A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-25 / 26. szám
Nagyoperett Érsekújváron Nagy közönségsikerrel Játssza az Érsekújvár! új kultúrház mellett működő magyar színjátszó együttes a Marlca grófnőt, Kálmán Imre világhírű nagyoperettjük. Túl merész vállalkozás egy amatőrcsoport számára, még ott Is, ahol a rendező annyi Jóhangú énekest és táncolni tudó színészt képes összeverbuválnt Ugyanis a könynyű műfaj, bármilyen furcsán hangzik, túlságosan sokrétű követelményt támaszt a szereplőkkel szemben. A Jó rltmusérzék mellett énekelni, táncolni és ami általában hiányzik a színjátszásunkból, poéntíroznl is tudni kell. A rendező — Záhorszky Elemér ötletességét dicséri, hogy erre a nem könnyű feladatra kitűnő típusokat talált, és így elejétől végig jó ritmusú előadást láthattunk. A kisszámú, de Jól képzett zenekar Clbula karmester vezetése alatt brillírozott. Dr. Halláné Novák Marika Marlca szerepében meglepetés! Ügy tudjuk, csak most vizsgázik az énekszakon, de énekesnői és szlnészadottságal máris sokra képesítik. Török Pétert, a tiszttartót N. Nagy József alakította tehetségesen. Kitűnő partnere Maricának Lizát, a húgát Szombatid Marika alakította. Rendkívüli mozgékonysága, fiatalos bája a szutorettprlmadonna szerepkörre nagyon Is alkalmassá teszik. Polákovlcs János, gróf Hochstapler Móricz szerepében — színészi telitalálat. Helyszűke miatt csak megemlítjük Bartáné Nyitral Marikát, aki Lenkét alakította, Bánhegyesl Marikát, Simunek Lajost, Madarász Andrást, Forgács Zoltánt, Kosztolányi Józsefet, akik tehetségük legjavát nyújtották, és így megérdemelten osztoztak a nagy közönségsikerben. Czápai László Ödön szerepe mellé még segédrendezést Is vállalt, amiért külön dicséretet érdemel. Az operett, a zenés vígjáték, mint olyan, nagyon Is hozzátartozik a magyar színjátszás egészéhez. És ott, ahol Ilyen magas művészi színvonalon tudják játszani a nagyoperettet, mint az érsekújváriak, ott Játszani kell. Műkedvelő színjátszásunk szegényebb és színtelenebb lett volna e szép előadás nélkül. Köszönet Jár érte a rendezőnek, az ének-, a tánckar, a zenekar és az együttes minden tagjának, aki hozzásegítette ezt az előadást a nagy közönségsikerhez. H. L. A dollár őse — a jáchymovi tallér KérdezzUk meg akármelyik amerikait, honnan származik a dollár, bizonyára mind elcsodálkozik az ilyen kérdésen. Aligha merült föl benne kétség affelől, hogy ez a tipikusan amerikai fogalom máshonnan is származhat, mint Amerikából. Hívjuk fel tehát a figyelmét az Encyclopaedia Britannlca megfelelő kötetére, hadd olvassa ki belőle a dollár címszó alatt: A „dollár“ szó a „thaler“ szóból ered, amelynek különböző változatai (daler, dalar, daaler, talléré, tallér stb.) állítólag a Joachimsthaler szó lerövidítéséből keletkeztek. A Joachimshaler (joachimvölgyi) nevű érempénz a XIV. század Németországában fizeetőeszközül használt arany guldennek volt az ezüst megfelelője. A németül Joachimsthalnak (Joachlmvölgy) nevezett csehországi Jáchymovban 1518-ban gazdag ezüstlelőhelyre bukkantak; Schlick gróf, a város hűbárura rengeteg érmet veretett itt Szent Joachim képével — Innen az érmek neve. A Jáchymovi tallért Schlick-tallér néven is ismerték. A dollár szóval az angolok először a német ezüsttallért jelölték, amely Németországban a XVI. században különböző értékben került forgalomba. A Continental Congress 1785. Július B-án kelt határozata értelmében a dollár az Egyesült Államok pénzegységévé vált.