A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-11 / 24. szám
Végre a helyes úton Részlet a Kiszehajtás és Villőzés című tánckompozícióbél Két év után (íjra bemutatkozott műsorával a CSISZ SZKB Magyar Dal- és Táncegyüttese. Egész estét betöltő programmal lépett közönség elé a Kultúra és Pihenés Parkjában. Az érdeklődés nagy és komoly volt, hiszen évek óta heves vita kíséri minden egyes fellépésüket, egyre több bíráló és elmarasztaló szó éri az együttest: .,Nem áll hivatása magaslatán! Már-már teljesen elszakadt attól a talajtól, amelybe a gyökerét eresztenie kellene! Nem szolgálja kielégítően a magyar kultúra ügyéti“ stb. Sajnos, úgy látszott, értelmetlen és felesleges a hadakozás, az együttes tagjai és vezetői rabjaivá, megszállottáivá váltak elképzeléseiknek és mindannak, amitől olyan sokan idegenkedtünk és borsódzott a hátunk. A mindenáron való kísérlet, az új keresésének lázában égtek, különös és szokatlan formákkal próbáltak kitörni a népművészet „unalmas egyhangúságából“, meg akarták váltani a világot, meg akarták oldani azt, amit más komolyabb és nagyobb együttesek sem voltak képesek, a kisebbségi sors egyik legveszedelmesebb rákfenéje kerítette hatalmába őket: „Vagy semmi, vagy minden leszünk!“ Nem tudatosították kellően, hogy valamilyen műfajnak, — ebben az esetben — a népművészetnek a megreformálása rendkívül bonyolult dolog, sokszor a lehetetlennel határos. Mert a népművészetből csak népművészetet lehet csinálni és semmi egyebet. Annyira kényes ez a terület, hogy az adódó vagy gyűjtött témák feldolgozásánál még a „hogyanénak is rendkívüli szerep jut. Csak népművészeti eszközökkel lehet a nép életét és szokásait reálisan bemutatni. Különféle idegen elemeket belekeverni ebbe a műfajba, körülbelül úgy fest, mint konkoly a tiszta búzában. Sokan mondták azokban az években, hogy a népművészet kora és divatja lejárt, semmi érdekeset nem tud már nyújtani, nem tettek különbséget a műfaj területe és művelőinek hozzáértése között, egy kalap alá vették a kettőt. Éppen ezért örvendetes és dicséretes az együttes vezetőinek belátása és visszatérése. A mostani bemutatkozás arról győzte meg a közönséget, hogy a kényszerű és felelőtlen kísérletezés kora véget ért, a kedélyek megnyugodtak, a józan ész és megfontoltság kerekedett felül, az együttes azt k©zaHétirodalmimelléklete24. di csinálni, amire képes és hivartott, amit joggal elvárnak tőle, és ez a helyes irány! Az egész estét betöltő műsornak egységes gondolati magja volt, a számok szinte kivétel nélkül a nép életére és szokásaira irányították a figyelmet. Kellemesen lepett meg bennünket az énekkar és a tánckar öszszeforrottsága — sajnos a zenekarról nem mondható el ugyanez, a szólótáncosok — Sárszögi Csilla, Kordoš Hana, Jóba Lajos, Tóth János, Antonik László és Gál György — rátermettsége, az igényesebb és egységes elgondolás alapján összeválogatott tánc- és énekkari számok és a rendezés. Az énekkar különösen Kodály Zoltán Gergely járásával és Gömöri dalával, valamint Németh Šamorínsky István Aratókoszorújával aratott sikert. Az Aratókoszorú szép szám, de térbeli mozgással kombinálva csak az utolsó két héten próbálták, ezért sok esetben nem volt összhangban az ének és a mozgás. A tánckar kiemelkedő száma ként Baross Gábor—Gyapjas István Pásztortáncát említhetjük. A tánckép az alföldi pásztorok életét hűen és rokonszenvesen mutatta be. A szerzők egyszerű és tiszta eszközökkel a leglényegesebb - és legjellemzőbb mozzanatokra építették kompozíciójukat, s Jóba Lajos meg a többi táncos szinte hiba nélkül tolmácsolta a mű mondanivalóját. Szíjjártó jenő—Takács András A pincénél, Rajter Lajos—Kvočák József A fonóban és Mózsi Gyula— Kvočák József Gyertyástánca felújított számok, s annak idején már külön-külön is dicsértük bennük az eredetiséget, az elevenséget, a könnyed humort stb. Az új táncszámok közül — Rajter Lajos —• Kvočák József Kiszehajtás és Villőzés, Szíjjártó Jenő — Vadas Tibor Szentiváni tűzátugrás és Andrašován Tibor — Kvočák József Te vagy a legény című tánckompozíciók közül az utóbbi kettő emelkedett a többi fölé, bár meg kell jegyeznünk, hogy a Szentiváni tűzátugrás hatáskeltőbb és elmélyültebb is lehetett volna, ha csiszoltabb és kimunkáltabb, úgyszintén a kurucok életéből vett tánckép is megnyugtatóbb lehetett volna, ha világosabb az elgondolás és tisztább, egyértelműbb a koreográfiái munka. Sajnos, az új táncszámok egyikénél — másikánál az volt az érzésünk, hogy némely részletét már láttuk valahol, más együttesek műsorában . Mindettől eltekintve a mostani bemutatón elsősorban az dicsérhető, amiről már fentebb szóltunk, a népművészethez való visszatérés. Persze, sok még á javítani, a csiszolni való, ugyanis a téma még 'korántsem minden, a délszlovákiai tájak beépítése a műsorba csak kezdet és az első lépés, amit a szakértelemnek és a színvonalasabbra törekvő szándéknak kell követnie. Az együttesnek lehetőséget kell teremteni a körültekintőbb és elmélyültebb gyűjtési munkára, a koreográfia még egyértelműbb kifejezésére, s mindarra, amely az Ifjú Szíveket — nevéhez méltóan — a csehszlovákiai magyar népművészet szolgálatába állítja! MÁCS JÓZSEF A legsikeresebb táncszám, a Pásztortánc egyik jelenete A „Te vagy a legény ..részlete
