A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-13 / 33. szám

A faluról városba vágyódó lányoknak je­lentős részét a nemzetközi nőnapról el­nevezett cérnagyár nyeli el. Dolgozói­nak 70 %-a nőkből áll ás ba egy köze­lebbi vagy távolabbi faluból származó kislány­nak eszébe Jut, hogy városban „próbáljon sze­rencsét“, biztos kikötőnek látszik. Legyünk őszinték, sokakat nem a cérnagyári munka vonz Ide, egészen más vágyaik, elképzeléseik van­nak, de csaknem biztosak abban, hogyha min­den kötél szakad, Itt találnak megélhetést, sőt ami csaknem ugyanolyan fontos, fedelet ls a fejük fölé. Albérletet találni ma nem egykönnyen lehet. Azok tudnának erről sok cifra históriát mesél­ni, akik abban az Időben helyezkedtek el a gyárban, amikor még nem épült fel a ragyogó, modern, sokszobás, háromszáz-harminc lánynak otthont nyújtó Intornátus. Ma a pozsonyi cér­­nagyér a lakáslehetőségeket tekintve a város­ban a legelsők közé tartozik. Ráczné mosolygós, aprótermetü barna asz­­szony, da csupa erély. A kádernevelési osztály előadója, azelőtt hosszú évekig nevelő volt a tanoncok internátusában. Ismeri jól a fiatalo­kat, akik olyanok, mint a higany, s a velük való bánásmód alfájának és ómegájának a sze­­retetet tartja. Határozottan állítja, hogy a tanonckorban lévő lányok Jellemére, kialakuló szokásaira rendkívül Jó hatást gyakorol a kollektív szel­lem. Sajnos, előfordult már, ahol ez a hatás későn Jött, nem maradt tartós. Alig néhány hete egyik volt növendékének a halálhíre rendítette meg. Éva, 28 évesen már nem talált az életben semmit, amiért küzdeni érdemes, ami tartalmat jelent és örömet, aprócska gyermekével szemben sem érezte leg­alább kötelességének, hogy életben maradjon. Éva nem Jött vidékről, Itt élt a városban egy parányi odúban, amelyet alig lehetett szobának nevezni. Ezt is meg kellett osztania elvált any­jával és annak barátjával. Ráczné, aki azokat a tanonclényokat ls sorra látogatta, akik nem laktak az Internátusbán, az eléje táruló kép alapján azonnal helyet szorított Évának az In­ternátusbán. Az akkor 15—18 éves kislánynak megnyerte bizalmát és az később be is vallotta neki, hogy az idősebb férfi nemcsak anyjával élt, hanem tizenhárom éves korétól vele is. Az Internátusbán töltött tanulóávek alatt öröme telt a kislányban, aki mintha mindent kitörült volna emlékezetéből, vidóm volt és kedves, a külön gondosságra, szeretstre mindig érdemesnek mutatkozott. Sokat adott a tisz­taságra, rendre, tudott alkalmazkodni, társai kedvelték, olyan volt, mint a többi élénk sül­dőlány és a munkaátlaga ls megütötte mindig a mértéket. Mielőtt letelt volna a tanoncldö, Éva anyja meghalt. A hatóságok a lakást le­pecsételték, ős mire a kislány elvégezte a szak­munkásképzőt, visszatért a parányi szobába, ami most már egyedül az ő otthona lett. Napi munkája után hazament, ahol már nem vették körül lnternétusl társai, nem érezte magán Ráczné szeretettel vigyázó tekintetét. A munkában kezdett lemaradni, lassan már az átlagot sem érte el. De nemcsak munka lé­tezik, van magánélet ls, és úgy látszott, Itt Éva révbe ért. Házassága azonban nem volt sokáig boldog, kiegyensúlyozott, pedig időközben a kicsi szobának hórom lakója lett. A fiatalasszony gyermeket szült. A régi falak között azonban újra felbukkantak a múlt kísértetni, a rossz gyermekkor emlékei elhatalmasodtak, vissza­követelték maguknak Évát. A férjétől elvált, és Jöttek az új barátok, jött az ital, a a fiatal nő csúszott, sodródott lefelé. 26 éve3 korában úgy érezte, nincs többé kiút, s ami eddig volt, abból elég ennyi is. Ha Évának nincs „saját lakása“, amelyet el­foglal a tanoncldö végeztével, hanem átkerül a lányszállásra, talán sosem nyitja ki a gáz­csapot, talán másfele fordul sorsának kereke. Talán. Hiszen Itt már nincs olyan felügyelet, mint a tanoncoknál, Itt már inkább élhetik egyéni életüket a lakók, bár bizonyos minimá­lis megkötések, amelyek nélkül közös szállás el nem képzelhető, Itt ls vannak. A leányszállás nem Jár koszttal, mint a ta­­nonclnternátus, és van bizony, aki nem főz, a kosztpénzt ls Inkább francia rúzsra, taszilruhá­­ra költi, ha korog ls folyton a gyomra. Dahát önálló kereső ember azt tesz a pénzével, amit akar. A szálláson lakni különben igazán öröm. Nagyablakos, erkélyes, napos szobák, odahaza ls aligha volt mindegyiknek ilyen. Kettesével, négyesével, nyolcasával laknak benne. Nem hiányzik a mosdó, zuhanyozó, fürdőszoba, sem pedig a konyha. Kényelmes, komplett kis laká­sok, s a bérük havonta alig 40—50.— Kős. Mégis előfordul, hogy egy-egy lény albérletet keres. Miért? Leginkább azzal Indokolják, hogy rokonok, Jóbarótok vették őket magukhoz, tel­jesen díjtalanul, (azt hittem eddig, Ilyesmi csak mesében létezik, é3 senki ne vegye rossz­­néven, de még most ls azt hiszem). Vagy na­gyon csekély ellenszolgáltatás fejében teljes ellátást ls adnak, és Így nincs gondjuk az ét­kezésre. De volt olyan, aki őszintén kijelen­tette, hogy az internátusbán este lOire otthon kell lenni, kivéve szombaton, ö pedig, ha úgy tartja kedve, miért ne maradhatna ki egész éjszaka? Hát ez ls szempont. De érdemes-e ezért lemondani a leányszállás rengeteg elő­nyéről? Kinek hogy. Juhos Tériké őrül, hogy mint betanított mun kés helyet kapott az Internátusbán. Nővére ls a gyárban dolgozik, Itt lakik vele egy emeleten, de nem egy szobában. Nádszegiek és Teri azért hagyta ott a mezőgazdasági munkát, mert „Itt télen-nyáron egyformán van munka, egyfor­mán lehet keresni". Eleinte az Obchodnán la­kott egy egyszobás lakásban, ahol éjjel ötöd* magával fújta a levegőt, mert a háziasszonyon és háziúron kívül még két másik albérlő ls lakta az egyetlen szobácskét. El lehet képzel­ni azt a komfortot, amit Teri a havi 100 korona bér fejében ott kapott. Csak a munka, a be­osztás, azzal nincs megelégedve. Sok a „szösz“, amit az ember belélegzik — mondja. A karval Karko Ilona meg éppen a beosztás­hoz ragaszkodik nagyon. Raktáros, betanított munkás ő ls. Nemrégen vakbéloperécíón esett át és miután Ismét munkaképes lett, Ideiglene­sen más beosztásba helyezték, mert a raktárban emelgetni kell, s operáció után egy Ideig kímé­letre szorul. Ez eddig rendben ls lenne. De azon aggódik, ml lesz majd, ha akit a raktárba tet­tek a helyére, nem akar elmenni? Közelharcra kerúl a sor? Hogy döntenek majd az Illetéke­sek? Veszélyeztetve érzi a helyét, s még arra is el van szánva, ha nem kapná vissza, in­kább megválik a gyártól. Pedig szívesen van itt, a keresetével elégedett. Nem költ többet havonta lakásra, kosztra 300 koronánál. A fenn­maradó 700 koronából takarékoskodik. Nem­régen egy szép szőnyeget vett a karval házba. Egyszer az övé lesz úgyis, hiszen a többi test­vér mér mind elment hazulról. Az ls csak Idő kérdése, hogy Ilus ls otthagyja a gyárat, bár­milyen szívesen dolgozik ls, mert mostoha­anyja beteges, és ha egyszer rászorul majd az 6 ápolására, akkor meliete a helye. Férjhez­­mennt is csak úgy kíván, ha Karván marad­hat, hogy idős szüleit gyémollthassa. Nagyon komoly kislány Karkó Ilus, aki pon­tosan tudja, mit kell tennie, és az elhatározás sem hiányzik belőle. Persze, még nagyon fiatal, honnét tudhatná, hogy az életben találkozhat erőkkel, amelyekkel szemben esetleg gyöngé­nek bizonyul. Kürtht Erzsi már Ismeri a megalkuvást, pedig Szűkös, és más szempontból ls hátrányos al­bérleti viszonyok közt tengődő munkáslányok­kal nem is találkoztam. Ordódy Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents