A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 2. szám

Eke Máté e hatalmas hordában meg sem moccant. Minden zajt hallott, minden szavukat értette a labancoknak. Az alacsony pinceboltozatban ágyéként dörrentek a puskák, és mind közelebb csattant a golyá a hordák dongájában.

Nem tehetett mást: töltött pisztolyait marokra fogva lélegzetvisszafojtva várta a fejleményeket.

Ismét dörrent egy puska és föle mellett csapódott a lövedék. A hordó oldalán akkora lyuk támadt, amelybe a matató ujja is belefért volna.

— Ez a hordó üres? — csodálkozott Pitytk őrmester.

Nagyot dobban Siklósi bácsi szive.

— Van még valami a fenekén — lépett kissé közelebb, de bizonyosan megecetesedett.

— Megnézzük, öreg! — mondotta gyanakvóan az őrmester.

Vogeler nyomban hozta a lopótököt.

A mesterlövész félretette a gyertyát és a hordó mélyébe bocsátotta a lopó szárét.

Ez alatt az öreg Siklósi bácsi szótlanul figyelte a labancot, majd közelebb ment ahhoz a két hordóhoz, ahol hatalmas favágó fejszéje volt. Pillanatok töredék» alatt döntött: Ha Mátét felfedezik a labancok, észreveszik azt, bogy a hordóban van, megverekszik velük.

Vogeler elővigyázatosan a hordóba szúrta a lopótököt, majd nagyot hózott. Aranysárga, Illatos nedű, gyöngyözve tört utat a lopótök felső részébe. Vogeler csillogó szemmel emelte ki a bordóból a lopót és gurgulázva jelentette:

— Őrmester ári Ebben a hordóban van a legjobb bori

As üres bordóból bort fakasztani... I Csodának tűnt ez aa öreg Siklósi előtt. Égi csodáltak) Pedig mégsem volt csoda, csupán Eke Máté lélekjelenléte.

A hordó falét megszaggató lövés után hallotta Máté az őrmester és az öreg szavalt. Tudta, hogy itt a vég, hiszen a labancok túlerőben vannak, de eltökélte magát, hogy végső esetben kilöki a hordó oldalát ós a labancokra támad.

De a második lövés helyett a lopó csöve ereszkedett a hordó mélyó be. Zajtalanul, önkéntelen mozdulattal nyúlt a kótplntes fakulacsa után. Óvatosan a lopó csövéhez illesztette.

Oda fönt Vogeler nagyott húzott és a kulacs tartalma felkászott a lopó ölébe.

Nem tudott betelni sem az őrmester, sempedig a mesterlövész a különösen jé Illatú és ízű aranyszínű borral.

Eke Mété tudta, hogy a második szippantásra már nőm futja a kulacsból. így mégis bekövetkezik majd a harc.

Vogeler mesterlövész azonban feladta a további küzdelmet. Pontosabban: a hirtelen szippantott nehéz bor úgy megszédítette, hogy menten becsúszott a két hordó közé és száméra befejeződött az erre a napra rendelt őrjárat.

A mesterlövész előbb még valamit motyogott, senki, biztosan ő ma ga sem tudta, mtt akar. Lehet, hogy dicsérte, de az is lehet, hogy szidta az erős nedűt, mely szinte pillanatok alatt leszedte a lábárúi, majd ulnyújtőzkodott a hordók között. Ogy aludt, mintha örökre eltávozott volna az élők sorából. Hiába próbálták társai életre kelteni, az sBho cyan sem sikerült.

(FOLYTATJUK)