A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-05-14 / 20. szám

XXIII. R-. • te Kammersr főhadnagy 6t kél tár­té: Erwiner szakaszvezető 6* a riadozó Horkmaler elérték a pata­kot. A főhadnagy belefttlelt a le­vegőbe. — Arra ment — mutatott hatá­rozottan a hang irányéba, majd megszokott mozdulatával intett, — utánam! Elindultak a bőrűn. Már a pa­tak közepéig értek, amikor meg­mozdult alattnk a gerenda, majd szétnyílt az ereszték és a három labanc a vízbe csobbant. Máté terve átkerült. Nyomban kibújt a gerenda áléi és üstökön ragadva Erwiner szakaszvezetőt meg a fulladozó Horkmaiert, erős marokkal nyomta fejüket a víz alá. Néha egy-egy lélegzetet hagyott nekik, azután újra meg újra meg­buktatta Őket. Kämmerer első ije­delmében a part felé ugrott. Ott lapult meg, annál a fatörzsnél, amelynek másik oldalán a diák rejtőzködött. Megpróbálta felfris­síteni pisztolya serpenyőjében a puskaport, törölgette a kovát, hogy lőni tudjon. A diák csak várt. Csts­­maszárából fényespengéjü kést húzott elő, ugrásra, döfésre ké­szen. A kapitány éppen a partra von­szolta a két áléit labancot, ami­kor Kämmerer felegyenesedve1 Cél­zásra emelte pisztolyát. Ekkor lé­pett elő a diák nesztelenül, mint a vadmacska. Fellaghajtó köpö­nyege suhant a levegőben és el­­feketltette a világot a főhadnagy előtt. Csak azt érezte, hogy kicsa­varják kezéből a pisztolyt. Dsréköve felé, a tőre után ka­pott. De akkor már a kapitány lé a partra lépett. Egy mákos pil­lantással Jelzett a diáknak, majd nyomban térdre ereszkedett. Käm­merer letépte fejéről a felleghaj­­tót, tőrét magasra emelve perdült a diák felé, aki trombitájával úgy taszította mellbe, hogy a kapi­tány bakot tartó hátán átbukkan­va hanyatt nyekkent a patakban. Gondosan a fához kötözték a három labancot. A kapitány és a diák levelet fogalmaztak: „Báró Eberstein , Eckbert ezredesnek! Közlöm Önnel — írták —, ha a ma esti harangszókor nem bocsát­ja szabadon Siklósi Mihályt és to­vább kínozza, akkor a fogságom­ban lévő Kämmerer főhadnagyot holnap hajnalra karóba húzatom." Az ezredes első dührohama után prancsot adott Siklósi bácsi sza­­badonbocsátésára. Fehér zászló­val, a hadi követek indítását jel­ző kürtszó mellett cserélte ki a Tankes kapitánya öreg barátját a három labancért. Ezután már Buga Jakabbal né­gyesben beszélték meg a brigádé ros üzenetét. Béri Balogh Ádám tá­madásra készül. De ehhez két dol­got vár a kapitánytól. Meg kell szerezniük a labancok puskapor szállítmányát és elő kell készíte­ni a sanyargatott nép fegyverre­­kelését. Siklósi bácsira bízták, hogy járja be a falvakat az üze­nettel. Máté, Jakab és a diák a pus­kapor megszerzésére indultak. Napokig figyelték a várat, amíg végre megjelent az a karaván, amelyre vártak. Egyelőre még csak az üres puskaporos hordókat vitték Szigetvárra, hogy a nem­rég érkezett bécsi szállítmánnyal feltöltsék. A három kuruc, mint az árnyék, követte a labancok útját. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents