A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-06-11 / 24. szám

Ku to (iyiila ewnléhezete Tíz évvel ezelőtt halt meg szá­zadunk egyik legmarkánsabb ma­gyar festőegyénisége, Rudnay Gyula. Elhunyta Idején lett éppen 79 éves — érdekes művészpályát, nagyszerű életművet hagyott ma­ga után. 1878-ban született, abban az esz­tendőben, mint Krúdy Gyula. Rud­nay — Krúdyhoz hasonlóan — a korforduló legstílusosabb megsze­mélyesítője, mindketten olyanok, hogy élményanyagukkal, nosztal­giáikkal a múlthoz tartoztak, meg­látásaikkal, kifejező eszközeikkel a jövőt készítették elő. Sejtelmes­­ség, romantika, mesevágy, képze­lem szövi át művészetüket, színes vízió minden művük, de olyan lá­tomás, mely meglepően hasonlít a valósághoz. Az első világháború végén mu­tatkozott be Rudnay Gyula gyűjte­ményes kiállítással az Ernst Mú­zeumban. Nagy sikert aratott, leg­jelesebb képzőművészeink között kezdték őt emlegetni. Valójában ez a kiállítás zárja le munkássá­gának első periódusát. Eszmeileg egységesek, tendenciájukban kri­tikai jellegűek pályájának addigi évtizedei, a parasztság sorsát tük­rözik művel. Dolgos öregasszo­nyok, öreg parasztházaspárok, táncraperdülő csavargók, esett szép szomorú fejekkel itt-ott ösz-Rudnay Gyula: Gémeskút szehajló magyarok, mezei munká­sok, falusi udvarok töltötték meg képeit. —■ E szakasz csúcsa a há­borús idők termése, mely minde­nek előtt a „menekülők“ tárgykö­rében ért el lenyűgöző megoldá­sokat, festőlleg, tartalmilag re­mekművű kompozíciókat. Mint na­gyothalló póttartalékos Losoncon szolgált, ahol a galíciai frontmoz­gások következtében átélte a föl­dönfutók szörnyű megpróbáltatá­sait. A lidércnyomásként kísértő látványok komor átköltésben ke­rültek vásznaira. A háborút követő polgári forra­dalom, majd a Magyar Tanács­­köztársaság Rudnay Gyula műkö­désében is a nyílt népszeretet vég­­akkordja. A fehér terror felülke­­rekedésével minden demokratikus ellenzékiség gyanússá vált. Ez idő­től megnövekszik Rudnay produk­ciójában a tájképek száma, elő­adásmódjukban a viharos hang­vételtől fokozatosan visszatér a nagybányai „teli levegőkhöz, az árnyéktalan természethez. Alakos festményeivel nem ment ez a vlsz­­szavonulás. Eleinte a rézkarctech­nika fedezékével védte népi szem­léletét, a hárommillió koldust ron­gyosan bár, de ártatlan foglalatos­kodás közben ábrázolta, amint kútra megyen, szénaboglyában hál, alkalmi munkára vár. Közben Lyka Károly javaslatára főiskolai tanár lett. Jó kedvvel, ambiciózusan tanított, festőgene­rációk egész sora őrzi szakmai hozzáértésének tanulságait. A felszabadulás után részt kért a vidéki valóság megváltoztatásá­nak nagy művéből. Baján „népi festőakadémiát“ nyitott, hogy a környék lakóinak tehetséges fial, leányai könnyebben léphessenek fel a művészeti élet fórumain, s mint a legilletékesebbek szól­janak a nép nevében. Húsz év élőt ti kezdeményezését röviddel utóbb a szocialista építés alkot­mánya a népi demokratikus rend­szer alaptörvényének nyilvánítot­ta. T. G. — Vannak még csodák --------------------------------------------­A fenti címmel került színre Vafányl Béla első darabja Kassán. A víg­játék akörül bonyolódik, hogy egy Kubába küldött szerelőt üzemi baleset ér és hír érkezik állítólagos haláláról. A „halott“ azonban egészségesen visszatér. A felesége körül Időközben szövődó események adják a víg­játék témáját. Vajányl nem boncolgat társadalmi problémákat, csupán rámutat egy­­egy olyan jelenségre, amely míndannylunkat foglalkoztat. A néző a humor görbe tükrében magára ismer — és jóízűen szórakozik. Szerkezetileg nem válnék a darab kárára, ha a szerző összébb fogná a keretet, s néhány ügyes húzással lerövidítené a bonyodalom feloldó részét. Kovács Károly rendező jó munkát végzett. Szerencsés kézzel válasz­totta ki a szereplőket ts. Különösen Antal Pál, Lengyel Anna, Vajányl Béla, Anti Adolf, Majkrtcs Erzsébet és Pólyák Klára nyújtott jó alakítást. Elismerés Illett a Csemadok kassal helyt szervezetét, amiért lehetővé tette egy Induló tehetség müvének színrehozatalát. Loósz Dezső Nemes törekvések Nemesócsán A szépen gondozott park, a modern kultúrház láttán szinte városban érzi magát az ember. A község dolgozót nagy szeretettel, hozzáértéssel, a jövőre Is gondolva építették fel a kultúra othonát. Talán ennek Is kö­szönhető, hogy Nemesócsán újra nagy lendülettel folyik a kulturális tevékenység. A Csemadok helyt szervezetének élén már második éve Hagyó István tanító áll. A magyar kultúra terjesztésének veteránja, Földes Béla, fia­talos lendülettel szervezi a tánc- és színjátszó csoport munkáját. Ért a fiatalok nyelvén, nem csoda tehát, hogy az ifjúság tömegesen vesz részt a kulturális megmozdulásokban. Legutóbb Gárdonyi Géza: Fehér Anna című darabját adták elő nagy sikerrel. A színmüvet Belá Erzsi tanította be. A hazai bemutató után Ekecs, Lakszakállas, Bogya és Ekel következett. Az előadás mindenütt nagy sikert aratott. A szereplők — különösen Kalmár Árpád, Fehér László és Horváth Eva Anna megszemélyesltőjeként — Igen jó teljesít­ményt nyújtottak. A Fehér Anna után — mint Földes Béla mondotta — újabb darabot tűznek műsorra. Az újonnan megalakított tánccsoport az EFSZ évzárón lopta be magát a község dolgozóinak szivébe. Az egyre jobb formába lendülő zenekar — Vígh Géza tanító vezetésével — nagyban elősegíti a rendezvények sikerét. Mtnden vasárnap délután teadélutánra gyűlnek össze a fiatalok. Ilyenkor zene mellett szórakozhatnak este 11 óráig. A község dolgozót lelkesen támogatják a Csemadok helyt szerveze­tének tevékenységét. A közös munka egyre jobb eredményeket hoz. Andrtskin József A Fehér Anna két főszereplője: Horváth Éva és Kalmár Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents