A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 4. szám
1 Ilyesmiről a szakirodalom sem emlékezik meg — mondja Jón ŠCerblk igazgató AGaram alsó folyását határoló vidékre mindig a mezőgazdasági Jelző Illett, s habár agrárproletariátus mindenütt akadt, általában jómódú falukat nevelt fel a'z Itteni zsíros föld. Hogy az errefelé csak lassacskán’ tért hódító iparosítás első hírnöke az oroszkai cukorgyár képében Jelent meg ezen a vidéken, az is a jó minőségű földeknek volt köszönhető. Termett is egy kis gyár, nem nagyobb kapacitással, mint amennyi a környék cukorrépa termelését képes volt feldolgozni. Az ipar áldásaiból a kis- és közápgazdák vajmi keveset élveztek, hiszen cukorrépát kicsiben termelni nem fizetődön ki, de a gyár nem is állt szóba olyan termelővel, aki a limitnél kisebb tételt szállíthatott volna csak. Volt azonban a környéken elég uradalom, maga a cukorgyár is összevásárolt a1 Garam-mentén néhány majort, a hozzátartozó földekkel, főleg a megnyirbált Breunner birtokból, és a meginduló üzem, habár sosem tartozott a nagy cukorgyárak közé, szépen prosperált. Az oroszkai cukorgyár címkéje a szolid megbízhatóságot jelentette, és hogy mit jelentett a földmunkásoknak, különösen a 30-as évek nagy válságának idején, arról plasztikus képet rajzol Jllemnícky Cukor című könyve, ahol a répaföldeken fillérekért görnyedő földmunkások és a cukorgyárt munkások sztrájkban szervezkedő mozgalma meggyőző erővel bizonyítja a rendszer bűnösségét, amelyben a cukrot termelőknek nem Jut cukor. A beszolgáltató birtokok és a feldolgozó üzemek, illetve ezek tulajdonosai viszont kölcsönösen megtalálták számításukat, és a szép szimbió zist évtizedeken keresztül nem zavarta semmi. A gyár gyár maradt, de változtak a tulajdonosok, az igazgatók és változtak a beszolgáltatók is. De hiába maradt a gyár gyár, munkáját, termelését mindig ez a három fenti „tényező“ határozza meg. Perszp a körülmények, elsősorban az időjárás mindig beleszólnak, milyen sikerrel zárják az évet. A gyár most szocialista tulajdon, az igazgató pedig Ján Sőerbík, akit négy év előtt a nagyszombati igazgatóságról helyeztek ide, és bíztak meg a vezetéssel. Ez a negyedik répakampány, ami az ő vezetése alatt folyik. Egy pillanatig sem igyekszik titkolni —■ dehát nem is lehetne — hogy ilyen válságos időszakot még nem jegyeztek fel a gyár történetében. Oj söprű jól söpör — tartja a közmondás. Az új igazgató is olyan elhatározással vette át az üzemet, hogy ahol szükség lesz rá, kíméletlenül söpörni fog. Az első évben markáns hibák mutatkoztak, és ezeken lehetett segíteni. A második év változást hozott a termelőkkel szembeni politikában, azaz a termelők több kedvezményben részesültek, mint addig. Šterbík igazgató szerint ez szintén szerepet Játszik az Idei csődben. A harmadik évben, tehát tavaly, a lengyelek új berendezést szállítottak a gyárnak, s bár a répával már akkor is probléma volt, standard minőségű cukrot tudtak előállítani. De ne beszéljünk ilyen általánosságokban: probléma. Konkrétan: 1200 (ezerkétszázl) vagon mankó ugrott ki, ennyi volt az agyag, a1 gaz, a répa között. Ki a felelős ezért? A mezőgazdaság mechanizációját semmiképpen sem lehet felelősségre vonni, habár az elsődleges ok a mechanizációban rejlik. Mert bár a gépek segítenek, nem képesek részletekben alkalmazkodni az adott körülményekhez, az emberi munkát még nem minden esetben tudják tökéletesen pótolni, és főleg nem az emberi lelkiísmeretet. És végül mi történt idén? Miért nem tudnak már október 28-tól standard cukrot előállítani? Miért dolgoznak csak 45—50 %-os kapacitással? Miért kellett felhagyniok