“ Valóban, ez az amerikai jellegzetesség, amely körül, mondhatni, az egész amerikai élet forog, a cseh királyság területéről indult útjára. Az első tallérokat 1520 előtt verték, de az első keltezett tallér 1520-ból való; a Schlick-család legidősebb akkor élő tagja, Schlick Sebestyén,' a II. Lajos király képviseletében határozó cseh országgyűléstől jogot nyert arra, hogy nehéz ezüstgarasokat veressen. Ezeket a garasokat jelölték később a tallér névvel. A pénzverést megelőzően gazdag ezüstlelőhelyeket találtak a Schlick grófok birtokén. Azt a völgyet, amelyben az ezüstöt fölfedezték, XVI. századbeli térképek Thal néven említik; a völgy később Szent Joachim tiszteletére a St. Joachimsthal nevet kapta, és központja lett a legnagyobb méretű európai bányászvállalkozásnak. Emberek tízezrei özönlöttek ide az ezüst nyomán — valamiféle ezüstláz hajtotta őket. így keletkezett 1516-ban a mai Jáchymov, amely tehát tavaly ünnepelte fönnállásának 450 éves jubileumát. Jáchymov a XVI. században a korszerű bányatechnikának volt a példaképe, és a jáchymovi bányajog lett az alapja az összes többi európai bányaváros jogának. Nem sokkal II. Lajos király halála után, aki gróf Schlick Sebestyénnel együtt a mohácsi csatában esett el (1528), I. Ferdinand, az első Habsburg a cseh trónon, megvonta a Schlick-családtöl a tallérverés jogát, s a pénzt az elkövetkező években ő maga verette. A tallér, amelyet a lipcsei vásárokra hordtak, jó minősége és állandó értéke miatt közkedvelt fizetőeszközzé vált egész Európában. Évszázadokon keresztül több államban verték, különböző nevek alatt. A bécsi pénzverde ma is két millió ezüst tallért, úgynevezett Mária Terézia-tallért készít, 17&0 as dátummal — Afrika nagy részében ugyanis mindmáig ezt a pénzfajtát használják. Jemenben is ez volt a hivatalosan elfogadott pénzegység, míg három évvel ezelőtt ki nem kiáltották a Jemeni Köztársaságot. A csehországi tallér útja az amerikai dollár felé Spanyolországon keresztül vezet. A Habsburg-házl spanyol királyok pesoduro nevű tallérokat verettek. A spanyol törvények szerint a tengerentúli gyarmatokból (Mexikó, Peru, Guatemala) nem volt szabad az ezüstöt megmunkálatlan állapotban behozni, ezért az ezüstből előbb a talléréval megegyező súlyú és ezüsttartalmú korongokat vertek, s ezeket a „cobs“-nak nevezett ezüstlapocskákat hozták át Európába. Az 1732-ben Mexikóban vert tallérokon két oszlop látható: szak a Gibraltári-szorost szimbolizálják, mivel ezt a szorost annakidején „Herkules oszlopai“ néven ismerték. Ezek a tallérok nyolc reálból álltak; Amerikában „piece of eight“ vagy „pillar dollar" (pilléres dollár) néven ismerték őket. A mexikói tallérokat — dollárokat — az új-angliai gyarmatokon is használták, egészen a XIX. század közepéig. Ezeknek a talléroknak az angol elnevezéséből maradt meg tehát a mai dollár neve, amely az Észak-Amerikai Egyesült Államoknak megalakulása óta hivatalos fizetőeszköze. Az első amerikai dollárt az Egyesült Államok kormánya 1795-ban verette; ez „cartwheel“ vagy „Liberty dollár“ néven került forgalomba. Súlya és ezüsttartalma megegyezett az eredeti csehországi tallér súlyával és ezüsttartalmával, bár valamivel kisebb és vastagabb volt annál. Az merikai ezüstdollár súlyban és ezüsttartalomban máig sem változott. A Schlick-tallérok ideje óta sok más tallér került már forgalomba (Habsburg-, Lipót-, Mária Terézia-tallár), Németországban birodalmi tallérokat vertek. Mindezeknek a talléroknak a súlyuk és az ezüsttartalmuk volt a közös jellemvonásuk. Amint látjuk, a cseh történelem jelentős mértékben befolyásolta az amerikai kultúra fejlődését. Ez az oka annak, hogy a montreali világkiállítás csehszlovák pavilonjában kiállítják a régi csehországi tallérokat, s ezeknek hasonmását a Tuzex közvetítésével a kiállítás látogatói meg is vásárolhatják. Dr. Josef Morei — Dr. Jlrí Stolba irrm”
