A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-11 / 24. szám
Kislány a forrásnál Az ősi templomkultúra csodás emléke. mély szakadékok peremén halad. Damanban teszi lehetővé először az út fölött összeboruló lombsátor a kilátást a gleccserekre és jégborította hegycsúcsokra. Alig lehet szavakkal kifejezni a lenyűgöző benyomást: több száz kilométer hosszúságban egyik masszívum a másik után. Még fél napot utazunk tiszta kis falvakon át, teraszosan kiképzett rizsföldek és kukoricatáblák között, míg elérjük az 1500 méter magasságban fekvő festői Kathmandut. A nepáli főváros az első pillantásra kimondottan nyugatiasnak látszik: széles aszfaltozott utak túlnyomórészt amerikai nagykocsikkal, hotelek, kormányhivatalok, kórházak, repülőtér. Közbül a mellékutcákban az ősi Nepál pagodákkal, templomokkal, színes istenszobrokkal, dúsan faragott homlokzatú faházakkal, utcai árusokkal és számtalan bolttal, ahol régiségeket, rézedényeket, szőnyeget, gyapjúholmit, cipőt és a hosszú hajlított nepáli kést árulják. A templomok lépcsőin pénzváltók ülnek, akik bankjegyeket érmékre cserélnek, mert a távoli hegyi falvakban csak az ércpénzt fogadják el. Az egyik utcakereszteződésen a kábítószerárusok állították fel a pultjaikat. Nyíltan kínálják a dohányszerüen préselt marihuana leveleket, mivel Nepálban nem korlátozzák hivatalos előírások a kábítószerek előállítását és árusítását. Az egyik vendéglőben találkoznak a ganshaszívók. Az élet realitásai iránt érzéketlen, erőtlen alakok, akik nemcsak a saját egészségüket tették tönkre, de akik minden alkalmat megragadnak, hogy másokat Is a kábítószer élvezetére csábítsanak. Nepál Buddha szülőföldje, és a Kathmandu mellett emelkedő L6- tuszhalmon található az egyik legősibb és leglmponzánsabb buddhista templomcsoport, chaltya. Kerek 2000 esztendeje álinak már Itt ezek az épületek, amelyeket a világ minden tájáról felkeresnek a hívők. Kis fémcsészékben áldozatként élelmiszereket helyeznek el, amelyeket nem sokkal később az előbukkanó majmok megragadnak és felfalnak. Surrognak a fáradhatatlan kezek által forgatott Imamalmok, s a chaltya aranyozott tornyáról hosszú zsinórokra aggatott, imádságokkal teleírt zászlók lógnak alá. Míg arra vártunk, hogy a nepáli királyi külügyminisztérium meghosszabítsa tartózkodási engedélyünket, kirándulásokat hajtottunk végre Kathmandu környékére, és megismerkedtünk a Kathmandu Valleynek is nevezett festői Nepalvölggyel, az Istenek országának gazdasági és kulturális központjával — Nepál szívével. Egykor független királyság volt Lalitpur, a „szépség városa“, ma mér csak egy része Kathmandunak. Az út a Bagmatl folyó keskeny hldján halad át, felkanyarog egy alacsony dombra és egy téren, a Durbar Square-en végződik. Sűrűn, szinte egymás hegyén-, hátán állnak itt régi templomok, pagodák és egykori uralkodók palotái. A derékszögbe összefutó utcák és a dús faragással díszített házak hosszú változatos múltról mesélhetnének. De a modern élet jellegzetességeivel Is találkozhatunk: háztól házig húzódnak a villamoshálózat vezetékei, autóbuszok és személykocsik száguldanak hangos tülköléssel a városban. Csak 15 kilométer távolságra Kathmandutól, Bhaktapurban harmonikus egységben él az ember e környező természettel. Nagy, gazdagon aranyozott kapukból jönnek elő a lányok, akik homlokszalaggal megerősített kosarat hordanak a fejükön. Fülönftüggők, karkötők és nehéz lábperecek mutatják, milyen gazdagok Éva lányai. A magas oromzaton elhelyezett Istenszobrok aranyozása élénk kontrasztot képez a fehérre me-szelt házfalakkal és a nyári ég kékjével. Az első napokat a királyi diákszállóban töltöttük a város szélén. Aztán átköltöztünk egy buddhista kolostor cellájába. A kolostor és a hozzá tartozó iskola egy sűrű erdővel borított hegy, a Lótuszhalom tetején áll, ahonnan csodás kilátás nyílik Kathmandura és a Himalája nyolcezer méteres hegyóriásaira. Mert Nepál — egy ország a világ tetején ... Dr. H. Langer is Ing. W. Schrader
