A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-18 / 25. szám
XXVIII. Minden úgy történt, ahogyan az ezredes elképzelte. Mété és Jakab bevárták az erdfiszöglethez érkező labancokat és akkor rontottak rájuk. Néhány lövés dördült, de a csetepaté csak pillanatokig tartott, mert a négy kisérő hosszú szárat eresztve szerteszét vágtatott. Máté lépett az első kocsihoz. A ponyvát félre rántotta, hogy szabadulásuk hirét megmondja az asszonyoknak. Négy pisztoly csöve feszült a mellének. — Menekülj Jakab! — kiáltotta a kapitány és 6 is megpróbált elugrani a pisztolyok elől. A második kocsi ponyvája is félrelebbent. Nyolc labanc ugrált le nagy sietve és a menekülő kapitány elé rohant. Széles halászhélút dobtak a fejére, belehengergették, hogy moccanni sem tudott. Jakab látta, hogy egyedül nem segíthet. Vitte a rossz hírt: — Elfogták a kapitányt) Csak a siklósi vár udvarán bontották ki a szorosra kötözött hálóból Eke Mátét. Az ablakból Amália és Helén figyelte a diadalmas jelenetet, amikor Eberstein báró teljes díszben, büszkén lépegetett a fogoly felé. Most végre szemtői-szembe állnak egymással. Igaz, a kapitány megkötözött kézzel, az ezredes kardját szorongatva. — Remélem, tudja milyen sors vár önre? — kérdezte gőgösen a kapitány. Máté mosolyogva nézett a lépcsőn álló ember szemébe. — A végén csattan az ostor, ezredesi A Tenkes kapitányának a vallatását Bistericz főhadnagy vezette, jól tudta az ezredes, hogy miért bízta rá. A főhadnagynak kegyetlen híre volt, és a puskapor megszerzése óta személyesen is gyűlölte az eddig ismeretlen kuruc kapitányt. A kinzókamrában éppen úgy verejtékezett a hóhér, mint Máté, akit felhúztak a feszltőgerendára és úgy kérdezték: — Hol bujkálnak a cimboráid? — A hegyekben, völgyekben, az erdők mélyén, a falvakban, a pusztákon, mindenütt, — válaszolta keményen. — Mit akarnak? — ordított dühében az ezredes. — Azt akarjuk — válaszolta nyugodtan Máté, — hogy önt és minden labancot érdeme szerint megbüntessünk. A szegény népnek a könnyekért könnyekkel, a kiontott vérükkel fizetnekl A kapitány éppen azon tűnődött, hogyan szökhetne el börtönéből, amikor Rózsa, a cigánylány az öreg kfitásóval tanakodott. — A nagyapám kútásó. ö. mesélte nekem, hogy a vár alatt titkos alagút van. Ezen át kellene a kapitányt megszöktetni. — Igaz, — válaszolta az öreg, de az most be van falazva. Az alagút kinyitásához kevés ember kell, de azoknál sem az erő, sem pedig a bátorság nem hiányozhat. Tervüket megvitatták társaikkal és úgy döntöttek, hogy megpróbálják a lehetetlent. (Folytatás következikj
