A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-06 / 32. szám

Rekkenő hőség. Az autóbusz utasai, legtöbben bevásárló asszonyok, gyöngyöző hom­lokukat tördlgetlk. A felkavart por Jó Ideig lebeg utánunk, mint a kilőtt rakéta vagy üstökös csó­vája. A sebességünk azonban a zö­­työgős úton nagyon is földi. A Bód­­va partján petremce kúpok sora­koznak. Asszonyok Integetnek. Kész romantika. A realitás a szer­pentin, melyre lihegve kapaszko­dik az autóbusz. Nem számolom a kanyarokat. Debrődöt a felhők fö­lé képzelem, de nincsenek felhők, csak tűző nap. Hátam mögött be­szélgetnek. Nem Illik hallgatózni, de olyan hangosan társalognak, hogy kénytelen vagyok odafigyel­ni: — Nézd, Itt a kanyarban a bok­rokat, én vágtam ki tegnapi — Most mőr legelőbb átlátni a túloldalra. — Veszélyes úti — Az ember észre sem veszi, máris összecsókolódzlk egy autó­val. — De a többi bokor, a további kanyarokban ott maradt. — Ott biz’ a. Valaki majd csak törődik vele Mindet mégse vág­hattam ki — mondja az önkéntes útjavltó. Motorosok beszélgettek. A bok­rokat nézegettem én Is, melyek néhol egészen behajoltak az útra. Nem ütköztünk össze senkivel. A domb tetején elfogytak a fák s lent a hosszú völgyben álmosan nyújtózott a falu — Debrőd. Falumúzeum A kis szoba, ahová benyitottam, Debrőd múltjából őriz egy dara­bot. Motolla, rokka, gereben, fél­vas eke, mezei bölcső (bellőke), csobolyó, korsók, tejescsuprok, a falakon dlsztányérok stb. Mind­egyiken fehér cédula az ajándé­kozó és az eszköz nevével. Mú­zeumi rend. A felhalmozott anya­got három csoportba osztották: a kender feldolgozásának eszközei, népi készltményü tárgyak, mező­­gazdasági szerszámok. — A mészégető kemence modell­jét most készítettük el — mondja Bencslk Jenőné Iskolaigazgató, aki e kis múzeum egyik alapítója és kezdeményezője. A mészégető ke­mence már csak azért Is fontos, mert a község lakóinak többsége mészégetéssel foglalkozott. A néprajzi szoba fekete vendég­könyvének első lapján az alapítá­si év dátuma (1966) — az alapító tagok és szervezetek névsora ol­vasható. A Csemadok Is kivette ré­szét a munkából. — Kik gyűjtöttek? — A legtöbb anyagot az Iskolás­gyerekek hordták össze. Pincét, padlást felkutattak. A szülök szí­vesen odaadták a régi holmikat, mikor megmagyarázták, milyen célra kell, hiszen ezeket a tárgya­kat már úgy sem használják. — KI adta az ötletet? . — Mikor kát éve Idekerültem tanítani, Szepslben meghallgattam egy néprajzi előadást, melyet a Csemadok szervezett. De a szepsl iskolások már voltak Itt. fis min­dig akad egy-két látogató. — Az Iskolai munkában Is fel­használják a néprajzi szoba anya­gát? — Igen. Nemrégiben a kender feldolgozásáról tanultak a gyere­kek és itt Ismerkedtek meg a régi eszközökkel, mert ma már kevés helyen dolgozzák fel házilag a kendert. A falumúzeumot — vagy szeré­nyebb kifejezéssel: néprajzi szo­bát, nem a divat szülte, de a szük­séglet. Ez a néprajzi eszközök, ha­gyományok megőrzésének, ápolá­sának egyik módja. A mai fiatalok sok dolgot már csak apáik elbe­széléseiből ismernek. Egy tanító barátom meglepődve mesélte, hogy a falusi Iskolásgyerekek több mint fele már nem Ismeri a já­romszöget, Igát, tllót, stb. Ez a vi­lág rendje. A modern nagyüzemi gazdálkodás kiszorította a régi eszközöket. A műanyagok, olcsó Iparcikkek korában a kézi előál­lítású szerszámok megmaradt da­rabjai a padlásra vagy tűzre ke­rülnek. A falumúzeumok feladata, hogy a falu múltját konzerválják, tanulságul a Jövő nemezdéknek. Hová való, bécsi? A falu múltjáról nemcsak a mú­zeum vall, hanem az Idősebb em­berek Is, a régi mészégetők Ivadé­kai. A szövetkezet irodájában Sze­pessy János zootechnlkussal, So­mogyi Jenő elnökkel és Csoltko Jenő könyvelővel beszélgetünk. Debrőd régi település, a Jászól prépostsághoz tartozott. Érdekes, hogy mind a mai napig megőrizte ő-ző nyelvjárását. Egyesek Jász, mások székely településnek tart­ják, de a környéken úgy Is beszél­nek róluk, mint a kunok