A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 4. szám
A magyar doigozoKnak más nemzetiségű dolgozókkal való politikai egységét és politikai egyenjogúsításuk fejlesztését jelentősen előmozdították a csehszlovákiai proletárdiktatúra építésének sarkalatos elvei: a párt egységének, a szakszervezeti egységnek, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség és a többi tömegszervezetek egységének elve, melyet azonban a szervezeti felépítés terén egybekötöttek a proletár nemzetköziség elveinek érvényesítésével. Az 1948—1960 közötti fejlődés világosan megmutatta az egységes népi szervezetek jelentőségét a több nemzetiségű államban és azt, hogy a nemzetek és nemzetiségek együttélésének kérdéseit nem lehet megoldani a dolgozóknak nemzetiségi alapon történő politikai szövetkezeti és más szervezeti tömörülésével. , Ezért a CSKP 1949-ben elítélte azokat a törekvéseket, melyek a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét (ennek az egyesületnek fejlődésével és feladataival a továbbiakban foglalkozunk) a magyar lakosság politikai képviselőjévé, érdekvédelmi szervezetévé kívánták tenni, úgyszintén elutasító álláspontot foglalt el Kelet-Szlovákiában az ún. Ukrán Nemzeti Tanács nacionalista megnyilvánulásaival és általában tevékenységével szemben. Ugyanakkor a CSKP (a népi tömegszervezetek is) szervezeti felépítésükben bizonyos internacionalista elveket juttattak érvényre. Hogy a párt a különféle nemzetiségű dolgozókat vezethesse — figyelembe véve az egyes körzetek eltérő gazdasági, osztály-, kulturális és nemzetiségi feltételeit —, a pártapparátust a lehető legszorosabb kapcsolatba kellett hozni a tömegekkel. A pártapparátusban tehát elsősorban helybeli dolgozóknak kellett működniök, akik jól ismerték a magyar (illetve ukrán, lengyel) nemzetiség nyelvét, szokásait, hagyományait. A helyes politikai és a célszerű határozatok érdekében a CSKP időnként széles körű vizsgálatot és elemzést. végzett a nemzetiségi politika marxi—lenini elveinek érvényesítését illetően. Például az 1960. évi területi újjászervezés után az SZLKP járási és kerületi bizottságai megvizsgálták, hogy a magyar lakosság mennyire vesz részt a gazdasági és a kulturális életben, a párt, a nemzeti bizottságok, a szakszervezetek, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség, a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége és a sportszervezetek tevékenységében, és hogy miként érvényesül JURAJ ZVARA: a kétnyelvűség elve. Ezek az elemzések alapul szolgálnak a CSKP KB Politikai Irodája 1961. március 8-í határozatainak, melyek a magyar lakosság körében végzett munka színvonalának emelésére irányultak. A CSKP KB politikai bizottságának határozataival kapcsolatban a komplex előkészületek biztosítása céljából az SZLKP KB 1961 áprilisában széles körű értekezletet hívott össze, melyen részt vettek a Szlovák Nemzeti Tanács iskolaügyi és kulturális ügyosztályának képviselői, az SZLKP kerületi és járási bizottságainak titkárai, a nagyobb üzemek, az EFSZ-ek, a dél-szlovákiai állami gazdaságok és iskolák pártszervezeteinek elnökei, a Rádió, az írószövetség,%a lapok szerkesztői, a kiadóvállalatok, a Népművelési Intézet, a szlovákiai tömegszervezetek, a CSEMADOK stb. képviselői. A kérdések komplex megvitatása lehetővé tette a CSKP KB határozatainak következetesebb teljesítését. A CSKP 1948 után példát mutatott a magyar nemzetiségű dolgozók rendszeres politikai fejlődéséről való gondoskodása terén, és ugyanezt megkívánta a dolgozók tőmegszervezeteitől is. A magyar dolgozókat be kellett vonni a tömegszervezetek munkájába, hogy hasznosan tevékenykedjenek e szervezetek üzemi, helyi, járási, kerületi és központi szerveiben. A párt arra törekedett, hogy a magyar dolgozók a tömegszervezeteket saját szervezeteiknek tekintsék, és hogy e szervezeteken keresztül részt vegyenek a politikai, gazdasági és kulturális életben. A magyar nemzetiségű lakosság tevékeny részvételének növelése a tömegszervezetek munkájában különösen időszerű ma, amikor a fejlett szocialista társadalom