november 31-e óta a kockacukor előállításával? Miért, miért, még számtalan formában lehetne feltenni a kérdést, hogy miért következett be ez a' szomorú helyzet. A válasz rövid: a répának nincs cukortartalma. Dehát hová tűnt? A természet vegyikonyháján alakult át, s ezt a folyamatot a gyár vegyi konyhája már nem tudja visszájára fordítani. Elillant a répából a cukor, szétmarta, kilúgozta a rothadás. Ezidén több mint 22 000 vagon répát vett át a gyár a termelőktől s ennek az óriási mennyiségnek nagy hányada már mint értéktelen szemét került az üzembe. A veszély talán nem lett volna olyan fenyegető, ha a gyár vezetősége engedélyt kap arra, amit kért: két-három koronával fizethessenek többet a termelőnek a répa mázsájáért, ha korábban szállítják le. Esős volt a nyár, a földben a répa teleszívta magát vízzel, és esős időben, hozzá még a szokott idő előtt kinek lett volna kedve a latyakos határban dolgozni. Az a két-három korona túlfizetés talán gondolkodóba ejtette volna a szövetkezeteket. Ősszel aztán beköszöntött a nyár. A verőfényes időben szorgoskodtak a répa körül, ki is került a föld alól, az alsó Garam-völgy „fehér-aranya“1 egy-kettőre. Óriási répa hekatombák emelkedtek erre is, arra is, de a gépeket csak folyamatosan lehet etetni, mint ahogy az emberi gyomorba sem tömhető egyszerre egy hónapra szóló ennivaió. A nedvdús répahegyek pedig csak hevertek szanaszét, s míg várták, hogy sorra kerüljenek, a nap heve megindította az erjedést, a rothadást a befülledt halmokban. A felvásárlás harmonogrammját nem lehetett betartani. Hiába öntözték meszes tejjel, a bomlási folyamat már feltartóztathatatlannak bizonyult, csak a cukor előállításának költségeit növelték így. S ha legalább valóban cukrot tudnának előállítanil De már a gyárban uralkodó szagról érezni, hogy valami nincs rendben. A nehéz, szédítő melasz szag helyett ugyancsak édeskés, de rothadást idéző szag fogad. A vékony hasábokra szelt répa színe feketés-barnás, elképzelni is nehéz, hogy ebből hószínű cukor legyen. Nem Is lesz. A mintadobozok barna, gyantaszerű, különböző finomságú szemcsékkel vannak tele. Még a legfinomabb, legfehérebb fajtát sem látná szívesen konyhájában a háziasszony. A gyár pedig dolgozik, a gépek dolgoznak, az emberek, a kampányosok dolgoznak, még többen is vannak az idén a szokottnál, de roszszabbul keresnek. Persze, jelentéktelen mennyiségű kifogástalan cukrot elő lehetne állítani még így is, de akkor a többi mind teljesen kárba veszne. Ezért inkább a rosszminőségű, de nagyobb tételt a cukorflnomítók rendelkezésére bocsájtják, (Oroszkán a gyár mellett nem működik raffinériai részleg) és így mégis több kereskedelmi, illetve fogyasztói forgalomra alkalmas cukrot nyernek belőle. Sőerbík igazgató meg is jegyzi, hogy az idevonatkozó szakirodalom hasonló példát mégcsak nem is ismer. — A kampányt pedig, ha törik, ha szakad, be akarjuk fejezni december 31-re — mondja. Érthető, hiszen január 1-vel az új gazdasági irányelvek szerint folyik majd a termelés. A nagyobb egyéni felelősség a fokozottabb egyéni jogokkal párosul. Szabadabban dönthet az igazgató anyagi és némely elvi kérdésben is. Levont bizonyos konzekvenciákat ebből a' szomorú évből s így már a jövőre vonatkozó egyes tervek körvonalai is kibontakoztak előtte. Megkérdezem, hogy tudná elkerülni az ideihez hasonló veszteséget. — Helyre kellene állítani az arányt a két fél, a termelők és a gyár szerződési viszonyában. A termelőknek túlságosan udvaroltunk, aránytalanul több joggal ruháztuk fel őket, mint kö-Ebből a répából nem lesz hószínű cukor Prandl Sándor felvételei Íme, a mintadobozok. C333‘