A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-05-28 / 22. szám

kopitoniirt ľ 1 ! ! M M XXV, Viktor mester nem sokáig gon­dolkozott. Közelebb lépett és mo­solyogva mondotta: — Még a császári madarat is élethűen ráplngálom nektek. A kurucok Összehajoltak. Csak néhány szú hangzott el köztük, de ebből valamennyien tudták, bogy mi a teendőjük. — Isten áldjon, Viktor mester — búcsúzott Máté és Jakab — mi a nyomukba szegődünk, de a diák itt marad nálad, hogy segítsen. A két kuruc Iára szállt és alig negyedóra , múlva ismét árnyék­ként követte Blstericz főhadnagy különítményét. Szorgalmas munkával telt el a következő nap a Tenkescsürdá­­ban. Repült a forgács az alakuló dongákról, csattogott a kalapács a feszülő abroncsokon. Az ördön­­gős diák hajszálpontosan vágta ki a kétfejú sassal ékesített sablont, amelynek segítségével az ú] bor­dókra rámázolták Lipót császár Jelvényét. Ezután homokkal töltötték meg a hordókat. Gondosan elhelyezték a padláson. Másnap délután, ahogyan vár­ták, ismét megérkezett Blstericz főhadnagy az embereivel. Mivel tudták azt, hogy mennyi finom falatot hagytak Itt Szigetvár felé menet, most is „megvendégeltet­­ték“ magukat a mesterrel. S ami­kor a nehéz bortól elalélva hor­­tyogtak, a ravasz diák kicserélte a hordókat. Azok valóban olyanok voltak, hogy a legélesebb szemű ember sem tudta megkülönböztet­ni, melyik az igazi és melyik a homokkal töltött. Eberstein ezredes a számvevője Jelenlétében dicsérte meg a vár­ba visszaérkező Blstericz főhad­nagyot. A számvevő lelkiismeretes ember lévén bontogatni kezdte a hordókat. Belemarkolt a túlságo­san világos színű porba. — Hiszen ez közönséges ho­moki — kiáltott tel riadtan. Az ezredes meghökkenve köze­lebb lépett. — Micsoda? — nézte megrökö­nyödve az egymásután nyíló hor­dókat. — Ez Is homoki Ez Isi — rémül­dözött a számvevő. Eberstein bérűt elöntötte a düh. Pisztolyt rántott és fenyegetően közeledett a főhadnagy felé. — Mit hoztak maguk?! Agyon­­lövetera valamennyit! Am mégis meggondolta és nem a katonái közé, hanem az ötödik hordóba durrantott. Egetverően visszhangzott a lö vés. Az ötödik hordóban puska­por volt. Ronggyá tépett ruhában fereng­­tek a siklósi vár udvarán a la­bancok. Ketten a helyszínen meg­haltak, többen megsebesültek, az ezredes pedig álló két héten át csak azt a szót hallotta, amit egész közelről a fülébe üvöltöttek. Díszes parancsnoki hintó gördült be a siklósi vár udvarába. Vasas németek kísérték és Eberstein ez­redes kellő pompával fogadta az udvari haditanács tagját, a minden­ható tábornokot. Több ok késztet­te b tábornak urat arra, hogy vál­lalja a kockázatos utazást. Egy­részt 0 volt az, aki annakidején a bárót a tisztségre javasolta, más­részt általános hadműveleti terve­ket hozott. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents