A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-07 / 19. szám
XXII. A Miklósi vár és a Tankes felé vezető utakat minden eddiginél szorosabban őriztette az ezredes. Dudva űr és Pityik őrmester megtudták, hogy a félelmetes ellenfél a környéken rejtőzködik és bármelyik pillanatban űjból felbukkanhat. Az őrök minden kocsit megállítottak, minden vándort kifaggattak. Különösen azóta reménykedett az ezredes a kapitány kézre kerítésében, amióta az öreg Siklósi bácsit sikerült letartóztatnak. Az egyik nap, igazoltatás közben, furcsa szerzetet pillantottak meg a labancok katonáik között. Magyar díákruhája volt az illetőnek és réztrombitáján ügy fűjta a hnpszaszát, hogy valamennyi labanc egyszerre otthon érezte magát. Az őrszemek átengedték a trombitáló diákot. A vár kapuja előtt búcsút vett tőlük, majd továbbindult. A várban már harmadik napja vallatták az öreg Siklósit. Kämmerer főhadnagy személyesen irányította a hóhér munkáját. A törődött öregembert nyújtották, verték, égették, hogy vallja be, ki is az a Tenkes kapitánya, s hol fogható el. Az öreg azonban nem beszélt. Kemény egykedvűséggel tűrte a pokoli kínokat. Csak pipája hiányzott neki. Kämmerer főhadnagy dühösen ordította: — Azt hiszed, hogy segíthet rajtad Tenkes kapitánya? — Majd meglátjuk, — mondotta egykedvűen az öreg. ••• A trombitás vándordiák óvatosan körülplUantott. figyelte a tájat és a vár felől vezető utakat. Három furcsa alakot pillantott meg, akik háztól-házig, majd fától-fáig osonva minden bizonnyal az ő nyomát keresték. Mindhárman parasztgúnyában voltak. A diák azonnal felismerte, hogy a három közül az egyik Kämmerer főhadnagy. Ravasz és szívós ember volt Kämmerer főhadnagy. Amikor meghallotta a furcsa trombitás hírét, két katonájával azonnal a nyomába eredt. Ds a debreceni diák sem volt ostoba. Azonnal tudta, hogy őt keresik. Távcsövével éppen a vár környékét figyelte, amikor egy ember toppant elébe. — Mi járatban errefelé? — állította meg. — A számadó üzenetét hozom egy pásztornak. Köszöni a három ajándék birkát — mondotta a kapitány szemébe nézve. — Hát a selyemkendő tetszett-e neki? — szólalt meg Máté. — Sok ilyen kendőt szeretne — csillant meg a diák szeme. űsszeölelkeztek. Ez volt a jelszó, amelyet megbeszéltek Béri Balogh Adómmal. A kapitány nyomban faggatni kezdte volna brigadéros futárját — hiszen az volt a diák — ha nem közeledtek volna az álruhás labancok. — Ezeket elkapjuk! — intett a kapitány, és máris siettek a közeli patak felé. Egyszerű garenda-bürü hidalta át a vizet. — Itt megállítjuk őket — rendelkezett Máté. Te átmész a túlsó partra és úgy fújod, mintha távolodnál. Azzal a vízbe ereszkedett és fokosával lazítani kezdte a hldiás eresztékét. — Megfttrösztjük őket! — mondotta nevetve a kapitány — elmegy majd a kedvük attól, hogy a nyomunkat szaglásszák. [Folytatjuk)
