A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 3. szám
qaJC»H ilŕ rnqm ioió k e se ly ű k tét sem tartunk kézben Vietnamban. Saját hivatalos nyilatkozataink szerint a múlt év végén az ország egész területének mindössze csak 8,3 százalékát tudtuk biztosítani... A többi mind vagy az ellenség kezében van, körül van zárva, bizonytalan vagy üres. A Nemzeti Felszabadftási Front, a Vietkong kb. évi 10 millió dolláros költségvetéssel dolgozik Délen. A mi háborús költségeink viszont kb. évi 15 milliárd dollárt tesznek ki. Az ellenségnek becslése szerint 87 tonna ellátásra, az amerikai csapatoknak és berendezéseknek naponta kb. 20 000 tonna anyagi utánpótlásra van szükségük. Ha az elmúlt év háborús kiadásait vesszük kiindulási alapul, akkor a múlt évben megölt minden ellenséges katona több mint egy millió dollárjába került az Egyesült Államoknak. A vietnami háborúban már legkevesebb negyed millió gyermek pusztult el, — állapítja meg az amerikai Ramparts c. foyóiratban William Pepper, a Dobbs Ferry-1 Mercy College társadalomtudományi professzora, aki az elmúlt év tavaszán néhány hetet töltött Dél- Vletnafnban. „A legjózanabb becslés szerint 1964-ben S3 000, az utóbbi két esztendőben pedig legkevesebb 100 000 polgári, személy halt meg évente Vietnamban. Túlsúlyban van az a vélemény, hogy 1961 óta 414 000 polgári személy esett a katonai akciók áldozatául" — írja Pepper. Az Egyesült Államokban végzett közvélemény-kutatások azt bizonyítják, hogy a vietnami háború jelenti az amerikai polgárok többségének legnagyobb gondját. Az USA egyes államaiban az ún. „primár vots“-okon, a jelöltválasztásokon is ez volt a fő kérdés. A veszély, hogy a vietnami háború világégéssé fajulhat, felelős amerikai politikusokat is elgondolkoztatásra késztet, amilyenek pl. Fulbright, Mansfield vagy Robert Kennedy szenátorok. A vietnami háború nagy visszhangot keltett az USA határain kívül is. De Gaulle nem az egyetlen, aki nyíltan bírálja az USA vietnami politikáját. Az Egyesült Államokkal szövetséges országok vezető politikusai közül is többen felszólították Johnson elnököt, hogy az amerikaiak hagyjanak fel a VDK bombázásával és Üljenek tárgyalóasztalhoz. Az ENSZ múlt évi 21. ülésszakán is általános vita folyt a vietnami kérdésről. S ebben a helyzetben újabb „békeakciót“ kezdeményez az USA kormánya. Goldberg levélben hívja fel U Thantot a közvetítésre. Hogyan lehet azonban hitelt adni Washington „békeajánlatalnak“, amikor a Pentagon sok éves háborúról beszél s arról, hogy előkészületek folynak fél millió amerikai katona bevetésére Vietnamba, jóllehet már most is több az amerikai katonák létszáma, mint a salgoni kormánycsapatoké? Az Egyesült Államok elnökének tudatosítania kell, bogy nem lehet egyszerre békegalambokat és ragadozó keselyüket kibocsátania. Az elnöknek végre a béke mellett kell döntenie s ezt tettekkel kell bebizonyítania! —ta— A dél-vietnami (fivárosban sem érezhetik biztonságban magokat az amerikaiak. — Saigonl partizánok bevetésre indulnak. A felszabadított területeken békás mánkéra készül fel az ifjúság. —lesen Az öreg vadkant a szél csapta be. Nagyon Óvatosan haladt, mintegy tudatában, hogy ö a felelős a keskeny csapáson mögötte haladó csordáért. Meg-megállt, fejét felemelve hangosan, mélyen szippantott a fagyos levegőből. De a szél felénk fújt, és az állat nem szimatolhatta meg az embert. Egyre csökkent a távolság a vadászok csoportja és a vadkan között. 60 méter, 50, majd 40 ... — Tűzi... Az állat furcsán felugrott, majd rohanni kezdett. Legalább kilencven lépésnyit futhatott még, mielőtt felbukott. Már sokat hallottam a vadkan szívósságáról, rendkívüli életerejéről, de ez most egyenesen csodálatos volt... — hiszen a kan szívét fúrta át a golyó. A vaddisznó Eszak-Afrlkában, Európában és Ázsiában is megtalálható, de a legtöbb mégis a Szovjetunió erdeiben él, Nyugat-Ukrajnától föl az Usszuri tajgáig. Sok híve van a Szovjetunióban a vaddisznóvadászatnak. Ezért a vadkant rezervátumokban szaporítják. APN Moskva Szállítás előtt a 100 kilés vaddisznó 1 H #5£e / i, a. I^P. WTá: 2.J