leszár­mazottéiról. A mészégetőéről és a debről hí­res mészröl Szepessy Jánost fag­gatom, de találkoztam Meleg Feri bácsival és Tóth Gézával Is, akik régen mészégetők, mészhordók voltak, ök Is mondtak egyet-mást a falu életéből. A, falu határában található a legkitűnőbb mészkő. Százalékará­nya messze meghaladja a környék­beli mészkőbányák minőségét. Ez a természeti adottság határozta meg a földművelés mellett a la­kosság foglalkozását. Nehéz kere­set volt, de valami hasznot Is ho­zott. Éjjel kettőkor szedték ki a kemencékből az első meszet. Öt-’ ven-hatvan lovascúg (fogat) hord­ta széjjel az országba.- Cserehét, Szepesség... men­tünk, ameddig mész volt a szeké­­kéren — mondja Tóth bácsi. — Ha elfogyott, Jöttünk vissza még éjjel Is, hogy hozzuk a másik fu­vart. Terményért Is adtunk meszet. Két szakajtó búza — egy szakajtó mész. De tudták a módját a hun­cut asszonyok, hogyan csapjanak be. Ogy szétrakták a búzát a szak­ajtóba, hogy amikor összeráztuk, alig volt két marékkal. Mindenki tudta a kegyes csalások módját. — A mészégetők a meszet hordó­val mérték a fuvarosoknak — Tóth Gáza, a régi mészégető A múlt magmentett emlékei Szerző felvételei Az egyik calais-i áruház három fiatal eláru­­sltónője nemrég váratlanul rosszul lett. Rosszul­­létlik okát az orvosok eleinte nem voltak ké­pesek megállapítani. Ipari munkások, munkás­nők — kivált a textllgyárakban, futószalag mellett dolgozók — gyakran hánynak, s oly­kor el is ájulnak, anélkül, hogy tudnák, mltól. A calais-i orvosok, akik a három Uzletesláay egészségi állapotát firtatták, valami lantos, eddig ismeretlen dologgal találták magukat szemközt. A lányok rossz közérzetét a fejtik fölött forgó hatalmas ventillátor lnfrahangjai okozták. A ventillátor forgássebosságének meg­változtatása, úgy látszik, elejét vette a további baleseteknek. De nemcsak az ipari üzemek, zárt munka­helyek — a nyílt utca Is szül infrahangokat. Nem beszélünk róluk, sokan nem Is tudják, hogy léteznek, s a tudomány is csak az utóbbi időben kezd velük foglalkozni. Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy ml is a hang. Szaknyelven szólva: a han­gokat a testek gyors rezgése Idézi ölő. A me­chanikus rezgést a levágó továbbítja, Így jut el a fülünkig/ hallószarvünk aztán az agyunk felé irányítja a hangokról szerzett értesüléseit. A regőst különösen jól érezzük, ha két üveg­­poharat összekoccintunk, ha repülógép zúg a közelünkben, vagy ha a házunk előtt nehéz teherautó dübörög végig. A pohár fala s az ablaküveg valóban remeg. A hang magasságát a rezgő tárgy másodper­cenkénti rezgésszáma határozza mag. Az emberi fül egy másodperc alatt tizenötezerig terjedó rezgésszámot képes fölfogni. A tizenötezernél magasabb rezgésszámú han­gok az úgynevezett ultrahangok birodalmát ké­pezik. Ha a másodpercenkénti rezgések száma kevesebb mint tizenhat, intrahanggal van dol­gunk. Franciaországban — s talán az egész világon alighanem — Mariellie-ben van az egyetlen olyan intézet, amely lnfrahangkutatással fog­lalkozik; a CNRS (Nemzeti Tudományos Ku­tatóközpont) egy erre a célra berendezett la­boratóriumában rendszeres megfigyelésnek ve­tik alá a túl mély s ezért emberi füllel nem hallható, ám szervezetünket károsan befolyá­soló, egészségünket veszélyeztető hangokat. Az lnfrahangok tanulmányozását az teszi bonyolulttá/ hogy fülünk nem képes őket ér­zékelni. Ezek a hangok mélyebbek, mint a legmélyebb hang, amely a tudatunkig elhat. A fülünk nem vesz róluk tudomást, egész szervezetünk mégis megrendül az ilyen vibráci­ók hatására. Az általuk okozott tünetek: a fi­gyelem szétforgácsolódása, idegkimerültség, hányingerek, szédülések, s nem egy esetben ájulás. Elég, ha az lnfrahangot fölerósitjük (az In­trahang intenzitását persze, ami nem azt Je­lenti, hogy fokozzuk a rezgésszámot)), s má­ris Igen nyugtalanító lelki elváltozásoknak le­hetünk tanúi. Az agyunkat és általában egész testünket ért megrázkódtatások érszakadást hét 20

Next

/
Thumbnails
Contents