A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-04 / 23. szám
Amikor De Gaulle tábornok kiutasította a NATO parancsnokságait Franciaországból, a szó legszorosabb értelmében kirúgta a szövetség legfontosabb parancsnoki posztját a palotából egy bányába.. Az AFCENT, a közép-európat szövetséges NATO-haderök főparancsnoksága, l. Ferenc király ragyogó fontatnebleau-t rezidenciájában működött. Most átköltözött egy holland szénbányába. De Gaulle nem írta elő ezt a székhelyet Ktelmansegg tábornok számára, aki a szövetséges haderők feje Svájc és a Baltitenger között, s ellenőrzése alatt tartja Nyugat-Európa első védelmi vonalát. Tény azonban, hogy amikor megkapták a francia kiutasítást, a szövetségeseknek megfelelő központi helyet kellett találntok központi parancsnokságuk számára. Belgium lemondott a megtiszteltetésről, miután már elfogadta a SHAPE-t és a NATOTanácsot. Luxemburg azt mondta: köszönöm, nem. Németország felajánlott egy aacheni központot, de a szövetségesek helytelennek tartották tovább fokozni a NATO teuton színezetét, miután már nyugatnémet volt a parancsnok, egyre Inkább elnémetesedett hadserege, és mind több berendezés került nyugatnémet földre. Így azután Hollandia maradt, amely csupán egy államosított szénbányát ajánlott fel, amely amúgy ts veszteséggel működött. A hely maga persze Ingyenes a NATO számára, de a szomszédos község alaposan felverte az árakat és a kezdeti lakbérbefagyasztás már ts érvényét vesztette. A múlt hónapban Ktelmansegg egyenesen a bányaközpontba kötözött, átvéve a parancsnokság számára számos külszínt épületet. Persze különböző mellékmunkák most ts folytatódnák: a szén mosása, a kokszgyártás, és a főparancsnokság füsttel beborított központján át vezető sínen vasúti szállítmányokat továbbítanak. A biztonsági szolgálat egytk szkeptikus tisztje nagy sietve Igyekszik kerítéseket építeni a behatolók ellen, s közben tdő előtt megőszül. A bányászok korábbi fürdőépületében rendezték be a hivatalokat. Oj lakót az egytk részleget Stng-Stngnek nevezték el, a másikat aranyhal-tartálynak. Az egytk ezredes megdicsérte a hollandok barátságos viselkedését, aztán gyászos hangon . hozzáfűzte: „Fontalneblau-ban az Irodám ablaka a ktrály kertjére nyílt. Itt az ablakomon át komor téglafalra nézhetek.“ Egyik munkatársa erre megjegyezte: „De önnek legalább van ablaka." Hazánkban 1966-ban csaknem 20 000 gyermekkel született kevesebb, mint 1964-ben, annak ellenére, hogy mintegy 70000 fővel nőtt az anyaságra alkalmas nők száma. (Az Állami Népesedési Bizottság jelentéséből) mr 14 evés a gyermek. Évről évre kevesebb. Valamit sürgősen tenni kell, mondogatják a népesedés problémáival foglalkozó szakemberek. A fent megnevezett bizottság titkára, Dr. Jiff Prokopec Is ezeket a kérdéseket fejtegette egyik nemrégi interjújában. Elmondotta, hogy a szakemberek véleménye szerint az lenne az ideális, ha átlag három gyermek esne egy családra. Ezzel szemben a legutóbbi népszámláláskor Csehszlovákiában 1,867 000 családban volt egy vagy több 14 évet meg nem haladó korú gyermek, s eme családok 46,3 százaléka egy-, 34,4 százaléka kétgyermekes. Ezekben az esetekben még a szülők utánpótlása sincs biztosítva, A három(12,6%) négy- (4,2%) és többgyermekes (2,5%) családok esetében nemcsak a szülők reprodukciója van biztosítva, hanem a gyermektelen házaspároké Is (kb. lu%). Ebből az következik, hogy nálunk 'három gyermek az Ideális átlag, pontosabban: szükségszerű követelmény. Igen ám: csakhogy a szakemberek azt is kiszámították már, hogy egy gyermek gondozása-nevelése — tízéves korig — kb. 50 000 koronába kerül. Arról nem Is beszélve, hogy az új házasoknak csupán tizenöt százaléka rendelkezik önálló lakással, továbbá, hogy egy háztartás létrehozása szintén kb. 50 000 korona befektetést igényel. Vagyis: mire a fiatal házasfelek lakáshoz jutnak s azt berendezik, anyagilag kimerülnek, sem kedvük sem lehetőségük nem lesz gyerekekbe „Invesztálni“. Az említett bizottság, mint a kormány tanácsadó szerve, a titkár szaval szerint javaslataival arra törekszik, hogy államunk egyre fokozódóbb mértékben hozzájáruljon a gyermekes családok anyagi terheinek megkönnyítéséhez. Azt minden nős ember tudja, hogy ez államtól egy gyermekre kap hetven korona segélyt havonta. Azt viszont nem mindenki tudja, mennyit kap adókedvezmény elmén. Azt államkasszából adókedvezmények formájában kifizetett összeg évi négy és fél milliárd koronára rúg. Ezt a kedvezményt kevesen tudatosítják. A bizottság szándéka, hogy a gyermekeknek juttatott pénzsegélyt (kb. 15 milliárd korona évente) összevonják — s a gyermeksegély növelésével progresszív támogatást nyújtsanak a gyermekes családoknak. A javaslat lényege, hogy a gyermekek számának növelésével egyenes arányban növekedjék a gyermeksegély s egyben az a távlati cél, hogy (amennyire a népgazdaság fejlődése lehetővé teszi) a harmadik gyermek tartási és nevelési költségeit teljes mértékben az állam vállalja magára. Mindez egyelőre Javaslat. Hogy realizálása valóban hatással lesz-e hazánk népesedésére: a jövő tit: ka. A gyermek azonban nemcsak gond, nem" csupán ökonómiai kérdés. Ezt azok tudják a legjobban, akiknek minden anyagi nehézség és közhangulat ellenére van bátorságuk több gyermeket is világra segíteni, és felnevelni. Nem azokra a szülőkre gondolok, akik a sok gyermeket maguk is istenverésének tartják, akiknél a gyermek a hanyagság, felelőtlenség, könnyelműség gyümölcse, akik ellsszák a gyereksegélyt, amit maguk sem tudják hány gyermekükért kapnak s később a gyerekekkel együtt éheznek. Nem. Hanem a B. István félékre, öt gyermek közül három egyetemet végzett, kettő érettségizett és szakmát tanult. Pedig B. István sem valami „nagymenő“, szorgalmas és kötelességtudó lakatosmester. Felesége háztartásbeli. B. István: „Nem volt könnyű felnevelni és iskoláztatni őket — egy keresetből. Szerencsére jól tanultak, ösztöndíjat kaptak. De amíg iskolába jártak, nekünk alig Jutott pénz valamire. A falu legócskább házában laktunk. Ml nem Jártunk külföldre nyaralni, sehová sem jártunk. Hogy megérte-e? Ha megismeri a fiaimat, meggyőződik róla, hogy: Igen, megérte. Ember lett mind az Ötből. Mit kívánhat még egy szülő? Amint látja, ma már házunk Is tôh tisztességes ...!“ Palotából bányába