építésével az állami szervezetek feladatainak nagy része a tömegszervezetek hatáskörébe megy át, és a további fejlődés — ideértve az új gazdaságirányítási rendszer érvényesítését is — minden egyes dolgozó tevékeny közreműködésétől függ. A magyar dolgozóknak a politikai életbe való bevonása szempontjából nagy jelentősége van a forradalmi szakszervezeti mozgalomnak, főleg azért, mert a politikai öntudat, az egység és a nemzetköziség szelleme, az igazi hazafiság az üzemekben, a vállalatokban, a szövetkezetekben a szocialista verseny folyamán, a felajánlások teljesítése során és a szocialista munkabrigádokban végzett építőmunkában alakul ki a legjobban. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom központi szervei, nevezetesen a Szlovák Szakszervezeti Tanács és szervezetei főképp az 1952., 1955. és 1959. évben foglalkoztak azzal a kérdéssel, miként érvényesülhetnének a magyar nemzetiségű dolgozók az FSZM tevékenységében. Elsősorban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom magyar nemzetiségű funkcionáriusainak oktatását szervezték meg, tisztázták a magyar funkcionáriusok aktívájával való együttműködés kérdését, intézkedtek a magyar dolgozók szakképzettségének fokozásáról, szlovák nyelvtanfolyamok szervezéséről az üzemekben, a magyar lakosság hatékonyabb bekapcsolásáról a kulturális tevékenységbe, a Népművészeti Alkotótevékenységbe, az üzemi újságok munkájába stb. E feladatok teljesítéséhez értékes segítséget nyújtott az „Odborár“ nevű szakszervezeti lap, amely magyar nyelven „Szakszervezeti Közlöny“ címmel 5000 példányszámban Jelenik meg. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom magyar nyelvű tanfolyamokat szervezett funkcionáriusai számára. A diószegi (Sládkovičovo) szakszervezeti iskolában az 1957—1960 közötti években az üzemi bizottságok elnökei és funkcionáriusai, valamint a szakbizottsági tagok részére rendezett tanfolyamokon 330 magyar nemzetiségű funkcionáriust, 1960-ban pedig különféle tanfolyamokon mintegy 1500 magyar nemzetiségű szakszervezeti funkcionáriust képeztek ki. E tanfolyamok szervezésekor az okozott nehézségeket, hogy a szakszervezeteknek nem volt elegendő számú szakképzett, magyarul tudó lektoruk. A Práca kiadóvállalat a „Szakszervezeti T^gok Könyvtára“ sorozatban rendszeresen ad ki magyar nyelvű segédkönyveket. Az 1959—1961 közötti években 11 segédkönyv jelent meg 16 650 példányban. Dél-Szlovákiában a szakszervezeti mozgalmon belül mindenütt érvényesül a kétnyelvűség elve, és csak ritkán kerül sor nacionalista megnyilvánulásokra. A cseh, szlovák, és magyar dolgozók testvéri kapcsolatainak megszilárdítása szempontjából hasznosak voltak az olyan akciók is, mint például szakszervezeti társasutazások a cseh országrészekbe, a magyar dolgozók és gyermekeik csehországi üdültetése, a közös szlovák-magyar üzemi népművészeti együttesek, és a csehszlovák munkásmozgalom forradalmi hagyományainak megismerése a szakszervezeti tanfolyamok keretében. A szakszervezeti mozgalom a magyar nemzetiségű lakosság körében végzett tömegpolitikai munkában jelentős eredményeket ért el, de még mindig sok feladat vár rá. Több figyelmet kell fordítani a magyar dolgozók szakképzésére, valamint betanításukra a Dél-Szlovákiában épülő új üzemekben. Sokkal nagyobb mértékben kell segíteni őket a dolgozók esti iskolájának elvégzésében és hatékonyan elő kell mozdítani a szocialista versenyben és a szocialista munkabrigádok mozgalmában való bekapcsolásukat. Szükséges továbbá, hogy az üzemekben több figyelmet szenteljenek a magyar népművészeti csoportoknak, az üzemi könyvtárak magyar nyelvű könyvekkel való kiegészítésének és szlovák nyelvtanfolyamok szervezésének. Az iparban és az építkezéseken dolgozó magyar munkások ezreit részletesen meg kell ismertetni a csehszlovák munkásmozgalom forradalmi, nemzetközi hagyományaival. Rendkívül fontos, hogy a magyar dolgozók nagyobb mértékben vállaljanak különböző funkciókat a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban. Ezeket a feladatokat az SZLKP KB Politikai Irodájának 