A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 3. szám
Leghelyesebb, ha mindenki olyan nemzetiségűnek vallja magát, amelynek nyelvén legjobban tudja kifejezni magát, és amely legközelebb áll hozzá. A pártszervezetek feladata, hogy a pártnak ezt az irányvonalát és a választásokkal kapcsolatban kiadott irányelveket a vegyes nemzetiségű területeken szigorúan kövessék". Az 1954. május 16-án megtartott nemzeti bizottsági választások, valamint az 1954. október 28-i választások, amelyeken a Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács tagjait választották meg, meggyőzően bizonyították, a magyar nemzetiségű lakosságnak a politikai életben való részvételét és politikai fejlődését. Dél-Szlovákiában a dolgozók részvétele a nemzeti bizottsági választásokban, illetve a választások előtti akciókban igen nagy volt. A bratislavai és a nyitrai kerületben a Nemzeti Front jelöltjeire adott szavazatok százalékaránya nagyobb volt a szlovákiai átlagnál. JURAJ ZVARA: A vegyes nemzetiségű területeken támadtak persze viták a jelöltekkel kapcsolatban: a harc gyakran akörül folyt, hogy a nemzeti bizottságokban több magyar vagy szlovák nemzetiségű legyen-e, és kit válasszanak a helyi nemzeti bizottság elnökének. A reakció mindkét oldalon nacionalista szellemben igyekezett hatni, például Gután (Kolárovo). Több ilyen eset adódott a volt besztercebányai kerület kékkői járásában, ahol emiatt a Nemzeti Front nemzeti bizottsági jelöltjeire leadott szavazatok aránya kisebb volt. Egészben véve azonban hasonló esetekre csak elvétve került sor. Sokhelyütt az egész község egyhangú megegyezéssel adta le szavazatát a jelöltekre, főképp a magyarlakta területen. Dél-Szlovákiában jó lefolyásúak voltak a nemzetgyűlési és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások is. A Szlovák Nemzeti Tanács mellett működő Központi Választási Bizottság jelentésében megállapította, hogy a „bratislavai kerület vegyes lakosságú választási körzeteiben az összeredmények jobbak voltak, mint más választási körzetekben. Főképp a magyar nemzetiségű lakosság teljes egészében tüntető egységben szavazott." A magyar nemzetiségű lakosság ezzel kinyilvánította egyetértését az új helyzettel. A bratislavai és a nyitrai (vagyis a mostani nyugat-szlovákiai) kerületben az 1954. évi választások után a helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságok megválasztott képviselőinek körülbelül 10 százaléka magyar volt, de egyes helyi, illetve járási nemzeti bizottságokban túlsúlyban voltak a magyar nemzetiségű tagok. 1957-ben a magyar képviselők száma tovább növekedett, főleg a járási és a kerületi nemzeti bizottságokban. Az 1. táblázat az 1954. évi választások utáni helyzet alapján áttekintést nyújt a nemzeti bizottságok tagjainak és dolgozóinak számáról és nemzetiség szerinti megoszlásáról Szlovákia déli területein. A nemzeti bizottságok apparátusát illetően is viszonylag jó volt a helyzet, nagy részük magyar nemzetiségű volt, vagy legalább magyarul tudott. A 2. táblázat áttekintést nyújt a szlovákiai nemzeti bizottságok magyar nemzetiségű jelöltjeiről az -1960. évi nemzeti bizottsági választások és a területi újjászervezés után. A nyugat-szlovákiai kerületben 21 268 képviselőjelölt közül 4169, vagyis 20 százalék magyar volt, s ez már teljesen megfelelt a kerület nemzetiségi összetételének. Hasonló volt a helyzet a közép-szlovákiai és a kelet-szlovákiai kerületben. Sőt szlovákiai viszonylatban is arányos volt a magyar nemzetiségű lakosság képviselete. Az 1954. évi választások után a Szlovák Nemzeti Tanácsban