A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-18 / 25. szám
LOVAS Róbert ét S. NAGY István »zerzemertye fök-há-tó van mór ot ob-ta - kon."?* <e*“*“to*'* Copyright 1%t by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest A mai emer már alig képes csodálkozni, ezért világkiállítást rendezni a számára igen-igen nehéz és főképp hálátlan feladat. A Brüsszelben, New Yorkban és egyebütt szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a legjobb szándék eredménye is olykor nem más, mint valami ttng- Utangll, vidám park, és hogy mindenből megáTt a sok. Kerülni a szélsőségeket, nem mutatni keveset, de nem is túlozni — ez a művészet. Mindjárt az elején meg kell állapítanunk, hogy Montrealban a csehszlovák kiállítás rendezői meglepő taktikai érettségről tettek tanúbizonyságot, amikor csak azt mutatják be, amit valóban érdemes megnézni, ami igazi látványosságszámba megy. A csehszlovák pavilon a Szent Lőrinc folyó partján, a Nötre Dame szigeten épült fel. A kanadaiak 5043 m2 területet bocsátottak rendelkezésünkre, s ezzel lehetőséget nyújtottak arra, hogy minden kívánságunk teljesülhessen, nemcsak ami a pavilon és az étterem felépítését illeti, de az első emelet magasságában a két épület között sikerült elhelyezni egy kilátó teraszt, amely fokozza magának a pavilonnak jobb kihasználási lehetőségét, azonkívül csodálatos kilátást biztosit Montrealra és a szomszédos pavilonokra. A pavilon acélvázát lényegében négy sarokpillér tartja, a teljes üvegborítású földszintet nem zavarják további építőelemek, s így a pavilon előtti park csaknem teljesen egybeolvad az enteriőrrel; e benyomást még csak fokozza, hogy vlrágszőnyeg vezet egészen a pavilon közepén kialakított átriumba. Érdek©3 megemlíteni azt a tényt is, hogy — a Prága és Montreal közti hatalmas távolság, a szállítási problémák ellenére Is — a 2,5 millió kanadai dollár költséggel épült pavilon tervezése, és kivitelezése [a belső berendezéssel együtt) 1965 Júniusától 1967 áprilisáig tartott, tehát 23 hónap alatt megvalósult. A közönségnek tetszik a csehszlovák kiállítás, a lapok felsőfokokban írnak a látottakról. Igen nagyra becsülik azt, hogy a csehszlovák pavilon tartalmában és belső berendezésében teljes mértékben megfelel az EXPO Jelszavának: „Az ember és világa“. A látogatók nagy érdeklődést mutatnak nemcsak a tfebechovicei betlehem, a cseh kristály és a karlbadi porcelán, Lőcsei Pál mester faragványai, de iparunk termékei iránt is. A négy étterem állandóan zsúfolt. A szuterénben elhelyezett konyhák és egyéb üzemi helyiségek — összesen 84 — külön érdekességszámba mennek. Talán nem nagyzás azt állítani, hogy az egész kiállítás egyik legérdekesebb látnivalója a csehszlovák Kinoautomata. Az ötlet igazán nem mindennapi. A filmprogram folyamán a néző nem paszszív, hanem maga döntheti el, hogyan folytatódjék a film cselekménye. A moziteremben ugyanis minden szék előtt van egy kis pult egy-egy zöld és piros nyomógombbal, s a néző abban a pillanatban, amikor a film megszakad és a folytatást illetően két lehetőség között választhat, megnyomja az egyik gombot. Egy másodpercen belül összeszámlálja az elektronikus számológép az egyik, illetve a másik variánsra leadott szavazatokat, s az eredményt kivetíti a rendes vetítővászon két oldalán elhelyezett keskenyebb vászonra. Azután a cselekmény folytatódik a széles vásznon, mégpedig úgy, ahogy a közönség többsége kívánja. A film címe: „Az ember és háza , ami tulajdonképpen az EXPO jelszavának: „Az ember és világa" változata. A filmet Londonban szinkronizálták, hogy tökéletes legyen az angol verzió. A moziautomatánál nem Is a cselekmény, a történet a legfontosabb. A megoldás érdekes, amely bizonyos társasjátékot jelent a néző számára, maga dönthet a történet kulcspontjainál. A film alkotói eredetileg tíz ilyen kulcshelyzetet terveztek, de aztán le kellett egyórásra rövidíteni a filmet, s csak nyolc maradt. A vetítőfülkébeu hat vetítőgépet szerelteik fel. Hogy a kombinációk ne érjenek el milliós számot, bizonyos idő után és bizonyos pontokon a történetek találkoznak. A variációk száma így is 10241 Ha feltételezzük, hogy a moziautomata fél évig fog Montrealban Játszani a felnőttek számára s naponta három előadást tart, és egyik sem lesz azonos a másikkal, még így is csaknem 500 kombináció marad kihasználatlanul. Robbanást hallani. A műtőbe egy, a feje búbjától a talpáig bekötözött embert hoznak be Nehezen lélegzik. Orvosi műszerek zaja. Orvosok és ápolónők állják körül, hogy visszaadják az életnek. Sikerül. Az ember felkel a műtőasztalról. Megváltozik. Fokról fokra visszanyeri az önbizalmát. Nem fél az újabb sebesüléstől. Sisakot tesz a fejére. Puskát adnak a kezébe, s ő elindul. ÜJabb robbanás. — Ez a története a 32 éves prágai Pavel Procházka mindössze 24 méter hosszú animált bábfilmjének, amellyel 31 ország 250 filmje közül elnyerte az EXPO 67 10 000 dolláros filmdíjét. A verseny egészen különleges volt — a benevezett filmek vetítése nem lehetett hosszabb ötven másodpercnél. Ebbe kellett belesűrltenl az alkotóknak egy gondolatot, amely kifejezi az expo Jelszavát: „Az ember ás világa“ ... A kanadaiaknak, akik ez a kiállítást tervezték és rendezték, igenigen megnőtt az öntudata. Mindössze húszmilllónylan vannak, és mint nemzet csak az idén lépnek történetük második évszázadába. Ha nem számítjuk a kanadai eredetű Jégkorongot, ez az első világméretű bemutatkozásuk. A szervezés, rendezés minden dicséretet megérdemel. De az első helyre mégis a közönséget kell tennünk. Figyelemreméltó, ahogy a kanadaiak, s jelenleg elsősorban a montrealiak viseltetnek a kiállításuk iránt. Az Expo első húsz napja közül legalább tizenöt volt a kimondottan hűvös, zimankós, esős nap, amikor kinek akaródznék kimenni a Jó meleg lakásból, méghozzá valahová a folyóhoz, ahol süvít a szél, fúj minden oldalról, s azonkívül 2,5 dollár belépőt kell fizetni (a parkolás díja további 2,5 dollár), vagyis körülbelül kétszer annyit, mint amennyibe a szomszédos moziban James Bond kerül a nők szokásos tömkelegével. Az emberek ennek ellenére látogatják az Expót, aimi pedig október végéig úgysem szaladna el nekik. Zsúfolódnak a metrón, sorban állnak a pavilonok előtt és rengeteg színes filmet pazarolnak ^rra, hogy valami elfogadható felvételt készíthessenek. Előbb elérte az Expo az ötmilliós forgalmat, még mielőtt sikerült volna megállapítani, ki volt a hagyományos egymilllomodik látogató, s azóta már a hét és félmillión is túl Járnak. A százesztendős Kanada együtt él, lélegzik a kiállításával. —ta— hét4 Pókháló az ablakon