1959. január 16-án kelt határozata részletezi. Az 1948—1960 közötti években a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség (CSISZ) jelentős sikereket ért el a fiatal magyar dolgozóknak a politikai életbe való bevonásában. Sikeresen kibontakozott a cseh, szlovák és magyar ifjúság együttműködése és a CSISZ-ben való szervezettség, főképp az üzemekben. Szép eredményeket értek el a CSISZ magyar nemzetiségű tagjai a dél-szlovákiai üzemekben, például az érsekújvári Elektrosvit üzemben, a szocialista munkabrigádok mozgalmában, a CSISZ oktatási éveiben és egyáltalán politikai, kulturális fejlődésükben. Az ifjúsági mozgalom jó eredményeket ért el a Kelet-szlovákiai Vasmű építése során is. Itt nincs nemzetiségi kérdés, barátság és együttműködés uralkodik. A fiatal magyar dolgozók a munkakollektívákban csakhamar elsajátították a szlovák nyelvet, és fokozták szakképzettségüket. A CSISZ munkájának a magyar ifjúság körében elért jó eredményeiről tanúskodnak a más üzemekben és építkezéseken tapasztalható kedvező jelenségek is. Kevésbé kedvező volt a helyzet a magyar nemzetiségű falusi ifjúság szervezettségét, valamint a körükben végzett munka módszereit és eredményeit illetően. A CSISZ szervezkedése kezdetben elég lassan indult meg. 1956-ban a szlovákiai magyar ifjúság 9,9 százaléka volt tagja a CSISZ-nek, 1957-ben 10,7 százaléka, 1958-ban pedig 11,3 százaléka. Ekkor már javulás állott be, a magyar ifjúság szervezettsége nem volt sokkal kisebb arányú, mint a szlovák ifjúságé. A legnagyobb arányszámot a színtiszta magyar községekben értek el, míg a vegyes nemzetiségű községekben rosszabb volt a helyzet. Gyakorta megtörtént, hogy a szlovák ifjúság a CSISZ-ben tevékenykedett, a magyar ifjúság pedig kizárólag a CSEMADOK-ban. Ez persze helytelen gyakorlat, hisz amint V. I. Lenin mondta: „Az öntudatos munkások ... nemcsak a legteljesebb a legkövetkezetesebben végig vitt nemzeti és nyelvi egyenjogúságot védelmezik, hanem azért is küzdenek, hogy a különböző nemzetiségű munkások egységes proletárszervezetekben egyesüljenek." Az ifjúság szervezeti elkülönülése csak nacionalista korlátozottsághoz vezet. E helyzet okát nem kereshetjük csupán a CSEMADOK létezésében, amelynek különben programja szerint egyik fő feladata, hogy a magyar nemzetiségű ifjúságot megnyerje a CSISZ számára, és segítsen a falu kulturális életének megszervezésében. A fő okot abban kell látni, hogy nem tisztázták e'éggé a CSEMADOK feladatkörét (elsősorban az idősebb generációról való kulturális gondoskodás), továbbá, hogy a CSISZ munkamódszerei a falusi ifjúsággal kapcsolatban nem voltak megfelelőek. Éveken át tapasztalható volt a magyar nemzetiségű ifjúság minimális képviselete a CSISZ szerveiben és apparátusában. Nem mindig gondoskodtak megfelelően a magyar nemzetiségű CSISZ-funkcionáriusok aktívájának neveléséről. A helyzet csak az utóbbi időben mutat javulást. A CSISZ szlovákiai központi bizottságának adatai szerint 1959. április 1-én a CSISZ szlovákiai kerületi vezetőségeinek csak egy, a járási vezetőségeknek, huszonöt, a CSISZ szlovákiai központi bizottságának pedig összesen két magyar tagja volt. Hiányosságok mutatkoztak a magyár nemzetiségű funkcionáriusok kiválasztásában és képzésében is. A vegyes nemzetiségű községekben uralkodó viszonyokra rossz hatással volt az a tény, hogy a tanácskozáson nem mindig érvényesítették a kétnyelvűség elvét, ez aztán ellentéteket és elszigetelődési irányzatokat váltott ki a CSISZ szervezeteiben. Később — a területi újjászervezés után — a CSISZ egyes járási vezetőségei ismét mellőzték a kétnyelvűség elvét, és csupán a pártszervek közbelépésére tértek vissza hozzá. Kedvezően kell értékelni a pionírszervezetek tevékenységét. A szlovák és cseh ifjúsággal együtt szervezett közös táborozások, brigádok, iskolai társasutazások, a szlovák és a cseh pionírszervezetekkel kötött baráti szövetségek, a szünidei csereakciók, a forradalmi harcok helyén megvalósult túrák stb. nagymértékben hozzájárultak az ifjúság egységének kialakulásához. Folytatjuk J
