A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 4. szám
Már ax utolsó simításokat vágxlk a montreali Expo 67 világkiállítás pavilonjain, kiállítás! csarnokain. A képen: az impozáns trancia paviloin, mely hétemeletes, s csupa Bvegbél és alumíniumból készült. 70 évvel ezelőtt született Klement Gottwaldról elnevezett vltkovlcel kohászati Özemben üzembe helyezték az űj fin. tandem nagyolvasztót, amely svájci licenciók alapján épült, ás az elsé Ilyen típusú nagy teljesítményű olvasztókemence Európában. Karol Smidke Karol Smidke nevével elválaszthatatlanul egybekap. csalódik Csehszlovákia történetének legdtcsöbb fejezete, a Szlovák Nemzett Felkelés, melynek előkészítője, szervezője és irányítója volt. Karol šmtdke 1897. január 21-én Vítkovlcén 'született, asztalos szakmát tanult, mint ifjúmunkás tevékeny részt vett a forradalmi munkásmozgalomban. 1921-ben ott volt a CSKP alapításának bölcsőjénél. A további években Trencsénben és Ltptószentmtklóson volt párttltkár. 1935-ben kommunista nemzetgyűlési képviselővé választották. Hitler Európa-ellent hadjárata kiűzte hazájából, a Szovjetunióban talál új otthonra. De nincs türelme ott maradni az emigrációban. 1943-ban mint ejtőernyős visszatér a Tlso-Jéle ún. Szlovák Államba. Ezldőtől kezdve egész a félszabadulásig neve elválaszthatatlan Szlovákia illegális Kommunista Uártja földalattt tevékenységével, a Szlovák Nemzeti Tanács megteremtésével, a Szlovák Nemzett Felkeléssel. A felszabadulás utáni években elhunytéig (1952. dec. 12f különböző magas állami és pártfunkciókat töltött be. Karol Smtdkét a (párttal szembeni áldozatkészség, az eszméhez való hűség, embertársaihoz való nyílt, közvetlen viszony és becsületesség jellemzi. Születésének 70. évfordulóján kegyelettel gondolunk Karol Smtdkére, a forradalmárra. hát azzal, hogy — mivel mindkét fiatal dolgozik — otthon megfőznek, megetetik az állatokat, gondozzák az unokákat. Lehet, hogy ez még nem minden faluban általános (nálunk az), egy kissé le Is egyszerűsítettem a dolgot — abban viszont biztos vagyok, hogy ez a falusiak törekvéseinek főiránya. Ezekről a törekvésekről lehetnek, sőt, vannak Is különféle vélemények. Van aki elítéli: harácsolásnak, a régi paraszt-mentalitás továbbélésének, sőt, társadalomellenesnek tartja. Vlzsgóljuk hát meg közelebbről a dolgotl Tekintetbe véve a mai lakásviszonyokat — pontosabban: a lakáshiányt, amelyet államunk minden igyekezete ellenére sem tud rövid Időn belül megoldani —, milyen szempontból helyteleníthetjük a családi házak építését? Nyllvönvaló, hogy nincs Ilyen szempont, sőt, az állam maga is helyesli és támogatja. Tehát semmiképpen sem társadalomellenes, hiszen a társadalom válláról veszi le a terhet az, aki saját lakásproblémáját saját erejéből megoldja. De vajon az a „második műszak“, amit említettem, nem káros-e, nlncs-e ellentétben a társadalom érdekeivel? Ez elsősorban a társadalmi vállalatokon múlik. Ezekben a völlalatokban, üzemekben — tehát az „első műszakban“ — kell olyan teltételeket teremteni, hogy az emberek a munkaidő minden percét kihasználják, vagyis egyszerűbben: hogy a „második műszak“ ne mehessen az első rovásőra. Akkor nem lehet baj, akkor az otthon végzett egyéni munka is hasznos lesz tórsadalmllag, hiszen csak azt pótolja vele az ember, amit a társadalom egyelőre nem biztosíthat (lakás, lakásberendezés stb.). Sőt, ügy vélem, ha majd az új gazdasági rendszer egyik alapfeltétele: az anyagi ösztönzés természetessé válik, ha az ember munkahelyén megkeresi azt, amit egyéni munkóval — érthetőbben: maszek-munkával — sem lenne képes, akkor szabadidejét, ő Is, a falusi ember Is másra: szórakozásra, pihenésre használja fel. Addig ürüljünk példátlan szorgalmának. Ami persze ugyancsak nem általános. Falun élni — dehát mit is jelent ez? Örökös munkát? Azt is, elsősorban az Idősebbek és a családos fiatalok számára. Es mást Is, amit így fogalmaznék meg: családközösség. S ez mindenekelőtt egymásra utaltságot, kölcsönös segítséget, rokoni, baráti támogatást jelent. Nem igaz a falusi közösség széthullásáról szőlő rémhfr. Én épp az ellenkezőjét tapasztalom: megszűntek az egykori osztályellentőtek, helyükbe közösségi tudat, egymás feltételezettségének, egymás támogatása szükségszerűségének a tudata lépett. A családtalan fiatalok helyzete könnyebb, mint városon. Hiszen nincsenek egyedül éppakkor, amikor a legrosszabb egyedül lenni. Viszont ők maguk — és az Idősebbek Is — sokszor a szórakozás teljes hiánya miatt panaszkodnak. Mert a falusi élet bizony ezt is jelenti: színház-, mozi-, kultúrahiányt... Pedig akikben az Igény komolyan megfogalmazódik, vagyis akik nemcsak papolják, hanem komolyan Igénylik Is a kultúrát, ott már nincs is baj, azok segítenek magukon. Hiszen nem kell más, csak bekapcsolni a tévét, és kitűnő drámákat nézhetnek kiváló előadásban, (több nyelven Is) ős mozi Is van már csaknem minden faluban. Ami a városból Itt mégis hiányzik, az legfeljebb a kávéház, a tárlatok, ez pedig nem Is olyan tragikus, hiszen segíteni lehet rajta, nem egy faluban megoldották már, azaz építettek maguknak kávéházat, rendeztek képkiállítást stb. Ilyen egyszerű lenne a helyzet? Ilyen könnyű lenne a megoldás? Nem! Falvaink és városaink között még nagy a kulturális szintkülönbség, ám egyáltalán nem klegyenlíthetetten. Mégpedig belátható Időn belül. Ehhez az kell elsősorban, hogy ők akarják, Igényeljék (könyvszekrényt — pl. ma még kevés falusi lakásában találunk Miért?) De én azt remélem, hogy bármilyen ütemben „városiasodnának“ is falvaink, megőrzik azt, ami mindig is legfőbb értők volt a faluban: a közösség testvéri melegét. Falun élni — de talán másutt Is — csak abban érdemes. ZS. NAGY LAJOS