és a Nemzetgyűlésben is megjavult a magyar dolgozók képviselete. Az 1954-es választásokig a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői között csak két magyar nemzetiségű volt, a választások után már 13. A Nemzetgyűlésben az 1954-es választások alapján 9 magyar nemzetiségű képviselő kapott helyet. Persze helytelen volna, ha túlbecsülnénk a nemzeti bizottságok nemzetiségi összetételének jelentőségét és a nemzetiségi politika helyességének egyetlen kritériumát látnánk benne. A nemzeti bizottsági képviselők kiválasztásakor nem a nemzetiségi hovatartozás a döntő szempont, hanem a jelölt politikaierkölcsi és szakmai színvonala. Másrészt viszont nem szabad lebecsülni a nemzeti bizottságok és az állami szervek arányos nemzetiségi összetételé-, nek jelentőségét sem. A párt és a kormány határozatai Szlovákia déli területein nem valósultak meg automatikusan, végrehajtásuk szüntelen erőfeszítést, ellenőrzést és kiegészítést igényelt. Harcolni kellett a szlovák, illetve a magyar lakosság részéről megnyilvánuló bizalmatlanság, helytelen magatartás ellen, hogy a nemzeti bizottságok a szakszervezetek, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség (CSISZ), valamint a többi tömegszervezet funkcionáriusai minden vonatkozásban magukévá tegyék a párt nemzetiségi politikájának marxi-lenini elveit. Egy példa: a szocialista építés kezdete óta mindmáig időszerű probléma a kétnyelvűség elvének következetes érvényesítése a vegyes nemzetiségű területeken. A nemzeti bizottságok, főképp a járási nemzeti bizottságok funk, cionáriusai sok esetben nem tudtak magyarul, tehát nem is tevékenykedhettek megfelelő módon a magyar lakosság körében. A magyar nyelv használatát illetően a nemzeti bizottságok tárgyalásain nem alakult ki egyöntetű gyakorlat. Néhol a járási nemzeti bizottságok plénumáin csak szlovákul tárgyaltak, másutt pedig csak magyarul. Pedig, csak egy megoldás helyes; mindkét nyelv egyenjogú használata. Egyre inkább szüksége mutatkozott annak, hogy a nemzeti bizottságok dolgozóit szlovákul és magyarul egyaránt tudó elvtársakkal kell kiegészíteni. A nemzeti bizottságokban hiányoztak a megfelelő szakképzettségű magyar dolgozók, így aztán a hivatalok a magyar beadványokra nagyrészt csak szlovákul válaszoltak. A vegyes nemzetiségű községekben a helyi nemzeti bizottságok határozatait gyakran csak egy nyelven (szlovákul vagy magyarul) adták ki, ahelyett, hogy két nyelven tették volna közzé őket. Hasonló hiányosságok mutatkoztak a járási és a kerületi nemzeti bizottságok hirdetményeinek megszövegezésében is. A megbízotti hivatalok végrehajtó szerveinek szóló utasításokat magyarul is kiadták, de a fordítás rendszerint késett, és ez kedvezőtlenül hatott a feladatok teljesítésére. A Megbízottak Testületének 1958. május 29-én kelt 174. számú határozata alapján a Belügyi Megbízotti Hivatal különbizottsága vizsgálatot indított és az említett problémák megoldására több kezdeményező javaslatot tett, melyeket a dél-szlovákiai nemzeti bizottságok vezető funkcionáriusaival is megtárgyalt. A JNB-k tanácskozásai számára ajánlották a fordítói szolgálat megszervezését. A párt nemzetiségi politikájának eredményeit elemezve az SZLKP KB Politikai Irodája „A szlovákiai magyar lakosság életével kapcsolatos politikai kérdésekről“ szóló jelentésében 1959. január 16-án több határozatot hagyott jóvá az említett hiányosságok megszüntetésére. Az SZLKP KB Politikai Irodája figyelmeztetett arra, hogy a párt ragaszkodik álláspontjához, mely szerint a nemzeti bizottságok tanácskozásán a vegyes nemzetiségű területen mindenki olyan nyelven fejezheti ki magát, amelyen folyékonyan beszél, s hogy mindenkinek joga van érteni mindazt, amiről tárgyalnak. Az SZLKP KB Politikai Irodája megállapította, hogy, előnyös, ha a járási nemzeti bizottságok tagjai és funkcionáriusai szlovákul és magyarul is beszélnek. Ez megkönnyíti a lakossággal való érintkezést, és lehetővé teszi a dolgozók problémáinak jobb megismerését. Úgyszintén helyes, ha a magyarlakta'járásokban a nemzeti bizottságok és végrehajtó szerveik a nyilvánosságnak szánt határozatokat és rendeleteket mindkét nyelven közzéteszik. Az SZLKP KB Politikai Irodája meghagyta, hogy a helyi nemzeti bizottságoknak szóló központi utasításokat gyorsan és kellő időben kézbesítsék magyar nyelven is. Az SZLKP KB Politikai Irodája 1959. január 16-án kelt határozatában felhívja a figyelmet a nyelvi kérdéssel való visszaélés és a vele kapcsolatos nemzetiségi uszítás megnyilvánulásaira. „A burzsoá nacionalista csökevényekkel terhelt egyének részéről ez leggyakrabban abban nyilvánul meg, hogy azt követelik a magyar dolgozóktól, hogy velük csak szlovákul beszéljenek. Másrészt egyes magyar nemzetiségű egyének helytelenül magyarázzák a nemzeti egyenjogúság kérdését, és követelik, hogy a velük való érintkezésben csak a magyar nyelvet használják. A pártszervek ás -szervezetek feladata, hogy arra késztessék a kommunistákat: járjanak az élen, mutassanak példát a szlovák és magyar dolgozók lehető legszorosabb kölcsönös közeledésének és megértésének elérésére irányuló törekvésben, hogy lépjenek fel az összes negatív jelenségek és a burzsoá nacionalizmus, sovinizmus, valamint mind a szlovákok, mind a magyarok részéről megnyilvánuló megkülönböztető tendenciák ellen, melyek megbonthatnák a magyar nemzetiségű állampolgárok, valamint a szlovák és cseh nemzetiségű dolgozók s hazánk többi nemzetiségeinek testvéri együttélését. A nyelvek különbözősége sehol sem lehet akadály abban, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül mégszilárdítsuk lakosságunk erkölcsi-politikai egységét.“ (Folytatjuk) Áttekintés a magyarlakta terület járási és helyi nemzeti bizottságai tagjainak és dolgozóinak számáról séri mR(»ns7.!AsArAI kerületek c-orlnr (■- ioC7 — _. mulat. Kerület A JNB tagjainak száma Köz Q lük A JNB dolgozóinak száma Közülük A HNB tagjainak száma Közülük magyarul tudott magyar nemzetiségű magyarul tudott magyar nemzetiségű magyarul tudott magyar nemzetiségű Bratislava Nitra Banská Bystrica Košice 277 398 220 447 173 220 142 266 117 81 90 88 . 785 738 897 915 406 427 469 513 210 . 64 125 83 3329 3390 3872 3915 2210 3102 2673 2026 1715 2012 1789 1037 Összesen 1342 801 354 3115 1815 482 14 512 10011 6552 laté b lázat A helyi nemzeti bizottságok dolgozóinak száma Közülük magyarul tudott magyar nemzetiségű 410 287 177 446 “ 435 202 330 263 138 397 21ff 72 1583 1195 589 (A volt Belügyi Megbízotti Hivatal adatai szerint.| a szlovákiai nemzeti bizottságok magyar nemzetlségűképviselójelöltjelről az 1900. óvl nemzeti bizottsági választások után. Kerület Kerületi Nemzeti Bizottságok Járási Nemzeti Bizottságok Helyi Nemzeti Bizottságok összesen Magyar nemzetiségű % összesen Magyar nemzetiségű % összesen Magyar nemzetiségű % Nyugatszlováklal 150 28 18 1210 215 18 19 908 3928 9.7 KözépszlováklaJ 120 4 3 840 40 S 18 667 1481 7.9 Keletszlovákiai 127 8 8 799 57 7 18 438 1235 6,7 Összesen 397 ' 38 9.5 2849 312 10,9 57 013 6644 11,6 2a táblázat Egésfr Szlovákiában___________ összesen Magyar nemzetiségű % 21 268 4169 19,6 19 627 1525 7.7 19 354 1300 8.7 60 249 6994 H.8
