilona meg éppen a beosztáshoz ragaszkodik nagyon. Raktáros, betanított munkás ő ls. Nemrégen vakbéloperécíón esett át és miután Ismét munkaképes lett, Ideiglenesen más beosztásba helyezték, mert a raktárban emelgetni kell, s operáció után egy Ideig kíméletre szorul. Ez eddig rendben ls lenne. De azon aggódik, ml lesz majd, ha akit a raktárba tettek a helyére, nem akar elmenni? Közelharcra kerúl a sor? Hogy döntenek majd az Illetékesek? Veszélyeztetve érzi a helyét, s még arra is el van szánva, ha nem kapná vissza, inkább megválik a gyártól. Pedig szívesen van itt, a keresetével elégedett. Nem költ többet havonta lakásra, kosztra 300 koronánál. A fennmaradó 700 koronából takarékoskodik. Nemrégen egy szép szőnyeget vett a karval házba. Egyszer az övé lesz úgyis, hiszen a többi testvér mér mind elment hazulról. Az ls csak Idő kérdése, hogy Ilus ls otthagyja a gyárat, bármilyen szívesen dolgozik ls, mert mostohaanyja beteges, és ha egyszer rászorul majd az 6 ápolására, akkor meliete a helye. Férjhezmennt is csak úgy kíván, ha Karván maradhat, hogy idős szüleit gyémollthassa.

Nagyon komoly kislány Karkó Ilus, aki pontosan tudja, mit kell tennie, és az elhatározás sem hiányzik belőle. Persze, még nagyon fiatal, honnét tudhatná, hogy az életben találkozhat erőkkel, amelyekkel szemben esetleg gyöngének bizonyul.

Kürtht Erzsi már Ismeri a megalkuvást, pedig

Szűkös, és más szempontból ls hátrányos albérleti viszonyok közt tengődő munkáslányokkal nem is találkoztam.

Ordódy Katalin